Bajor óriásgombóc. Recept

Amikor Ausztriában síelünk, akkor a gombócos levesek a kedvenceim. Finom, ízes húslével, petrezselyemmel, snidlinggel, és gigantikus máj és szalonnagombóccal. Általában egyszer állunk meg enni késő délután a sípályán, telitalálat ez, az étel, forró, és nagyon finom.

Utána jártam hát, hogy itthon, hogyan is készíthetném el.

Ez a gombóc recept kerekedett ki belőle, mutatós, ízletes, és kiválóan fagyasztható, ami nagyon jól jön, amikor a hosszadalmas eljárást igénylő húslevesbe, valamilyen különleges levesbetétet szeretnék, de gyorsan.

Különösen marha, vagy vegyes húsleveshez illik, de tyúkhúslevessel is kiváló.

Ha nagyobb vendégseregnek főzök húslevest, szinte mindig készítek óriás gombócot is, mert roppantul nagy a sikere.

Hozzávalók: 30 dkg borjú (esetleg marha, vagy sertésmáj), 10 dkg kolozsvári szalonna, 1 fej vöröshagyma, 5 db zsemle, 2 evőkanál vaj, 3 egész tojás, 2,5 dl tej, só, frissen őrölt színesbors, csipet szerecsendió, teáskanálnyi majoránna, 1-1 teáskanálnyi petrezselyem és snidling egy evőkanál liszt. Ebből a mennyiségből sok gombóc lesz. Pontosan nem emlékszem, hogy hány darab, de legalább tíz.

Egy evőkanál vajon kisütjük az apró kockára vágott kolozsvári szalonnát, majd a hagymát üvegesre pároljuk benne.

Hozzáadjuk a májat, kicsit hagyjuk kifehéredni, majd hozzá adjuk a friss fűszerenövényeken kívül a fűszereket. Tegyük félre, hűtsük szobahőmérsékletűre.
A kis kockákra vágott zsemlét pirítsuk meg egy evőkanál vajon, aranysárgára.

A tojásokat verjük fel, majd a sóval ízesített tejjel keverjük el, és öntsük a közben, egy keverő tálba átrakott zsemlére.
Mikor már a tejet jól beszívta, adjuk hozzá a májat, a petrezselyemzöldet, és a snidlinget, végül a lisztet. Alaposan dolgozzuk össze.

Nedves kézzel, női ökölnyi gombócokat formáljunk belőle, és lobogó húslevesben 15-20 perc alatt főzzük készre.

A kifőzésnél szükséges arra figyelni, hogy a gombóc megefelelően főjön át, de ne főjön túl, mert széteshet, sérülhet.

Kifőzve, kiválóan fagyasztható!

Fúziós vasárnapi ebéd: tyúkhúsleves, bajor óriásgombóc, ropogós sült tyúk, zöldséges paella

Alapvetően hagyományosnak indult a vasárnapi ebéd készítése, tyúkhúslevest terveztem. A bolti tanyasi csirkét, mind a rántanivalót, mind a paprikásnak valót kipróbáltam már, ha nincs háztól csirkém, akkor ezt ritkán, de bátran megveszem. Sőt, a töltött csirkéhez még jobban is szeretem. A múltkorában láttam, hogy van belőle tyúk is, már egyet el is vettem, hogy kipróbálom, amikor ránéztem az árára, azonnal visszatettem. Több száz forinttal volt kilója drágább, mint a háztól vásárolt tyúknak, ráadásul a tyúk, az kifejezetten kapirgálós kérdés, így nem annyira bántam a veszteséget. A napokban viszont akciósan kínálták, gondoltam „egye fenyveserdő”, kipróbálom, ha megszorulok, még beválhat. Erre a tyúkocskára terveztem a vasárnapi ebédet. Én egy tyúkból több fogást is összehozok, mennyiségre nem eszünk túl sokat, a levesben főtt tyúkot én még tovább feldolgozom. Mi annak idején otthon, elpusztítottuk az összes levesben főtt húsfélét, de az én családom nem rajong ezért. A levesben, egészben főtt tyúkot részeire darabolom, a szárny, az apróbb, például, húsos „lapockacsont” darabokat feltálalom a leveshez az aprólékkal és főtt zöldséggel, a prémium részeket pedig alaposan sózom és borsozom, utána pedig ropogósra kisütöm.

Tepsis krumplit vagy krumplipürét szoktam hozzá készíteni, de amikor nyúlnék a krumpli után, akkor látom, hogy olyan kevés áll rendelkezésre, hogy kár foglalkoznom vele. Igazán nem nagyon illik a rizs a sült tyúkhoz, de nincs mit tenni, azzal szükséges gazdálkodom, ami van. Megpendítettem fantáziám húrjait, hogy egy kis zöldséget akkor már illene mellé biggyeszteni, de akkor már legyen szaftos, mert én azt jobban szeretem, akkor pedig legyen paella, zöldséggel. A paellát ugyanúgy készítettem el, mint máskor, csak hús nélkül. Olívaolajon, apróra vágott fehérhagymát pároltam üvegesre, ráreszeltem két dundi gerezd fokhagymát, hozzáadtam egy felkockázott sárga húsú paprikát (a zöldséges paellához ennek jobban tetszett a színe, no, és az íze is:-), két nagyobb, héjától megfosztott és darabolt koktélparadicsomot, alaposan megszórtam frissen őrölt borssal, majd hozzá adtam 4 dl rizottó rizst, és felöntöttem 9 dl csirke alaplével. Sóztam, egy csipet sáfrányt és egy mokkáskanál spanyol pirospaprikát hozzá adtam. Amikor felforrt 10 dkg friss, darabolt zöldbabbal dúsítottam, és hagytam kis lángon, hogy párolódjon. Amikor már majdnem az összes levét felemésztette, akkor 20 dkg fagyasztott borsót tettem bele. Amikor már csak szottyos volt a paella, és a rizs csaknem megpuhult, egy kis csokor apróra vágott petrezselymet kevertem le benne, és betettem a 180 fokra előmelegített, de funkción kívüli sütőbe. Itt szépen elnyerte végső állagát.

A tyúkhúsleves, éreztem, hogy nem fog főni 3-4 órát, mint máskor, igazam lett, jó két óra alatt megfőtt. Amikor a 3 liter hideg vízben feltett tyúk (1,8 kg) kieresztette az összes habját, akkor kellő alapossággal leszedtem a habot, hozzáadtam a vöröshagymát és a fűszergömböt, amibe 3 dundi gerezd fokhagymát, 10 szem fekete és 10 szem zöldborsot tettem. Szűk egy óra múlva hozzáadtam a többi zöldséget, 2 nagyobb répát, egy nagyobb gyökeret, 1 kis fej karalábét, egy cikk zellert, egy kelkáposzta levelet, egy póré felét a zöldes részétől, egy zöldpaprikát, és egy zöld csokrot petrezselyemmel és zeller zölddel. További jó egy óra alatt készre főtt a leves. Pihentettem, leszűrtem, a zöldségeket szortíroztam.

A tyúkot egészben kiemeltem, hagytam kicsit pihenni, majd részeire szedtem, és alaposan sóztam, borsoztam (a főtt tyúkhús ízetlenebb, így érdemes alaposan sózni, borsozni, nyilván ezt sem túlzásba vinni).

Közben eszembe jutott, hogy mindig van lefagyasztva bajor óriásgombócom, megkérdeztem a lányomat, hogy enne-e ő is velem, mert akkor 2 db-ot előveszek. A fiúk, azok csak csigatésztával, répával szeretik a húslevest. Még főztem pár darab fürjtojást is választékbővítés gyanánt, hiszen ebben a tyúkban, most értelem szerűen nem volt tojás. Pedig azt nagyon szeretjük, az aprólékkal együtt a levesben.

Így, végül kialakult a fúziós ebédkínálat, tyúkhúsleves csigatésztával és bajorgombóccal, főtt hússal, levesben főtt zöldséggel, ropogósra sült tyúk, zöldséges paellával. Egy kis barátja is velünk ebédelt a fiamnak, nagyon tetszett neki is a nem hétköznapi ebédkínálat. A húsleves nagyon finom lett, ezért nem akarok ellenreklámot a bolti tanyasi tyúknak, de amikor csak tehetem, maradok a háznál nevelt, kapirgálós, fejjel, kaparókkal, és aprólékkal együtt vásárolt tyúknál, viszont, ha megszorulok, bátran veszem el a polcról, igaz csak akciósan, a bolti tanyasi tyúkocskát.

Utóirat: a maradék sült tyúk további hasznosítása is vannak bevált receptjeim, lehet, hogy a téma kapcsán közzé is teszek egyet. Ez esetben az archívumomat szükséges segítségül hívnom, mert a tegnapi sült tyúk, az szőrén szálán eltűnt:-)

Húsleves és rántott hús

Két hete volt a 25 éves érettségi találkozóm, a nyolcvanas évek egyik legjobb helyi gimnáziumába jártam. Többnyire tudósok, sebészek, különféle orvosok, közép és felsővezetők, nyelvtanárok, ügyvédek, gazdasági szakemberek, kitűnő családanyák és háziasszonyok, ismert vállalkozók váltak belőlünk.
És ami a legfontosabb, magmaradtunk önmagunk. Ugyanolyak voltunk most is együtt, mint anno, infantilisan csibészkedtünk, humorizálunk, pedig egyik másikunkat azért már alaposan próbára tett az élet, ilyen, vagy olyan területen.
Kétnapos találkozókat szervezünk, így van időnk kibeszélni, hogy mi történt az elmúlt 5-25 évben velünk, illetve elmélkedünk a rideg valóságról is. Én 5 éve sajnos nem tudtam csatlakozni, így kétszer annyi időszakról számoltam be.

Nagy érdeklődés övezte azt, hogy nem régen az idegenforgalomból átneveztem a gasztronómia kalanderdejébe.
Természetesen határozott elveim vannak a tárgykörben, de mivel a házi, családi konyha a „szakterületem”, így különösen kíváncsi vagyok az általam elérhető emberek szokásaira, gondolataira, véleményére.
Az egyik tüneményes, szívsebész, volt osztálytársam azt mondta a beszélgetés közben, hogy sajnos még mindig jellemző a magyar közízlésre, hogy hétvégén, vagy különösen vasárnap húsleves, rántott hús, sült krumpli és uborkasaláta van ebédre.
Azonnal visszakérdeztem, hogy mi a gond ezzel? Én ezért küzdök családon belül, és most már kívül is, hogy kerüljenek az asztalra hétvégén ezek az ételek, ugyanakkor általánosságban ne csak ezek. Úgy érzem, hogy meggyőztem az érvelésemmel.
Tulajdonképpen én is ezt tettem szombaton asztalra, valószínűtlenül friss borjú csontból és nyesedékből készült gőzölgő húslevest óriás bajorgombóccal, vajpuha borjú karajból készült rántott hús szeleteket, egyeseket Manchego sajttal és Serrano sonkával megtöltve, frissen készített, tanyasi tojásból, és alaposan lecsöpögtetett zsíros tejfölből kevert majonézmártással. A saját készítésű kovászos kenyeremből frissen őrölt, szezámmaggal dúsított panírba forgattam a husikat, és lehelet vékony, ropogós burgonya chipset tálaltam mellé.
A kemény juhsajt reszelését a kisfiam vállalta magára, ő az én állandóan lelkes sajt reszelő segítségem:-)
A hátszín végből még este készítettem, egy amolyan Stroganoff borjú hátszínt, vargányával, új főzőhagymával, dijoni mustárral, friss kakukkfűvel és tejszín-tejföl keverékkel, jó borsosan, babérosan. Olyan csodálatosan friss és puha húshoz jutottam most, hogy ezt a darabkát, már a mélyhűtő zacskóból mentettem vissza, „hogy csak készítek még egy ételt”, ha már van friss húsom és vargányám is. Hiszen ajándék, hogy most szezonja van a vargányának és „véletlenül” volt még frissen, a pénteki piaclátogatásból a hűtőmben.
Másnap a friss alaplével a fele mennyiségű jázminrizst kártus alatt megpároltam, kevés vajjal és sok aprított petrezselyemmel elkevertem és ezzel tálaltam fel.
Nos, ki az, aki a fenti ételsort ne enné meg szívesen a világ bármely pontjánhétvégén a családdal? Pedig alapvetően húsleves és rántott hús került az asztalra.

Hogy "ez" a húsleves és rántotthús nem "az" a húsleves és rántott hús? Hát igen, valószínüleg a hozzáállásban és a kreatívitásban rejlik a különbség, hogy ami már majdnem snassznak számít, abból valami újszerű és különleges legyen.