Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: őzragu. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: őzragu. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 11., csütörtök

Gombás vadraguval töltött palacsinta házi eperlekvárral




Más nemzeteknél nagy kultusza van a sós töltött palacsintáknak, nálunk itthon nem mondhatnám. A hortobágyi palacsinta sem úgymond tradicionális ételünk, az 1958-as brüsszeli világkiállításra „készült”, de már Kollmanné 1939-es szakácskönyvében is található hasonló recept. Értem én, hogy egy időszak gasztronómiai tévedéseit nem árt időnként az orrunk alá dörgölni, de ahogyan a csirizes főzelékalapot érdemes elfelejteni – a még éppen csak napvilágot látott multi főzelékporokkal egyetemben – azért egy jól elkészített pörköltet, rántott húst, vagy borjúpörkölttel töltött palacsintát ne vessük – szerintem – ennek áldozatul. Ugyanakkor valóban mókás, hogy mi magyarok, amiben borsó van és valamilyen húsféle az alapja már azonnal lebrassóizzuk, a tyúkhúslevest leújházyzzuk, sokféle levest lepalócozunk, és mindenféle töltött sós palacsintát lehortobágyizunk, holott ezek nem gyűjtőnevek, hanem egy konkrét személy által megálmodott, elkészített és híressé vált ételféleségek.

Nem csak az a baj, hogy szeretjük az efféle megszólításokat, hanem, hogy fogalmunk sincsen – az esetek nagyobb számában – hogy honnan is ered az általunk adott "becenév", egyszerűen csak szívesen rááll a szánk. Pedig ha már dobálózunk vele, akkor érdemes lenne utána nézni és nem ártana hitelesen átörökítenünk, már csak a szerzők iránti tiszteletből is.

Úgyhogy ez a palacsinta nem hortobágyi palacsinta, ami éppen vadhússal készült, hanem sós palacsinta, amibe vadragu töltelék került. Mert a hortobágyi palacsinta sem készülhet csirkéből, mert akkor az már csirkepaprikással töltött palacsinta, mert a hortobágyi palacsinta borjúpörköltből készül és kész.

Egyébként a fentieken túlmenően a családom és én imádjuk a nemzetközi töltött sós palacsintákat, de még inkább a magyar palacsintatésztába töltötteket. Szoktam készíteni bakonyi módra (erről az elnevezésről is olvastam már érdekes eredeztetéseket) készült hússal is, de tejszínes mártásban készült zöldségfélékből is. Egyszer készítek erről egy sorozatot. Visszatérve a vadraguval töltött palacsintára.

Alapból úgy terveztem, hogy Erdei gombás, tárkonyos-kakukkfüves őzragu bográcsban, hamuban sült krumplival maradékából töltött palacsintát készítek másnap, hogy mégsem ugyanazt az ételt tálaljam fel, mondjuk egy másik körettel.

Némi macerával azért járt, ugyanis a ragut kicsit szét kellett válogatnom. Kihalásztam a hús darabokat, majd a gomba darabokat, végül a szaftját összeturmixoltam és néhány kanál tejföllel hígítottam.

A húst vágódeszkán késsel összevágtam, nálam fontos, hogy ezt a darabolást nem bízom gépre, mert nekem így tetszik a hús töltelék a palacsintába.

Az összevágott őzhúsra néhány kanál mártást mertem, hogy belül is szaftos legyen a töltelék.

15 sós palacsintát készítettem:

3 tanyasi tojás

20 dkg liszt

3 dl tej

2,5 dl szódavíz

1 mokkáskanál só

5 dkg olvasztott vaj

Először mindig a tojásokat keverem ki a sóval. Hozzáöntöm a tej kétharmadát. Rászitálom a lisztet és sűrű palacsintatésztát keverek belőle. Ekkor kezdem hígítani, majd két órán át hűvös helyen pihentetem. Sütés előtt hozzákeverem az olvasztott vajat. Semmilyen további zsiradékot nem igényel a sütés folyamán.

A palacsinták közepébe egy-egy evőkanál tölteléket kanalaztam, majd feltekertem. A mártásba visszatettem a gombát és néhány kanállal a palacsintára mertem. Házi eperlekvárt csorgattam mellé, mely nagyszerűen egészítette ki a végső íz hatást.

Ettől ötletesebben nem süthettem volna el az előző napi maradékot.



2011. augusztus 8., hétfő

Erdei gombás, tárkonyos-kakukkfüves őzragu bográcsban, hamuban sült krumplival





Nem véletlenül készült éppen őzragu nálunk szombaton, ugyanis egy játékban készültem részt venni vele. A játék lényege, hogy négy alapanyagot kell egy ételhez felhasználni, mely most a tejszín, a mustár, a gomba és fehérbor volt.

Nem olyan régen kaptam egy egész őzet egy barátunktól, azonnal az egyik comb felhasználása jutott az eszembe.

Azért nem használtam még fel egyáltalán az őzhúsból, mert a férjem nem lelkesedik a vadhúsért. Lesz, ami lesz, turpissághoz folyamodtam és azt mondtam neki, hogy marharagut készítek bográcsban, estebédre.

Az egész combot szépen kicsontoztam és akkurátusan megtisztítottam, hogy egyáltalán ne maradjon árulkodó jel a vadhúsra. Jeges vízben alaposan kiáztattam és fél gyufásskatulyányi darabokra vágtam.

Felhasznált alapanyagok:

1,2 kg szín őzcomb darabolva

10 dkg füstölt mangalicaszalonna kockára vágva

25 dkg vöröshagyma szálára vágva

4 dkg fokhagyma darabolva

1 zöldpaprika darabolva

1 paradicsom kockára vágva

5 dkg szárított, vegyes erdei gomba (vargánya, trombitagomba, sárga rókagomba stb.) két dl vízbe áztatva



20 dkg csiperke szeletelve

1 nagyobb sárgarépa durvára reszelve

1 közepes fehérgyökér durvára reszelve

1 negyed cikk zeller durvára reszelve

1 jonagold alma durvára reszelve

4 babérlevél

5 db borókabogyó mozsárban összetörve

1 teáskanál szárított kakukkfű

1 teáskanál zöldbors

1 kis csokor friss kakukkfű

1 kis csokor zellerzöld

2 citromkarika

1 nagy ág tárkony levelei összevágva

2 dl Tokaj-hegyaljai furmint

2 dl tejföl

1 dl tejszín

2 evőkanál dijoni mustár

A körethez 8 db közepes Agria krumpli megmosva, fóliába csomagolva

Az őzragut klasszikusan indítottam, kiolvasztottam a szalonna zsírját, hozzáadtam a hagymát, a szárított fűszereket, a babérlevet, és alaposan megdinszteltem. Hozzáadtam a fokhagymát, és majdnem azonnal az őzhúst. Kifehéredésig sütöttem, megvártam, míg levet enged, majd hozzáadtam a paprikát és a paradicsomot és jó félórán át pörköltem.









Ekkor mentek hozzá a reszelt zöldségek és a fűszercsokor. Kicsit később a levével együtt hozzáadtam az erdei gombákat is és a fehérbort. Csak ekkor sóztam. Addig pörköltem az őz alapot, amíg majdnem puhult a hús, addig a zöldségek összeestek, a ragu alap sűrű lett és krémes. Ekkor ment bele a csiperke, és a citromkarikák, már csak addig pörköltem a ragut, amíg a gomba megpuhult, de még határozott maradt az állaga.

Kivettem a citromkarikákat és a mustárral kikevert, szobahőmérsékletű tejföl-tejszín keverékkel sűrítettem, krémesítettem és még hagytam egy kicsit összállni a ragut. Végül friss tárkonnyal fűszereztem, de már csak néhány percig maradt a bogrács a tűz fölött.








A becsomagolt krumplikat kb. egy órára a tűztérbe raktam, hogy megsüljenek héjukban.

Így egyszerű, vele készült körettel tálaltam.


Nagyon kellemes őzragu került a tányérokra a kicsomagolt, hámozott krumpli gerezdekre halmozva.

A férjem kétszer is kért az őzraguból, de még nem árultam el neki, hogy tulajdonképpen milyen húst is evett.

Másnap, a maradékból készítettem még egy ötletes ételt, hogy színesítsem a maradék felhasználását, de erről majd legközelebb mesélek.

Related Posts with Thumbnails