Amikor elkezd tavaszodni, egyfolytában a slambucfőzés jár az
eszemben. Évek óta az első és utolsó étel a szezonban, amit bográcsban főzök:
A tegnapi viharjelentés már előre elmosta a slambucfőzés
gondolatát is, ekkor jutott eszembe, hogy a múlt évi utolsó slambucfőzésről meg
sem emlékeztem.
Ennek az volt az oka, hogy kicsit elkanyarodtam a témától,
de úgy hiszem okkal tettem:
Maradjunk annyiban, hogy az általam készített hortobágyi
slambuc puritán, egyszerű változat, azonban nagyszerűsége az alábbi néhány
tényezőben rejlik:
-
hagyományos eljárással készült füstölt– jó esetben mangalica
– és húsos szalonna
-
8-10 tojásos házi vagy házias lebbencstészta
-
jóféle krumpli, én ez esetben is esküszöm az Agriára
-
bogrács, hiszen slambuc kizárólag bográcsban készülhet
-
jó erőnlét, megfelelő tűzkezelési ismeret, türelem
-
egy-két pohár fehér vagy vörösbor a szakácsnak
-
házi savanyúságok a tálaláshoz
Fűszerpaprikára, zöldpaprikára, paradicsomra a hortobágyi
slambuchoz nincs szükség, még a bors is elhagyható, ez az egyetlen, amit
szívesen teszek bele, pedig nem eleme. A fazékban készült krumplistészta pedig
maradjunk annyiban, hogy nem slambuc.
Ez itt nem a reklám helye, de azon ritka fehérnépség közé
tartozom, aki a favágástól és tűzrakástól a forgatásig megbirkózik a
slambuckészítéssel, holott ez igazából egy férfias ételféleség elkészítési szempontból. Azért, ha kéznél van a férjem, akkor átadom neki
szívesen a forgatást, főleg, ha 12 fős adagot készítek. Talán az összes
bográcsos étel közül slambucot főzök a legszívesebben, pedig van egy pár
bográcsban készülő étel a tarsolyomban.
Hozzávalók 12 adaghoz:
1,2 kg
krumpli
50 dkg lebbencstészta
25-30 dkg füstölt szalonna
20 dkg húsos szalonna
néhány darab szalonnabőr
4 közepes fej vöröshagyma
só, bors
Először a füstölt szalonna zsírját olvasztom ki közepes
tűznél, majd megsütöm benne a húsos szalonnát és a szalonnabőrt.
Ezután a szálára vágott hagymát dinsztelem meg benne, majd
megpirítom – az ez esetben – kockára vágott krumplit. Itt jegyzem meg, hogy
szívesebben vágom karikára, de most éppen kockázhatnékom volt.
Sózom, borsozom, és felöntöm annyi vízzel a krumpli
áztatólevéből, hogy egy ujjnyira ellepje és addig főzöm, míg a krumpli megpuhul
Rámorzsolom a tésztát és hagyom, hogy beépüljön a krumpli
közé. Addig, amíg össze nem áll nem piszkálom, amikor a tészta már elkezd
magától elkeveredni a krumplival, akkor a kanállal megszurkálom.
Amikor összeállt, akkor rázogatással ellenőrzöm, hogy mikor
lehet megforgatni, ugyanis ekkorra áll össze a krumplis tésztagömb.
Elméletileg 32-szer illik megforgatni, de a helyzet az, hogy
azt mi nem tudjuk kivárni. Amikor már annyira megpirult a tészta, hogy szinte
minden oldalán látszik, akkor mi egyszerűen nekiesünk, és csak esszük, esszük
és esszük …
Az igazi nagymesterek, azok alaposan körbepirítják, mi
szeretjük kicsit szaftosabban, így nem nagy baj, ha hamarabb csapra verjük a
bográcsot.
Aki nem főzött még, annak szívből ajánlom kipróbálásra,
ugyanis a mi kényes gyomrú, válogatós, nagyvárosi kölkeink csak úgy követelik,
hogy mikor lesz már slambuc.
Úgyhogy mielőtt az én szívbéli barátnőm két hét múlva
elutazik Spanyolországba egész nyárra, még muszáj kavarnom legalább egyet, mert enélkül el nem utazhatnak, ahogyan tavaly és tavalyelőtt sem …