Melegszendvics csípős-zöldséges rántottával, ementálival

Az ihletadó a nem olyan régen készült színes rántottával töltött portobello volt. Éppen hagyományosan is elkölthettük volna a „lecsós” rántottát pirított kovászos kenyérrel, de most korán reggel is kreatív voltam és melegszendvicsként szolgáltam fel.
Három indokom mindenképpen van arra, hogy miért döntöttem jól: mutatósabb, izgalmasabb és kevesebb mosatlannal járt az elfogyasztása.
A krémes tojásban enyhén elősütött lilahagyma, zöldpaprika, friss, magyar paradicsom (az első jó paradicsom, amit az idén kaptam) 1 apró szárított chili elmorzsolva, só, frissen őrölt bors, kovászos kenyér, kockára vágott ementáli sajt.

Ha valaki körülnéz nálam, akkor láthatja, hogy nagyon szeretem az egyszerű, de igazlmas, színes ételeket.

Szép, napsugaras hétvégét kívánok mindenkinek!

Színes rántottával készült ételeimből:

Fenséges reggeli, vagy egyszerű vacsora? Reggeli spanyol módra: baszk rántotta.

Színes rántottával töltött gombafejek kétféle sajttal

Színes-kolbászos rántottával göngyölt csirkemell sült paprikával, házias hasábburgonyával

Ősz búcsúztató csípős lecsó szalonna nélkül

Olasz ízek, egyszerű olasz ételek a konyhámból. Egy bolognai ragu, két étel: bolognai spagetti, és lasagne

Nem szeretek túlzottan tudományoskodni, de a bolognai mártás tradicionális olasz étel, így illik legalább az alapvető elemei tekintetében betartani a játékszabályokat. Az egyik ilyen kötelező szempont, hogy marhahúsból készül. A másik, hogy tartalmaz kevés friss zöldséget, répát és zellert, rozmaring az alapfűszere, valamint az olasz konyhában kedvelt fűszer a zsálya is kiváló kiegészítője.
A variációk egy témára sorozatom egyik eleme a bolognai ragu, mégpedig azért, mert egy raguból, egyszeri elkészítéssel két külön ételt is előkészíthetünk.
Időt, energiát spórolunk, ugyanakkor nekem fixa ideám, hogy a nagyobb mennyiségben készülő ételek ízletesebbek. A ragut két napig zokszó nélkül eltarthatjuk, így a raguból másnap is előkészíthetjük a lasagnét.

Ez esetben 1 kg marhanyakat daráltam le egészen apróra. 3 evőkanál olívaolajon először egy nagy, apróra vágott fehérhagymát, egy gerezd fokhagymát, friss rozmaringot, és 1 apróra vágott répát, és kis darab zellert pirítottam pár percig.

Hozzáadtam a szobahőmérsékletű darált marhahúst, sóztam, borsoztam, és jó ideig nem kevergettem. Mindez azért fontos, hogy a hús ne főjön, hanem süljön, ezért is használtam a megszokottnál kicsit több olívaolajat, hogy még véletlenül sem égjenek meg közben a zöldségek. Körülbelül 10 percig időnkét megkeverve süssük a húst. Hozzáöntöttem 3 dl száraz vörösbort, és ezt hagytam csaknem elpárologni a raguból. Egy evőkanál paradicsompürét adtam hozzá, majd egy doboz hámozott, egész paradicsomot, melyet előtte a kezemmel rusztikusra moncsoltam. Körülbelül egy órán át főztem a ragut, míg sűrű, ízes mártást nem kaptam.

Közben spagettit főztem, 10 dkg spagettihez 1 liter vizet, és egy teáskanál sót használtam. Négy adaghoz ennek értelemszerűen a négyszeresét. Azonnal tálaltam, így csak pár csepp olívaolajjal fényesítettem, ha nem tálaltam fel rögtön, akkor hideg vízzel azonnal frissítem, és forró, lobogó vízben 1 perc alatt újraátmelegítem.

Frissen reszelt parmezánnal tálaltam.

A maradék ragut a hűtőbe tettem, mert másnap klasszikus lasagnét készítettem össze belőle, melyet csak harmadnap tálaltam fel. A lasagne receptje itt található meg.

Véleményem szerint a változatos étkezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem ehetünk egy héten belül hasonló karakterű ételt, a spagetti és a lasagne minden család, minden gyermek kedvence, jól megfér néhány nap eltéréssel egymás mellett.
Okos tervezéssel megspórolunk annyi időt magunknak, hogy még egy friss, saját készítésű meleg ételt tehetünk az asztalra hétközben felvágott és szalámi helyett.

Olasz ízek, egyszerű olasz ételek a konyhámból: pármai sonkás bruschetta friss paradicsommal

Jelen bruschetta az egyik legegyszerűbb fajta, a klasszikus bruschettától mindössze néhány szelet lehelet vékonyra szeletelt pármai sonka választja el.
Számomra a bruschetta alapja a mediterrán, rusztikus kenyérféle, a fokhagyma, melyet leginkább a saját készítésű fokhagymás olívaolajammal, két legyet egy csapásra itatom át olívaolajjal és fokhagymával. Ehhez a formációhoz jobban tetszett, ha nem darabolom, hanem karikára szeletelem a friss, édes paradicsomot, a frissen őrölt bors kötelező, és most pármai sonkával koronáztam meg, az egyébként önmagában is nagyon ízletes klasszikus bruschettát.
Jelen esetben olívás toszkánkenyeret használtam.

Nem nagyon szeretnék tovább regélni erről az egyszerű reggeliről, uzsonnáról, előételről, vendégváróról, inkább a kóstoltatásával népszerűsíteni, mert megérdemli.

Korábbi bruschetta változataim itt tekinthetőek meg.

A magyar konyha tökéletes harmóniája: paprikás csirke vajas galuskával

Valahányszor elszakadok itthonról hosszabb, rövidebb időre, az étel, ami testemnek, lelkemnek legjobban hiányzik, a paprikás csirke. Csoda tudja, honnan jön elő az ilyenfajta hiányérzet, minden esetre számomra ezért a paprikás csirke a legtökéletesebb magyar étel.

Más magyaros ételek tekintetében a disznóságokat és a marhaságokat jobban kedvelem, ez az egyetlen, melyben igazán a csirke van a főszerepben.
Nem akármilyen csirke, csakis szabadlelkű, magyar kapirgálós, amelyik húsának porhanyósra főzve is feszes az állaga, és lerágva pedig szép, fehér a csontja.

Ilyen csirkéhez jutottam Nelli barátnőm révén a múltkoriban, és különleges alkalomra tartogattam. Nálam az a különleges alkalom, amikor olyan nagyon megkívánom, így hétközben főztem meg, nem szombaton.
Nem volt még másfél kilós sem, egyértelmű, hiszen ez való paprikásnak. Sem nagyobb, sem kisebb. Szépen volt tisztítva és bontva, aki ilyen csirkét nevel, az ennek is megadja a módját, én is így kaptam.

Azért még kicsit áttisztítottam, megmostam, daraboltam. A csirke minden részét felhasználtam, sőt, még egy másiknak a mellét is hozzáadtam.
Sok zaftot terveztem, így ennek megfelelően majdnem 20 dkg makói vöröshagymát aprítottam hozzá fel. Egy szép zöldpaprikát, és egy mérgesebbet - aminek kivágtam a gyerekek miatt az erét-, kisebbre felkockáztam. Egy paradicsomot héjától megfosztottam, ezt is kis kockákra vágtam. Szeretem benne a fokhagymát, így 3 gerezdet tisztítottam meg.
8 dkg libazsírt forrósítottam, a hagymát és a paprikát együtt sütöttem - nem pároltam - rajta. Előkészítettem fél deciliter vizet, mert amikor a két evőkanál házi fűszerpaprikát elkeverem a hagymás paprikával, akkor rögtön felöntöttem vele. Beletettem a csirke darabokat, és magas lángon fehéredésig sütöttem. Ekkor belenyomtam a fokhagymát, sóztam és borsoztam, hozzáadtam a paradicsomot, és szépen tovább pörköltem.
Amikor a sótól kiengedte a levét, akkor azt majdnem elfőztem, utána felöntöttem 3 dl vízzel, és kicsi lángon körülbelül egy órát, vagy még többet pörköltem.
A kapirgálós csirke szépen megpuhul, de nem esik szét, a bőre hibátlan marad. Nem szükséges bele pirosarany, vagy pörköltkocka, hiszen olyan zamata van a zaftjának, hogy az csoda!
A csirke darabokat kiszedtem a fazékból, melegre félretettem, a zaftját átpasszíroztam, és majdnem 2 dl jó, zsíros tejfelt és 1 dl zsíros tejszínt kevertembele.

Nem igényelt lisztet a sűrítéshez, kitűnő állagú mártás lett belőle. A csirkedarabokat a paprikás mártásba visszatettem, és éppen hogy összerotyogtattam.

Közben elkészítettem a vajas galuskát, két tojásból, réteslisztből, tejből és forró vízből. Hagytam állni félórát. Lobogó, sós vízbe szaggattam, és újraforrástól már csak pár percig főztem. Leszűrtem, hideg vízzel frissítettem, majd körülbelül 3 dkg vaj, és egy evőkanál olaj keverékében megpirítottam, de csak annyira, hogy színt ne kapjon.
Azonnal tálaltam.

Nem szeretném a végeredményt egyáltalán magasztalni, hiszen aki ilyen csirkéből, és így főzi, az pontosan tudja, hogy mit tálaltam fel. Aki nem, annak kívánom, hogy egyszer próbálja így meg.

Fűszeres frissen sült karaj, lila és póréhagymával, zöldpaprikával, paradicsommal, bacon szalonnával, és vegyes sajttal sütve

Ennek az ételnek a kiinduló pontja, Boros László mesterszakács baráti ismerősöm kreációja, mely egy időben a debreceni Belga étterem étlapján szerepelt.
Az egyik kedvenc ételem volt abban az időben, és természetes volt, hogy itthon is elkészítettem.
Az eredeti verzió önmagában is tökéletes, viszont az itthon rendelkezésemre álló alapanyagoktól függően, számtalan verzióban készítettem már el.
Most az egyiket mutatom be, de fogok még írni a többi variációról is, ez egészen biztos.

Alapvetően azért nem térek el a feltétekkel kapcsolatban, mert kipróbáltam, hogy így a legzseniálisabb az összhang, inkább csak a hagyma és a paprika fajtákban szoktam alkalmazkodni az éppen rendelkezésre álló készleteimhez.

Most karajból készítettem, melyhez, a következő fűszerkeveréket állítottam össze 8 szelet húshoz. 10 szem egész zöldbors, 1 teáskanál egész kömény, 1 teáskanál koriander mag, és egy teáskanál durvaszemű fokhagyma granulátum.
Mozsárban összetörtem, és a húsokat ezzel pácoltam néhány órára be. Sózni ekkor tilos, azt majd közvetlenül sütés közben. Ha pácoláshoz sót használunk, akkor a hús dehidratálódik, a finom nedvek elillannak, a hús sütés közben kiszárad, olyan lesz, mint a cipőtalp.

Most póré és lilahagymát használtam, fontos, hogy nagyon vékonyan szeleteljük fel. Ugyanezt tettem a piros és zöld kápia paprikával is. Prémium, szeletelt bacon szalonnát használok, ez szép vékonyra szeletelt és megfelelően húsos.

Most csak kétféle sajtot reszeltem le durván, goudát és füstölt mozarellát. Az én tapasztalatom az, hogy egyharmad füstölt és kétharmad nem füstölt sajttal a legfinomabb. Kellő mennyiségű sajtot reszeljünk le, ne spóroljunk vele, mert akkor finom az étel, ha a sajt, amikor megolvad, akkor vastagon betakarja a zöldséggel megrakott hússzeleteket.

Előmelegítettem a sütőt 200 fokra.
A karaj szeleteket vaj, olaj keveréken, magas hőfokon, nagy serpenyőben sütöttem meg.

Frissen sütésnél mindig forró serpenyőbe tesszük a húst, jó levegősen, hogy a húsok a zsiradékot ne hűtsék túlságosan le. Mindig szobahőmérsékletű húst süssünk csak ki, időben vegyük ki a hűtőből, amikor előre pácoljuk.
Amikor a serpenyőbe tettük a húst, akkor egy-két percig nem bántjuk, nem piszkáljuk, egészen addig, amíg legalább feléig ki nem fehéredik.
Mielőtt megfordítjuk, akkor sózzuk, én frissen őrölt tengeri sót használok mindig. A karajt is körülbelül 3 percig kell az egyik oldalán és két percig a másik oldalán sütni, utána előmelegített tálon, melegen pihentetni, amíg a többi is ki nem sült.

Kicsit előolajoztam a tepsit, de nem kell túlságosan, hiszen a maradék zsiradékkal és a húsból kifolyó szafttal együtt, mielőtt a reszelt sajttal megszórjuk, megöntözzük.

A frissensült húsokat megrakjuk először a paradicsom, majd a paprika majd a hagyma szeletekkel, meglocsoljuk a szafttal, majd bacon szalonnával befedjük, végül a reszelt sajttal alaposan megrakjuk.

Grill programon addig sütjük, míg a sajt a húsok tetején arany barnára nem sül.

Párolt, vagy csőben sült zöldségek, és sültburgonya illik hozzá a legjobban.
A tepsiben maradt pecsenyelevet sem herdáljuk el, szűrjük le, és az ételhez szolgáljuk fel.

Különleges vacsora, nagyszerű vendégváró vagy vasárnapi étel, oly annyira, hogy a napokban belehelyezem egy újabb komplex vasárnapi menübe;-)

Sült tojás trónon - ropogós baconnel, paradicsommal, házi kovászos kenyéren

Az egyik kedvenc kreációm ez az étel, nem is tudom, hogy miért érzek állandó készetetést arra, hogy egyszerű ételeket pusztán az előadás módjával tegyek különlegessé, vagy inkább újszerűvé.
Talán nem is mindig fontos, hogy alapjaiban rengessünk meg dolgokat, jelen esetben ételeket, hogy elég trendinek, vagy modernnek érezhessük a saját konyhánkat, nem feltétlenül kell mindbe gyümölcsöt tenni, vagy római köményt, talán még a tojás zsiradék nélküli kisütésén sem szükséges kísérleteznünk.
Részemről, például azok a csúcskonyhák az élvezetesek, ahol kevesebb az extrémitás, és több a hagyományokból merítő, de újszerű összhang mind ízben, mind látványban.

Nincs zseniálisabb összefüggés reggelire egy sós szájú emberi lénynek, mint a ropogósra sült húsos szalonna, sült tojás, paradicsom és kovászos kenyér. De egyszerűbb sincsen.

Egy alapjaiban ham & eggs reggelit egyszer így készítettem el, elneveztem sült tojásnak a trónon, és az óta az egyik kedvenc formáció nálunk nem csak reggelire, hanem uzsonnára vagy vacsorára is.
Jelen esetben egy karéj kovászos kenyér, két tanyasi tojás, 3 vékony szelet bacon szalonna és egy közepes paradicsom került felhasználásra. Ennyi bacon volt itthon éppen, én még egy csíkot felhasználtam volna különben.

Egy kis zsiradékon ropogósra sütöm a bacon szalonna csíkokat, közben a kenyeret enyhén megpirítom.

A ropogós bacont félreteszem, ha sok a zsiradék, akkor a fölösleget a kenyérre locsolom, a maradékban pedig a tojásokat sütöm meg.

A tojásokat úgy kezdem sütni, közepes lángon, mintha tükörtojást sütnék, de amikor kicsit szilárdul a fehérje, akkor az egyik oldalon a tojásra hajtom. Amikor éppen átsült a fehérje, akkor ügyesen megfordítom, hogy a fehérje a másik oldalon is megszilárduljon.
Az a lényeg, hogy a sárgája egészen folyós maradjon.

A kész sült tojásokat a bacon mellé helyezem. A finom szalonnazsírral meglocsolom a kenyeret, erre közepesen vastag paradicsom karikákat helyezek, sózom, borsozom, befedem a bacon szalonnával, végül ráültetem a sült tojásokat, mint egy trónra.

Ezután középen kettészelem, és meleg tányéron szolgálom fel.

Steak késsel elegánsan fogyasztható, de én nem egyszer kézből majszolom be, mint egy szendvicset. Ilyenkor nem hívok villásreggelire vendégeket:-)