Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: öhöm. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: öhöm. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 13., vasárnap

Hortobágyi slambuc - öhöm, öhön, öreglebbencs - bográcsban




Amikor elkezd tavaszodni, egyfolytában a slambucfőzés jár az eszemben. Évek óta az első és utolsó étel a szezonban, amit bográcsban főzök:

Tájjellegű kedvenc bográcsos étel: slambuc, öhöm, öreglebbencs…


A tegnapi viharjelentés már előre elmosta a slambucfőzés gondolatát is, ekkor jutott eszembe, hogy a múlt évi utolsó slambucfőzésről meg sem emlékeztem.
Ennek az volt az oka, hogy kicsit elkanyarodtam a témától, de úgy hiszem okkal tettem:

Ízlések és pofonok. De vajon hol a határ?


Maradjunk annyiban, hogy az általam készített hortobágyi slambuc puritán, egyszerű változat, azonban nagyszerűsége az alábbi néhány tényezőben rejlik:

-         hagyományos eljárással készült füstölt– jó esetben mangalica – és húsos szalonna
-         8-10 tojásos házi vagy házias lebbencstészta
-         jóféle krumpli, én ez esetben is esküszöm az Agriára
-         bogrács, hiszen slambuc kizárólag bográcsban készülhet
-         jó erőnlét, megfelelő tűzkezelési ismeret, türelem
-         egy-két pohár fehér vagy vörösbor a szakácsnak
-         házi savanyúságok a tálaláshoz

Fűszerpaprikára, zöldpaprikára, paradicsomra a hortobágyi slambuchoz nincs szükség, még a bors is elhagyható, ez az egyetlen, amit szívesen teszek bele, pedig nem eleme. A fazékban készült krumplistészta pedig maradjunk annyiban, hogy nem slambuc.
Ez itt nem a reklám helye, de azon ritka fehérnépség közé tartozom, aki a favágástól és tűzrakástól a forgatásig megbirkózik a slambuckészítéssel, holott ez igazából egy férfias ételféleség elkészítési szempontból. Azért, ha kéznél van a férjem, akkor átadom neki szívesen a forgatást, főleg, ha 12 fős adagot készítek. Talán az összes bográcsos étel közül slambucot főzök a legszívesebben, pedig van egy pár bográcsban készülő étel a tarsolyomban.

Hozzávalók 12 adaghoz:

1,2 kg krumpli
50 dkg lebbencstészta
25-30 dkg füstölt szalonna
20 dkg húsos szalonna
néhány darab szalonnabőr
4 közepes fej vöröshagyma
só, bors




Először a füstölt szalonna zsírját olvasztom ki közepes tűznél, majd megsütöm benne a húsos szalonnát és a szalonnabőrt.

Ezután a szálára vágott hagymát dinsztelem meg benne, majd megpirítom – az ez esetben – kockára vágott krumplit. Itt jegyzem meg, hogy szívesebben vágom karikára, de most éppen kockázhatnékom volt.
Sózom, borsozom, és felöntöm annyi vízzel a krumpli áztatólevéből, hogy egy ujjnyira ellepje és addig főzöm, míg a krumpli megpuhul
Rámorzsolom a tésztát és hagyom, hogy beépüljön a krumpli közé. Addig, amíg össze nem áll nem piszkálom, amikor a tészta már elkezd magától elkeveredni a krumplival, akkor a kanállal megszurkálom.
Amikor összeállt, akkor rázogatással ellenőrzöm, hogy mikor lehet megforgatni, ugyanis ekkorra áll össze a krumplis tésztagömb.
Elméletileg 32-szer illik megforgatni, de a helyzet az, hogy azt mi nem tudjuk kivárni. Amikor már annyira megpirult a tészta, hogy szinte minden oldalán látszik, akkor mi egyszerűen nekiesünk, és csak esszük, esszük és esszük …
Az igazi nagymesterek, azok alaposan körbepirítják, mi szeretjük kicsit szaftosabban, így nem nagy baj, ha hamarabb csapra verjük a bográcsot.















Aki nem főzött még, annak szívből ajánlom kipróbálásra, ugyanis a mi kényes gyomrú, válogatós, nagyvárosi kölkeink csak úgy követelik, hogy mikor lesz már slambuc.

Úgyhogy mielőtt az én szívbéli barátnőm két hét múlva elutazik Spanyolországba egész nyárra, még muszáj kavarnom legalább egyet, mert enélkül el nem utazhatnak, ahogyan tavaly és tavalyelőtt sem …






2011. augusztus 19., péntek

Ünnepi ajánlat: slambuc és lecsó bográcsban, szalonnasütés, fogós








Ma is egy kedvenc magyar, hagyományos ételsor került az asztalra a kovászos kenyérsütés mellett, az ünnepen és vasárnap pedig csupa egyszerű bográcsos étel készül. Szalonnasütést is tervezünk az "új kenyérrel" és fogóst. Az időjárás úgy tűnik, hogy kegyes lesz hozzánk. Most kimaradnak a pörköltek és sültek, valamint a nemzetközi ételek is, így van ez rendjén.

Jövő szombaton Nemzeti Gulyás Nap, arra úgyis szürkemarha pörköltet tervezek, éppúgy, mint az előző, első gulyásnapon is ezt főztem.

Grillezni is fogunk a jövő hét első napjaiban, nagy kedvenc, a zsenge csemegekukorica kerül majd nyársra ilyen-olyan finomságokkal.

Ezen a hétvégén viszont az egyszerű, hagyományos ételek kerülnek előtérbe, had mutassak be belőlük néhányat kedvcsinálónak, hátha még nincs mindenhol eldöntve az ünnepi menü.


2011. május 5., csütörtök

Tájjellegű kedvenc bográcsos étel: slambuc, öhöm, öreglebbencs…





Úgy nőttem fel, hogy meggyőződésem volt, hogy nyáron mindenki főz slambucot bográcsban. Később kiderült, hogy nem is ismeri mindenki a slambucot, ugyanis ez egy tájjellegű étel, közel sem azonos a krumplistésztával. Már csak azért sem, mert a slambuc csakis bográcsban készülhet, és kizárt, hogy a jó (mangalica) szalonnát bármi másféle zsiradékkal váltsuk ki, vagy ne soktojásos házi tésztával készüljön. Mifelénk nyáridőben nincs összejövetel slambuc nélkül, nagy húsevő létemre még a grill húsokat is szívesen kihagyom a slambuc kedvéért. A készítése terén ahány ház, annyi szokás, én magam is többféleképpen készítem. Az autentikusnak mondható változatban mindössze négy fő összetevő adja az étel gerincét, a szalonna, a hagyma, a krumpli és a lebbencstészta. Semmilyen más fűszert nem ismer, mint a sót és esetleg a borsot. Ez esetben is szeretném kiemelni, hogy amennyiben az alapanyagok megfelelő minőségűek, úgy nincs egyéb ízesítésre szükség, a jó szalonna és a parázs füstje kellőképpen megízesíti ezt a nagyszerű, de nagyon is egyszerű ételt.
Korábban gyakran készítettem pirospaprikával és egy kevés paradicsom és zöldpaprika hozzáadásával, de az idén visszatértem a „gyökerekhez”. Kétféleképpen is elkészítettem már az idei szezonban, nem kapitális eltéréssel. Mindkettő egyformán finom lett.

Hozzávalók 6 fő részére:

50-60 dkg konyhakész, karikára vágott krumpli annyi hideg vízben, amennyi ellepi
25 dkg soktojásos házi lebbencstészta
15-20 dkg füstölt mangalica szalonna (lehet vegyesen, húsos szalonnával)
szalonnabőr
2 közepes fej makói hagyma apróra vágva
só, bors

1. Verzió, amikor nem pirítom meg a tésztát:

Közepes tűzön kiolvasztom a szalonna zsírját, hozzáadom a hagymát és üvegesre pirítom. Hozzáadom a krumplit, amit közepes tűzön sütök, míg üveges nem lesz. Sózom, borsozom, megvárom, míg egy kis levet enged, ezt elfőzöm. Felöntöm annyi vízzel (a krumpli áztató vízéből) ami kb. kétujjnyira ellepi és majdnem puhára főzöm benne a krumplit. A tésztát kicsit összetöröm mielőtt a krumplira szórom, hagyom, hogy magtól tűnjön el a lében, nem kavarom, nem piszkálom. Amikor a tészta kezd beépülni a krumpli közé, akkor megszurkálom a főzőkanállal, és hagyom, hogy együtt főjön, majd később piruljon a tészta a krumplival. Amikor összeállt, akkor megforgatom párszor, van, hogy jobban lepirítom, van, hogy világosabbra hagyom.



















2. Verzió, amikor megpirítom a tésztát:

Közepes tűzön kiolvasztom a szalonna zsírját, a tepertőt kihalászom, félreteszem. A szalonnazsírban megpirítom a kézben kisebb darabokra ropogtatott tésztát és megpirítom. A megpirult tésztát kihalászom egy tányérra, félreteszem. A visszamaradt zsiradékhoz hozzáadom a hagymát és üvegesre pirítom. Hozzáadom a krumplit, amit közepes tűzön sütök, míg üveges nem lesz. Visszateszem bele a tepertőt.Sózom, borsozom, megvárom, míg egy kis levet enged, ezt elfőzöm. Felöntöm annyi vízzel, ami kb. kétujjnyira ellepi és majdnem puhára főzöm benne a krumplit. A tésztát visszateszem a krumplira, hagyom, hogy magtól tűnjön el a lében, nem kavarom, nem piszkálom. Amikor a tészta kezd beépülni a krumpli közé, akkor megszurkálom a főzőkanállal, és hagyom, hogy együtt főjön, majd később piruljon a tészta a krumplival. Amikor összeállt, akkor megforgatom párszor, van, hogy jobban lepirítom, van, hogy világosabbra hagyom.

Kérek szépen mindenkit, aki még nem készített slambucot, hogy próbálja ki egyszer. Ugyanis utána újra és újra el fogja készíteni!


2010. augusztus 17., kedd

Szatmárcsekei élmények: grillezett báránycomb, lecsó, slambuc és szalonnasütés









Nagyon kedves nyíregyházi barátaink hívtak minket múlt évben Szatmárcsekére kempingezni, ők is nagy világutazók, így szívesen mentünk el, mert tudtuk, hogy biztosan jól fogjuk magunkat érezni.
Ez olyannyira így volt, hogy az ez évi kirándulást már akkor lebeszéltük.
Már pénteken el akartunk utazni, de az időjárás közbeszólt. Szombaton reggel viszont már úgy tűnt, hogy nyugodtan elindulhatunk.
Úri dolgunk volt, mert mire megérkeztünk a mi sátrunkat is felverték, és a grillezett húsok már illatoztak a roston. Nagyszerű volt erre megérkezni!
Legutóbb nálunk grilleztünk, így most ők voltak a „vendéglátók”, amit csöppet sem bántunk, mert mindketten nagyszerű szakácsok. Főleg Csaba vonzódik különösen a szakácsmesterséghez, de „sajna” elismert ortopéd sebész orvos, így le kell mondanunk hivatásszerűen róla.
Grillezett nekünk csemegekukoricát, gombát, pácolt bárány és csirkecombot. Katika kevert egy finom joghurtos zöldsalátát, mi pedig vittük a foszlós fehér kenyeret a debreceni Magyar pékségből. A parázs még nagyon élt, amikor már minden kisült, így a kisfiam még sütött rajta egy kis bio mangalica szalonnát is. Fogóst is vittünk, de most az nem került elő.









Az étvágygerjesztő illatfelhő mellett a Tisza part is csodálatos látványt nyújtott. Állítólag még két nappal előtte méterekkel magasabban állt a víz, látványosan kevesebb Tisza túrázó volt a kempingben.




Múlt évben sokkal nagyobb élet volt, alig volt szabad sátorhely, főleg amikor az új turnus késő délután megérkezett. Este nagy zenés táncos mulatság volt, most még ki sem nyitott a diszkó. Mi azért jól elvoltunk, én és Katika majdnem hajnalig beszélgettünk.
Reggel időben keltünk, Csaba már kezdett is a lecsóhoz. A tökéletes magyar lecsó bejegyzésemnél a Csaba 2:1-hez arányára utaltam a lecsópaprika-paradicsom vonatkozásában. Most még ez az arány is soknak bizonyult a paradicsom tekintetében, annyi levet engedett. Nem hagytam a lemert levet kiönteni, gondoltam hazahozom egy jó kis mártáshoz. A lecsó alapot háromfelé szedtük, készült tojásos, tejfölös és egy adag sima. Ez mi mindig így szoktuk.


Többnyire pihentünk, megmártóztunk, úszkáltunk, a kisfiam különösen élvezte a természetes folyó vizet és a kempingezést. Pecáztak is Csabával, de túl nagy volt a sodrás, ami nem engedte közel a halakat.



Nekem különösen sok pihenés jutott, szinte alig kellett besegítenem valamibe, ki is használtam, mert ilyenben ritkán van részem.
Azt gondoltuk, hogy vasárnap nem fér már belénk semmi, de ez hamar megváltozott, és a bográcsban újra szalonna pirult, viszont ekkor már a slambuchoz.
Csaba egészen másképp készíti a slambucot, mint én, itt az Alföldön ahány ház, annyi szokás. Én több, és kétféle szalonnával készítem, és nem pirítom meg a tésztát, valamint több levet adok neki. De most Csaba főzött és egészen biztosak voltunk a sikerben.












A kisfiam, aki nem egy hatalmas evő, kétszer is szedett. Mind egy szálig elpusztítottuk a slambucot, és majdnem tele hassal neki kezdtünk pakolni, mert jöttek a hírek, hogy újból vihar lesz. Közben kikötött a következő kajakos turnus, Pokorni Zoltán is köztük volt a családjával és a többi család is egy nagy „csokor” gyermekkel.
Most így visszagondolva nem lehetett túl kellemes éjszakája a csapatnak, mert minket a vihar már Túristvándinál elkapott és hazáig zavart.

Jövőre újra elmegyünk, remélhetőleg két éjszakára, mert ez a partszakasz különösen kellemes, a kemping élhető, Katika és Csaba pedig nagyszerű partnerek a kiránduláshoz. Most ez úton is köszönöm nekik a szíves invitálást és vendéglátást!
Related Posts with Thumbnails