Olasz ízek, egyszerű olasz ételek a konyhámból. Egy bolognai ragu, két étel: bolognai spagetti, és lasagne II.

A bolognai ragu, és a spagetti elkészítését az Olasz ízek, egyszerű olasz ételek a konyhámból. Egy bolognai ragu, két étel: bolognai spagetti, és lasagne bejegyzésemben írtam le. A lasagne a kisfiam kedvence, azt a verziót, amit leggyakrabban készítek az Expressz lasagne bejegyzésemben már közzétettem. Pusztán azért expressz ez a lasagne, mert kivételesen nem előző nap készítettem össze. Szeretem előző nap összekészíteni, hiszen így nagyszerűen összeérnek az ízek, másnap viszont úri dolgom van, mert csak az előmelegített sütőbe kell betennem.
Most viszont azt készültem tesztelni, hogy amennyiben klasszikus lasangnét készítek, a kosztosaimnak melyik ízlik majd jobban, az általam kissé átdolgozott verzió, vagy a hagyományos, klasszikus verzió.
Giorgio Locatelli receptje alapján dolgoztam nagy vonalakban, a bolognai ragu mellett, most besamelt használtam, nem pedig a saját fejlesztésű lasagne krémemet. Igyekeztem kevés tölteléket használni, „úgy kenni, mintha lekvárt kennék a kenyérre”, az előírt adag besamel nekem kicsit szűkösnek tűnt, sőt, már eleve több tejjel készítettem, valamint még egy dl tejszínnel felöntöttem a tésztát mielőtt eltettem pihenni éjszakára.

Besamel:
(250) 350 ml tej
20 g vaj
20 g liszt
Csipetnyi szerecsendió

A teszt körülményeire is odafigyeltem, legutóbb is a család és a barátnőm a kisfiával együtt ebédeltünk, most is éppen egy ilyen ebédre terveztem be a lasagne tesztet.

Tényleg nagyszerűen sikerült a ragu, illatos, ízletes, ugyanakkor semmi ordító körülmény, szelíd, zamatos lett.
A jó minőségű, száraz tésztalapokat forró vízben pusztán „áthúztam”, a kivajazott cseréptálba leraktam az első adag tésztát, ragu, besamel, tészta ragu, besamel tészta besamel rétegekben használtam el a hozzávalókat. A középső réteget még egy kis frissen reszelt parmezánnal szórtam meg, a pecorino jobban illett volna, de most parmezán volt készleten. Sok parmezánnal megszórtam a tetejét, és egy éjszakán át pihentettem hideg helyen.
Sütés előtt néhány kis darab vajat szórtam a tetejére, még egy kis friss parmezánt, és ment a 170 fokra előmelegített sütőbe, úgy 40 percre. Ha nagyon pirul a tészta teteje, akkor fóliával nyugodtan fedjük be, de ne túl szorosan.

Most is csodaszép tésztát kaptam, amikor szeleteltem már egyértelmű volt, hogy kevésbé szaftos, mint ahogyan én általában készítem. A kevesebb paradicsomtól, és a kevesebb krémtől alacsonyabb rakott tésztát kaptam, egyértelműen.

Azt mondhatom, hogy az ízhatás kiváló volt, talán egy kicsit ízletesebb volt, mint a krémesebb, paradicsomosabb változatom, viszont kevésbé lett összességében szaftos, zamatos. Mindenki szóvá tette, hogy szárazabb, mint amilyet készíteni szoktam, a krémesebb, paradicsomosabb verzió maradéktalanul mindenkinek jobban ízlett.

Sokat elmélkedek azon, hogy tradicionális ételeknél hol a határ, amennyiben eltérhetünk, az eredetileg ajánlott verziótól, talán egy olasz étel esetében dupla adag paradicsom megbocsájtható, a krém, pedig csak követi a töltelék selymesítését.

Legközelebb bemutatom az általam készített verziót teljes mivoltában, azt, amellyel a szeretteimet babonázom meg időről, időre.

Olasz ízek, egyszerű olasz ételek a konyhámból. Egy bolognai ragu, két étel: bolognai spagetti, és lasagne

Nem szeretek túlzottan tudományoskodni, de a bolognai mártás tradicionális olasz étel, így illik legalább az alapvető elemei tekintetében betartani a játékszabályokat. Az egyik ilyen kötelező szempont, hogy marhahúsból készül. A másik, hogy tartalmaz kevés friss zöldséget, répát és zellert, rozmaring az alapfűszere, valamint az olasz konyhában kedvelt fűszer a zsálya is kiváló kiegészítője.
A variációk egy témára sorozatom egyik eleme a bolognai ragu, mégpedig azért, mert egy raguból, egyszeri elkészítéssel két külön ételt is előkészíthetünk.
Időt, energiát spórolunk, ugyanakkor nekem fixa ideám, hogy a nagyobb mennyiségben készülő ételek ízletesebbek. A ragut két napig zokszó nélkül eltarthatjuk, így a raguból másnap is előkészíthetjük a lasagnét.

Ez esetben 1 kg marhanyakat daráltam le egészen apróra. 3 evőkanál olívaolajon először egy nagy, apróra vágott fehérhagymát, egy gerezd fokhagymát, friss rozmaringot, és 1 apróra vágott répát, és kis darab zellert pirítottam pár percig.

Hozzáadtam a szobahőmérsékletű darált marhahúst, sóztam, borsoztam, és jó ideig nem kevergettem. Mindez azért fontos, hogy a hús ne főjön, hanem süljön, ezért is használtam a megszokottnál kicsit több olívaolajat, hogy még véletlenül sem égjenek meg közben a zöldségek. Körülbelül 10 percig időnkét megkeverve süssük a húst. Hozzáöntöttem 3 dl száraz vörösbort, és ezt hagytam csaknem elpárologni a raguból. Egy evőkanál paradicsompürét adtam hozzá, majd egy doboz hámozott, egész paradicsomot, melyet előtte a kezemmel rusztikusra moncsoltam. Körülbelül egy órán át főztem a ragut, míg sűrű, ízes mártást nem kaptam.

Közben spagettit főztem, 10 dkg spagettihez 1 liter vizet, és egy teáskanál sót használtam. Négy adaghoz ennek értelemszerűen a négyszeresét. Azonnal tálaltam, így csak pár csepp olívaolajjal fényesítettem, ha nem tálaltam fel rögtön, akkor hideg vízzel azonnal frissítem, és forró, lobogó vízben 1 perc alatt újraátmelegítem.

Frissen reszelt parmezánnal tálaltam.

A maradék ragut a hűtőbe tettem, mert másnap klasszikus lasagnét készítettem össze belőle, melyet csak harmadnap tálaltam fel. A lasagne receptje itt található meg.

Véleményem szerint a változatos étkezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem ehetünk egy héten belül hasonló karakterű ételt, a spagetti és a lasagne minden család, minden gyermek kedvence, jól megfér néhány nap eltéréssel egymás mellett.
Okos tervezéssel megspórolunk annyi időt magunknak, hogy még egy friss, saját készítésű meleg ételt tehetünk az asztalra hétközben felvágott és szalámi helyett.