Hosszú évek óta nagyon kevés édességet eszem. Gyermekkoromban még „normális” édességfogyasztó voltam. Nehéz lenne már elemeznem az akkor kapható édességek összetételét, mégis az, az érzésem, hogy több természetes alapanyagot tartalmaztak. A kisboltban is elfértek az édességek egy pulton, de bármelyiket választottam, mindet szerettem, és nem is tiltottak tőle. No, és a nagyanyáim szinte minden nap sütöttek süteményt, érdekes, hogy nem ettünk belőle sokat, igazi desszertként szolgáltak, valahogyan kevesebbet foglalkoztunk a súlyunkkal, és a cukorral. Mégis egészségesek voltunk, boldogok, és sportosak.
A cukrászdákban valódi süteményeket lehetett kapni, egyértelmű, hiszen ki lett volna az a balga, aki műanyag süteményt vásárol meg, amikor akkoriban otthon is valódi süteményeket sütöttek a háziasszonyok.
Manapság a valódi alapanyagok méregdrágák, a mennyiségi szemléletű fogyasztás pedig generálja a hatalmas, műanyag édességek, sütemények aranykorát, amikor egy apróbb termetű, kiváló édességet megszólunk, hogy ennyiért, ekkorát?
A vendégeimnek sütött Sacher torta sem a gazdaságos kategóriát erősítette a menüsoromban. 8 tanyasi tojásból, 40 dkg 70%-os étcsokoládéból, 15 dkg nagyon jó minőségű vajból, 20 dkg porcukorból, 30 dkg kristálycukorból és mindössze 15 dkg lisztből készült. Továbbá egy vanília rúdból nyert magot, 20 dkg magas gyümölcstartalmú baracklekvárt, és 1,7 dl vizet használtam még fel a tortához.
Ennyiért tortát is rendelhettem volna, de nem ilyet.
A puha vajat a porcukor egyharmadával és a vanília maggal krémesre kevertem robotgéppel. 7 tojást szétválasztottam, a tojássárgáját egyenként, alaposan elkeverve a krémhez adtam. Végül egy egész tojást, és ezzel is alaposan elkevertem.
Felolvasztottam 15 dkg csokoládét, de alacsony hőfokon, langyosan a krémhez adtam, és alaposan elkevertem.
A 7 tojásfehérjét csipet sóval nem túl kemény habbá vertem, majd a maradék porcukorral krémes habbá vertem.
A kétszer átszitált lisztet, és a tojáshabot kanalanként, felváltva a csokoládés krémhez kevertem.
A sütő aljába, egy lefordított tepsit tettem. Kivajazott, 26 cm-es, kapcsos, sütőpapírral bélelt tortaformába öntöttem a masszát, és betettem a 170 fokra előmelegített sütőbe. Az első 20 percre fakanállal kitámasztottam a sütő ajtaját, majd további 40 percig sütöttem a tortát.
Amikor kivettem a sütőből, a formában hagytam, rácsra, a tetejére fordítottam. 20 perc múlva torta rácsra visszafordítottam, kiszabadítottam a formából, és hagytam teljesen kihűlni.
Közben felforraltam a baracklekvárt, de én nem szűröm át soha, mert szeretem, ha a torta belsejében rusztikus. Ilyenkor örülök annak, hogy nem csúcskonyhában alkotok, mert nem igazán szeretek például teljesen simára pépesíteni, és más esetekben is megengedhetek magamnak némi rusztikusságot.
A tortát középen kettéválasztottam, a lekvár rusztikusabb részével az alsó lapot megkentem, és a torta tetejét visszahelyeztem.
A maradék lekvárral pedig nagyon vékonyan körbekentem a tortát.
Elkészítettem a csokoládémázat.
Vízfürdő felett felolvasztottam a csokoládét. A csokoládét nem érdemes túlmelegíteni, mert csaknem kézmelegen használjuk fel, az időveszteséget pedig nem kedvelem.
1,7 dl vízzel, és 30 dkg kristálycukorral szirupot főztem, majd a kézmeleg csokoládéval elkevertem. No, itt ügyesnek kell lenni, nem pánikba esni, mert a keveredési folyamat nem mindig azt az állagot mutatja, ami megnyugtató. Nem vagyok cukrász, így néha produkálnak az édesség alapanyagok olyan állagot nekem, amire nem számítok, de sohasem adom fel, végig teszem a dolgom.
Csodaszép, homogén máz lett a jutalmam a kitartásért, nem is hókuszpókuszoltam vele tovább, hogy meg ne változzon, hanem szépen, középről indulva beterítettem vele a tortát minden más eszköz használata nélkül, hagytam a fizika törvényeit érvényesülni, hogy a csokoládémáz egyenletesen elterüljön a tortán.
Hagytam hűvös helyen, hogy megszilárduljon, és csaptam a tetejére egy frissen tartó burát.
Hiányosságaimat sem szégyellem előadni, a vaníliás chantilly krémre sem érkeztem, amit előre elterveztem. Így egyszerűen, szifonban tejszínhabot készítettem, és ezzel, valamint egy-egy szem koktélcseresznyével szolgáltam fel az édességet.
Szép, és kívánatos lett a Sacher torta, és ami ettől még sokkal fontosabb, valódi, és nagyon finom. Nem vallottam vele szégyent, és utólag bevallva nem volt sokkal nagyobb erőfeszítés, mint a korábbi Sacher torta változat, melyet már több százszor készítettem el.
A korábbi változat receptjét
itt lehet megtalálni, a csokoládé hab receptemmel együtt.
