Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erőleves. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: erőleves. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. december 18., vasárnap

Nem vagyok mesterszakács receptválogatás: ünnepi, "átlátszó" levesek

Az ünnepi levesek általában "átlátszó" levesek, talán azért, mert különleges odafigyelést igényelnek, hogy kristálytiszták és ízletesek is legyenek egyben. 
Ennek két fő záloga van, a kiváló alapanyag és a megfelelő mennyiségű időráfordítás. Egyikkel sem érdemes spórolni. 


Néhány klasszikust sorakoztatok fel ebben a részben, de már előkészületben vannak a krémlevesekről valamint ragu és habart levesekről szóló összeállítások. Néhány különlegesség és néhány igazi klasszikus is lesz közöttük. 


Úgyhogy folytatás következik! 



Orjaleves







Libaleves







Disznófarkas erőleves







Hagyományos ételek falusi alapanyagokból: csirkeragu leves







Hagyományos ételek falusi alapanyagokból: vasárnapi ebéd tanyasi tyúkból







Fúziós vasárnapi ebéd: tyúkhúsleves, bajor óriásgombóc, ropogós sült tyúk, zöldséges paella







Vasárnapi ebéd karajból: klasszikus orjaleves, "lecsós"-sajtos sült karaj, kecskesajttal cserépben sült zöldségek






A sorozat fejezeteit itt gyűjtöm.

2011. augusztus 21., vasárnap

Disznófarkas erőleves




Számtalanféle hús vagy csontlevest főzök, ez egy, a kevésbé szokványos párosítások közül. A húsos csont és a disznófarok különösen ízletes párost alkotnak, a disznófarok pedig gondoskodik arról, hogy rendesen besűrítse a lét, melyet erőlevesként, csak zöldséggel tálalok.

A húsos csontot érdemes hidegvízben felfőzni, és amikor felhabzik az első levét leönteni. Amikor csonttal főzök húslevest, akkor ezt a lépést sohasem hagyom ki. A fazekat kimosom, visszateszem bele a húsos csontot a disznófarokkal együtt, felöntöm annyi hideg vízzel, hogy néhány ujjnyira ellepje, és újra felforralom. Ekkor már sokkal kevésbé szemetes habja lesz, illetve az első felfőzéskor az esetleges szilánkoktól is meg lehet szabadulni, nem mintha nem szűrnénk át végül a lét.

Amikor alaposan leszedtem a habját, akkor csendes lángon, éppen csak gyöngyözve főzöm órákon át. Már ekkor sózom és hozzáadom a fűszereket és a vöröshagymát is.

Kapott a leves egy enyhe plusz fűszerezést, a fokhagymán és borson kívül babérlevelet, szegfűborsot és borókabogyót.

Ekkortól számítva körülbelül másfél órát főzöm, majd bezöldségelem. Nem teszek bele túl sok zöldséget, mert nem szeretem, ha elnyomja az ízeket. Nem túl édes répát szeretek használni, fehérrépát, zellert, zellerzöldet és petrezselyemzöldet, zöldpaprikát. Van, hogy egy fél karalábé is kerül bele. A póréhagyma pedig kifejezetten jót tesz minden húslevesnek.

Körülbelül másfél órán keresztül főzöm a levest a zöldségekkel, majd fél órát pihentetem miután elkészült. Kiszedem a levesben főtt zöldségeket és húsos csontokat és finom szűrőn átszűröm a lét.







Nekem ebbe a levesbe csak a benne főtt zöldség és hús és csontfélék dukálnak, de ez ízlés kérdése.


Érdemes kevésbé szokványos húsfélékből is levest főzni, a disznófarok mellett például oldalasból, hiszen más ízekre találunk rá, mint a hagyományosabbnak mondható - tyúk, kakas vagy marha - húslevesek vagy orjaleves.

Karalábélevest például minden esetben disznófarokkal főzök – családi hagyomány szerint. Egy kedves olvasóm – aki utána olvasott szakirodalomban is – páratlan párosításként értékelte. Megfőzte és képekben is beszámolt róla nekem. Kivételes leves élményként tartja számon. A disznófarkas karalábéleves receptje itt található.

Related Posts with Thumbnails