Tanyasi csirke –aprólék - pörkölt vajas nokedlivel, joghurtos uborkasalátával

Gyermekkorom óta benne van a 10 kedvenc ételem felsorolásában. 

Aktív idegenforgalmistaként, amikor évente tucatszor utaztam, hazafelé a repülőn mindig csirkepörköltről álmodoztam. Gyakran hívtam fel anyósomat, hogy nem főzne-e nekem mire hazaérek.

Most főleg aprólékból készült, ugyanis a két combját és a fél mellét tandoori csirkének készítettem el. Ez már a második tandoori csirke volt egy héten belül. 

Mivel Rebeka hétköznap a fővárosban van az egyetemen, így hármunknak kétszeri étkezésre is elégséges egy kétkilós tanyasi csirke, amilyen ez volt.

Kicsit sokallom a Mastergood tanyasi csirke árát, ugyanis a piacon jóval olcsóbban jutok igazi kapirgálóshoz. Szeretem a Mastergood csirkét is, ízletes a húsa, és részemről rendben van minden szempontból, kivétel a magas ára. Most viszont akciósan (nem leértékelve J) lehetett az Intersparban hozzájutni, úgyhogy egy szép nagy példányt ki is emeltem a hűtőpultból.

A két szárnyát, hátát és farát, a mellcsontot, a fél mellfilét és 3 egész csirkemájat készítettem el pörköltnek. A májat külön vásároltam.

Ugyanúgy készítettem, mint máskor, nem olyan régen is megemlékeztem egy csirkepörköltről:

Tanyasi csirkepörkölt kapros-vajas galuskával és uborkasalátával

Most is vajas nokedli volt a köret a fiúknak, a csúsztató pedig fokhagymás-joghurtos uborka, ugyanis én még kihagyom a nokedlit egyelőre. Még 5 kilót szeretnék fogyni. J

Vajas nokedli (galuska)

40 dkg görög joghurtba 2 gerezd fokhagymát nyomtam és ízesre sóztam. 2 kígyóuborkát meghámoztam, hosszában négyfelé vágtam, majd felkockáztam és a joghurthoz adtam.

A fele mennyiséget én pusztítottam el a csontos részekhez. De a fiúknak is nagyon ízlett! J 

Jó kis ebéd volt, annyi biztos! J

Kakukkfűvel pirított szűzérmék parmezános sajtmártással és vajas galuskával

Bármily meglepő, amikor ez az étel került terítékre, nem a szűzpecsenye, hanem a galuska állt az étel fókuszában. A kisfiam galuska korszakot él, így a minden héten sorra kerülő paprikás csirkét cseréltem le kicsit nemzetközibb íz világra.

Első ránézésre a tagliatelle például jobban passzolt volna, de így utólag meg kell cáfolnom, mert igazán kerek volt az összeállítás.

A szűzpecsenye derekából érméket szeltem, a végeket másnap gyoshoz használtam fel.

Hozzávalók 4 adaghoz:

2 sertés szűzpecsenye törzse 3-4 cm magas érmékre (12 szelet/60 dkg) vágva és ujjal kicsit meglapítva

8 dkg vaj

1 evőkanál olívaolaj

1 póréhagyma fehér része nagyon apróra vágva

3 ág kakukkfű

3 dl tejszín

1,5 dl fehérbor

10 dkg parmezán finomra reszelve

1 teáskanál szárított kakukkfű

frissen őrölt maldon só

frissen őrölt színes bors

1 dl csirke alaplé vagy húsleves - elhagyható

4 adag vajas galuska

Először kifőztem a galuskát és átpirítottam a vajban mert erre a néhány percre, amíg elkészül a hús és a mártás melegen, frissen lehet tartani.

A kakukkfű ágakat 5 dkg vaj és az olívaolaj felforrósított keverékébe dobtam és rövid ideig pirítottam. Az illatok csak úgy tobzódtak, a friss kakukkfű levelek pedig csak úgy ropogtak. A kakukkfüves vajban mindkét oldalán megpirítottam a frissen őrölt maldon sóval és színe sborssal fűszerezett szűzérméket. 

Az egyik oldalán csaknem fehéredésig, a másik oldalán csak úgy 1 percig, hogy kérget kapjon, de belül kicsit rózsaszín maradjon.

Kivettem a serpenyőből a pirított hússzeleteket és melegen tartottam. (150 C fokra előre bemelegített, majd üzemen kívül helyezett sütőben, ahol a galuska is várt a sorára).
A visszamaradt zsiradékból kivettem a kakukkfű ágakat, pótoltam némi vajjal, majd beleszórtam a szárított kakukkfüvet és néhányszor elkevertem. Hozzáadtam a póréhagymát és kicsit csöndesebb lángon megdinszteltem. Felöntöttem a fehérborral, újra magasabb lángra kapcsoltam és elforraltam a bor jó részét. Hozzáadtam tejszínt, sóztam, frissen őrölt színes borssal fűszereztem és felforraltam. Hozzáadtam reszelt parmezánt és megvártam, míg elolvad a mártásban. Én megszaporítottam egy kis maradék tyúkhúsleves esszenciával, de ez elhagyható. Azonnal tálaltam.

Szemrevaló, ízletes étel, akár vasárnapra is!

Vajas nokedli (galuska)

Egy újabb nagyszerű köret a recepttáramból.  Külön bejegyzésben még nem mutattam be.

Amikor azon kezdünk el vitatkozni, hogy a lisztmentes tökfőzelék nem autentikus, mert igenis pirospaprikával, liszttel és tejföllel az igazi, szerintem meddő vita. Még akkor is, ha az én nagymamám is így készítette.

Gyermekkoromban a nokedli készítését is úgy tanultam, hogy a tojást annyi liszttel keverjem ki, hogy masszív tésztát kapjak, esetleg pár csöpp vizet lehet hozzá adni és lehet azonnal szaggatni.

Néhány éve a nokedlit is másképpen készítem. Könnyebb és selymesebb galuska a végeredmény, a kisfiam legutóbb pedig azt mondta nekem: anya, ez a nokedli mindent visz!

Hozzávalók 4 adaghoz:

3 tanyasi tojás – ha nincs itthon megfelelő tojásom, akkor inkább más köretet készítek

30 dkg finomliszt – vagy 35 dkg rétesliszt

7 evőkanál meleg víz

7 evőkanál hideg tej

½ teáskanál só

3 dkg vaj a pirításhoz

3 liter víz

1 evőkanál só

A tojást alaposan elhabarom kézi habverővel, majd hozzáadom a folyadékokat és a sót. Hozzáadom a lisztet és csomómentesre kikeverem. Fél órán át pihentetem a tésztát, majd szűrőn át, vagy szaggatóval sós, lobogó, forró vízbe szaggatom. Újraforrástól számítva 1-2 percig főzöm, majd leszűröm és átkeverem, hogy lecsöpögjön. Serpenyőben felolvasztom a vajat és a galuskát átpirítom benne.

Azonnal tálalom.

A kisfiam kedvéért többször is volt nokedli mostanában tanyasi csirkéből készült paprikás csirkével. Legutóbb viszont rendhagyó módon párosítottam a galuskát egy rendkívül finom és mutatás ételhez, mert már elég volt egy kis időre a paprikás csirkéből. Legközelebb ezt az ételt mutatom be.

Vasárnapi ebéd csontos marhalábszárból: marhahúsleves, velős pirítós, tejszínes-kakukkfüves marhapecsenye vajas galuskával

Ebből a két szép darab csontos marhalábszárból bizony osso bucco kívánkozott volna, de a családom nem kedveli ezt fenséges olasz ételt. Néha belefáradok a hadakozásba, hogy olyan ételeket szerettessek meg velük, melyeket valami miatt rendszeresen visszautasítanak. Így marad számomra az osso bucco élménye akkorra, amikor Olaszországban járok. Egyébként is inkább húsételeket, crostinit, hideg falusi ízelítőket, dinnyét érlelt sonkával, és tengergyümölcseit eszem Olaszországban, a legritkábban pizzát vagy tésztát. Úgyhogy áldozok én az olasz konyha oltárán, amikor a helyszínen van rá lehetőségem.
A szokásosnál is többet delejeztem a csodálatos húsdarabokat, másfél kilót nyomtak. Végül klasszikus menüsor mellett döntöttem.
Már többször is írtam róla, hogy én szívesen hasznosítom a levesben főtt húsokat, a tanyasi tyúk levesben főve és utána ropogósra sütve különb, mint egy-két hirtelen sütött, vagy göngyölt húsféle. Úgyhogy csöppet sem voltam bizonytalan, a levesben puhára főtt húst a főfogáshoz használom fel.
A levest még egy marha velős csonttal is megtoldottam. A csontot előtte felfőztem, a levét leöntöttem, majd együtt a hússal hideg vízben tettem fel főni. Enyhén sóztam, fedő nélkül éppen gyöngyözve 2 órán át főztem. Először természetesen felforraltam és leszedtem a habját. Az összesen 2 kg húst és csontot 3 liter vízben tettem fel.
Két óra múlva bezöldségeltem. Kevés zöldséget adtam hozzá, egy nagy répát, egy közepes gyökeret, egy póréhagymát, egy nagy vöröshagymát és egy rendes darab zellert. Fűszerekből sem mértem hosszúra a listát, 3 db szegfűszeggel, zöld és feketeborssal, babérlevéllel fűszereztem. Az erős marha húslé ízére vágytam, nem a fűszerkavalkádra. Még két órát főztem.

A hús szaftossága kedvéért egy órán át hagytam pihenni a levest, majd leszűrtem.
A hús egy részét a leveshez tálaltam fel, a nagyobb részét pedig szépen rózsákra szedve sóztam, borsoztam és fóliával nem szorosan letakarva hagytam hűlni.

A csontvelőt pirított, fokhagymával bedörzsölt házi kovászkenyeremen tálaltam fel, sóval, fűszerpaprikával, frissen őrölt borssal fűszerezve.

(Korábbi kép)

(Korábbi kép)

A főételhez készítettem vajon, kolozsvári szalonnából, lilahagymából friss kakukkfűvel, frissen őrölt borssal fűszerezett alapot, melyet alaposan megpároltam. Húslével felöntöttem és felforraltam, majd turmixoltam. A húsrózsákat egy külön serpenyőben, vaj-olaj keverékén minden oldalán megpirítottam, majd a krémes alapban alacsony fokozaton körülbelül 15 percig pároltam. Egyszer pótoltam húslével az elpárolgást. 1 dl tejföl és 2 dl tejszín keverékével habartam be. Felforraltam, majd alacsony fokozaton még pár percig pároltam.

Közben kikevertem a galuskát. 4 tojást elhabartam, hozzáadtam 10 evőkanál tejet, 10 evőkanál forró vizet, egy teáskanál sót, két késhegynyi őrölt szerecsendiót, és elkevertem 40 dkg rétesliszttel. Alaposan kikevertem és hagytam fél órát pihenni. Forró, sós vízbe szaggattam, amikor megfőtt leszűrtem. Forró serpenyőben, 5 dkg vajon enyhén megpirítottam.

Közben elkészült a marhapecsenye is, azonnal, forrón a vajas galuskával tálaltam.

A hús nagyon ízletes volt, omlós, szaftos maradt. Ezt a tejszínes kakukkfüves mártást hirtelen sütött szűzpecsenyével is szoktam készíteni. Csak ajánlani tudom, mert végtelenül egyszerű és rettentően finom.

A húsleves erőteljes volt, és pont annyira zöldséges, fűszeres, ahogyan én szeretem.

A velős pirítós...nos, az olyan mint a pacal! Vagy imádja valaki, vagy rá sem bír nézni. Én most, hogy a bejegyzést szerkesztettem is elcsorgattam a nyálamat!...:)
A pazar marhalakomához a csontos marhalábszárat 1500 Ft-ért vásároltam. Három fogás lett bőven négy fő részére belőle.

Karácsony második napján: korhely harcsapaprikás kucsmagombával, vajas-roquefortos galuskával

Még maradt egy szép nagy 80 dkg-os harcsafilé, amit nem használtam fel szenteste a vacsorához, sokat agyaltam rajta, hogyan készítsem el. Gondolkodtam egy tejszínes, kapribogyós változaton, de a paprikást valahogyan jobban kívántam. Ahogyan a tejszínes, kapribogyós változaton gondolkodtam, a babérlevél illatát éreztem egyfolytában, ahogyan a kaprival, a citrommal, és a krémmel illatosan, selymesen harmonizál. Ekkor eszembe jutott a korhely halászlé, babérosan, krémesen, kicsit savanyúan. Miért is ne készítsek korhely paprikást a harcsából. Ekkor már kicsit elindult a fantáziám. Volt itthon többféle színű paprikám, gondoltam, hogy viszek bele egy kis mediterrán íz világot is, ha többféle paprikát használok. Ekkor viszont az ötlött belém, hogy a kucsmagombához mennyire jól harmonizálna ez a paprikás elkészítési mód, így hát kucsmagombát is beterveztem hozzá.
Elsősorban a tészta jutott eszembe köret gyanánt, de egy deka nem volt itthon, így maradt a vajas galuska, ami nem utolsórangú köret. Ehhez a paprikáshoz nagyon jól jött volna juhtúró a galuskára, amikor is eszembe jutott, hogy a napokban vettem 10 dkg roquefort sajtot, hogy mártást készítek majd belőle valamilyen húsféléhez.
Nos, így állt össze ez a paprikás harcsa verzió.
Javaslom, hogy mindenki, aki szereti az efféle ételeket, az ragadjon pennát, és szorgosan írja le a receptet, mert ez a formáció álom finomra sikerült.
A harcsafilét közepesen vastag és hosszú csíkokra vágtam, megsóztam és fóliával lefedve betettem a hűtőbe néhány órára.
Kucsmagombát tavasszal saját magam tettem el (fagyasztottam le), most egy 20 dkg-os csomagot vettem elő. Hagytam felengedni, alaposan leitattam a nedvességet róla, és forró vajon egy-két perc alatt megpirítottam, majd félretettem.

2 dl tejfölt kikevertem 1 dl tejszínnel, és hagytam szobahőmérsékleten állni
Készítettem egy jó kis lecsós pörkölt alapot. Két nagy fej vöröshagymát, egy zöldpaprikát, egy fél sárga kaliforniai paprikát, egy fél piros kápia paprikát, és egy paradicsomot kockára vágtam. 2 gerezd fokhagymát átnyomtam. .
Vaj-olívaolaj keverékén, magas hőfokon kezdtem sütni a hagymát, két babérlevelet és a paprikákat együtt. Amikor már félő volt, hogy nagyon megpirul hozzá adtam a fokhagymát és a paradicsomot és tovább pirítottam. Sütöttem, és nem pároltam. Sóztam, borsoztam, és úgy másfél evőkanál szegedi édes fűszerpaprikával megszórtam, és elkevertem. Azonnal felöntöttem 3 dl csirke alaplével, és felforraltam. Közepes tűzön pároltam körülbelül 10 percig, majd a babérleveleket félretéve összeturmixoltam. Visszatettem a pürésített pörkölt alapba a babérlevelet és újra felforraltam.

Ekkor beletettem a hal csíkokat, és tíz percig közepes tűzön főztem a paprikást, puhítottam a halat. Hozzáadtam a vajon előpirított gombát, és egy-két percig tovább pároltam. Az előre kikevert krémbe szaftot mertem, elkevertem, és behabartam vele a paprikást. Magas hőfokra kapcsolva ekkor már csak éppen megrotyogtattam, de nem forraltam fel, hanem már vettem is le a tűzről. Pár csepp friss citromlével enyhén megsavanyítottam, annyira, amennyit a babéros, selymes íz kívánt.

Közben kikevertem a galuskát. 4 tojást elhabartam, hozzáadtam 10 evőkanál tejet, 10 evőkanál forró vizet, egy teáskanál sót, két késhegynyi őrölt szerecsendiót, és elkevertem 40 dkg liszttel. Alaposan kikevertem és hagytam fél órát pihenni.

Közben két evőkanál puha vajjal kikevertem 5 dkg roquefort sajtot.
Forró sós vízben kifőztem a galuskát és leszűrtem. Forró vajon rögtön, hirtelen átpirítottam. Egy tálban elkevertem a roquefortos vajjal, és azonnal tálaltam.

A harcsa a rövid főzési időtől puha szaftos és megtartotta eredeti ízét, éppúgy, mint a kucsmagomba. A paprikás krémes szaftnak nagyszerű állaga és íze lett. Még sohasem készítettem roquefortos galuskát, de ez nagy hiba volt, mert fantasztikusan finom lett. Együtt pedig, a galuska a korhely paprikással nagyszerű összhangban volt.

Csak ajánlani tudom mindenkinek kipróbálásra. Bármelyik jó étteremben szívesen választanám ezt az ételt az étlapról.
A fenti mennyiség 6-8 felnőtt adaghoz is elégséges.

Békés - maradék - karácsonyt!