Nálam mindennek története van. Így, hát végigmesélem.
Két hete voltunk a férjemmel egy baráti boresten, Kaló Imre kézműves borait kóstolhattuk meg, megfűszerezve a borász szellemiségével. Mindkettő lenyűgözött.
Mikepércs városa, a magyar hagyományokat követő debreceni vadászemberek szervezték a szűk és zártkörű rendezvényt, a vacsorához a bio szürkemarha alapanyagot a „Bio Hortobágyi Hús” biztosította, de az estről külön szeretnék majd megemlékezni.
A városi jegyző Úr főzte saját kezűleg a marhapörköltet, azóta sem tudok „szabadulni” a csodás gasztroélménytől.
Azonnal akcióba léptem, hogy beszerezzek a páratlan alapanyagból és tágítsam a hagyományos magyar ételek körét a konyhámban hortobágyi szürkemarhával.
El is határoztam, hogy a Nemzeti Gulyás Napon egy ilyen szürkemarha étellel rukkolok elő, de előtte próbafőzést végzek.
Megrendeltem hát, a megfelelő húsokat és kimentem Hortobágyra a bio hortobágyi szürkemarha, racka, bivaly, mangalica húsokat forgalmazó boltba. Az itt szerzett tapasztalataimról is külön készítek egy képes beszámolót.
Már mindent megkaptam és fizettem is, amikor odafordultam a lányomhoz, hogy - az öcséd holnap jön haza, imádja a szalonnasütést-, vigyünk egy darab bio mangalica fehér, sós szalonnát és szervezzünk egy jó kis szalonnasütést. A sajátvágású füstölt mangalica szalonnámból van még egy féltve őrzött darabka, csakis különleges alkalmakra.
Loki meccs volt tegnap, így a fiúk elmentek meccset nézni, én pedig felhívtam két barátnőmet, hogy jöjjenek át gyerekekkel szalonnát sütni. Szeretem ezeket az „asszonyok és gyermekek” programokat, mert megvan a nagyszerűen sajátos töltete.
Akinek van jó szalonnája - vagy maga tesz érte, vagy lehetősége adódik ilyet beszerezni -, az tudja, hogy minden cseppje kincs, ezt nem pazaroljuk úgy, mint az „ocsó bótit”.
Ha magad állítod elő, akkor kemény munkával fizetsz érte, ha veszed, akkor legalább annyi pénzt adsz érte, mint a csirkemellért. Amúgy pedig, ki az, az elvetemült, aki képes lenne nemes alapanyagokat elvesztegetni?
Amikor régen, ilyen nemes szalonnafélékkel kapcsolatba kerültem, akkor jöttem rá, hogy az egyik legnagyszerűbb találmány a „fogós”, vagyis a kézi szalonnaprés, mely biztosítja, hogy a szalonna garantáltan, hulladékmentesen kerüljön felhasználásra, a szalonna sütésnél.
Akinek van gázégője, az egész évben élvezheti a szalonnasütést, nem csak nyáridőben, ezzel az eszközzel.
Gazdaboltokban lehet kapni, hasonlít a kézi ostyasütőre, csak nagyobb és még masszívabb.
Előkészítettem a grill partit, csinosítottam néhány kis fehér szalonna darabot a klasszikus szalonnasütéshez, szeleteltem a füstölt szalonnámból a fogóshoz, ehhez még karikáztam egy kis jóféle parasztkolbászt, mert mi ezt a szalonna darabokkal együtt tesszük a présbe. Tettem a tálra mangalica grillkolbászt, sok-sok lilahagymát, néhány újhagymát, paradicsomot és zöldpaprikát. Citromos limonádét kevertem cukorsziruppal, friss citrommal.
A kenyeret ez úttal nem én sütöttem, hanem a debreceni „Magyar pékség”-ben vettem, 3 kg-osban sütik a hagyományos, foszlós fehérkenyeret. A gyermekkoromra emlékeztető termékeket készítenek, a kézműves magyar bor, bio hortobágyi szürkemarha mellett, ezt a pékséget is be fogom mutatni egy alkalommal.
Legutóbb Csúcsragadozó oldalán olvastam egy kézműves pékségről Pilisen, akkor elhatároztam, hogy a környezetemben arra érdemesnek ítélt munkásságokról én magam is képriportokat készítek.
Magamból kiindulva, vegyük észre magunk körül ezeket a termékeket, tudatos vásárlóként támogassuk a létüket, ráadásul a legnagyobb haszonélvezői mi vagyunk, ha ilyenekből főzünk, ilyen ételeket és italok eszünk és iszunk.
Legkevésbé a bevitt kalória mennyisége érdekelt, amikor ezt a szalonnasütést megszerveztem, a boldog, és mozgásban gazdag életmód maximális prevenció az ilyen esetekre.
Volt fogós, szalonnasütés, friss limonádé, móka és kacagás. A szalonnák után, pedig nyársra tűzött pillecukrot sütöttünk, Nellike, az egyik legkedvesebb barátnőm hozta a know how-al együtt:-)
A maradék profiterol is terítékre került a vacsora végén, majd beszélgettünk a vasárnapi szürkemarha próbafőzésről, melyen most már a kedvenc szomszédaink is időben itt lesznek.
Ugye mindenki készül az augusztus 28.-i Nemzeti Gulyás Napra, és megfőzi otthon, vagy a kertben, vagy éppen ahol van, családi vagy baráti körben, a maga gulyását (pörköltjét, lecsóját), hogy ezen a napon – a krémleveseket, a patiszonokat és olasz tésztákat egy rövid időre félretéve -, együtt, és mégis egymástól függetlenül, hódoljunk legkedvesebb és legnemesebb nemzeti ételeink hagyományos élvezetének.
