Pasar por Andalucía y morir después – Andalúzia, élményeim tükrében. Ne maradj le a második andalúz receptversenyről!

Az elmúlt évben magam is neveztem az első andalúz receptversenyre, melyen az előkelő 4. helyet sikerült kifőznöm magamnak:

Újra itt vagyok!

Szerintem a receptem, mellyel neveztem zseniális (csirkecombból is elkészíthető, akik a nyúlcombtól idegenkednének), érdemes betekinteni:

Egy csipetnyi Andalúzia: nyúlcomb salmojeroban friss, roppanós zöldségekkel.

Andalúzia számomra nem távoli vagy ismeretlen célpont, hiszen már a blogírás kezdetén több posztban is írtam az itt szerzett gasztronómiai és turisztikai élményeimről:

„Pasar por Andalucía y morir después”

„Pasar por Andalucía y morir después” II.

Nem hiányozhatnak a spanyol és andalúz alapanyagok a konyhámból. A jobbik eset, ha személyesen szerezhetem be, de, ha megszorulok, akkor mindig van körülöttem valaki, akihez fordulhatok, hogy hozzon nekem belőlük:

Egy falat Spanyolország

Egy falat Spanyolország II.

Néhány falat Spanyolország

Világbajnok: Spanyolország

Természetesen nem csak megfőzni, hanem étteremben elfogyasztani is különleges élmény egy tipikus spanyol vacsorát:

Tipikus spanyol vacsora

A konyhámban nem csak receptversenyekre készül spanyol vagy andalúz ihletésű étel, hanem igen gyakran a hétköznapokban. 
Spanyol ihletésű ételeim receptjeibe itt lehet betekinteni. 


A spanyol konyhán belül, a tapas ételek, vacsorák is rendkívül népszerűek nálunk. Tapas ételeimet itt gyűjtöm.

Bízom abban, hogy személyes élményeim is hozzásegítenek többeket ahhoz, hogy szerezzenek be legalább egy andalúz alapanyagot és nevezzenek a versenyre! Talán még ihletet is sikerült adnom!

Hajrá mindenkinek!

Már csak néhány napod van, hogy nevezz a II. Andalúz Receptversenyre és ezzel esélyt kapj arra, hogy részt vehess a dél-spanyol sztárchef, Enrique Sánchez vezette főzőkurzuson!


Nem kell hozzá mást tenned, mint:

·  kiválasztani egy szimpatikus andalúz hozzávalót innen 

·  kigondolni egy bármilyen konyha ihlette ételt, melyben szerepel a hozzávaló és

·  feltölteni a receptedet egy kép kiséretében facebookos oldalunkon Receptverseny menüpontjában május 20-ig!

Utána már csak izgulnod kell, hogy bekerülj azon 14 szerencsés közé, akijúnius 9-én egy autentikus dél-spanyol menü elkészítését nem mástól, mint egy igazi andalúz cheftől, Enrique Sancheztől tanulhatja meg!

Ragacsos rizs báránnyal, kakukkfűvel és gombával vagy cékla salmorejo serrano sonkával és fürjtojással... Csak kettő a kurzuson bemutatandó ínyencségekből.

Szívesen megtanulnád hogyan készülnek?

Akkor ne habozz, nevezz még ma!

Újra itt vagyok!

Tőlem teljesen szokatlan módon, több mint egy hete nem jelentkeztem új poszttal. Több oka is volt ennek.

Kezdem a kevésbé jóval, történt ugyanis, hogy betelt a tárhelyem képek feltöltésére, így bővítenem kellett. Ekkor viszont történt egy technikai malőr, aminek köszönhetően nem enged be a rendszer automatikusan a gmail-es profilomba, ennek köszönhetően pl. nem tudok egyes oldalakra kommentet írni. Így - sokadik próbálkozás ellenére sem – nem sikerült megköszönnöm két nagyon kedves bloggertársamnak, hogy újabb díjjal kedveskedtek nekem, újabb „játékba” hívtak. Még mindig nem állt helyre a rend, de most újra próbálkozom a megoldással.

Közben eleget tettem kedves kötelességemnek, részt vettem az Extenda – Egy csipetnyi Andalúzia szervezésében egy andalúz főzőkurzuson, melyet az általuk kiírt receptverseny nyereményeként „vehettem át”.
Nagyon kellemes körülmények között, nagyszerű hangulatban és társaságban telt a főzőkurzus, hét andalúz ételt készítettünk el közösen, Martin Goldman andalúz mesterszakács vezényletével.

Ezt követően pedig egy cikken dolgoztam az elmúlt héten, melyhez külső helyszínekre is el kellett látogatnom, illetve a témához kapcsolódóan össze állítottam három receptet, melyet lefőztem és fotózásra is került. Ma éjszaka végeztem nagyjából a feladattal és elhatároztam, hogy azonnal bejelentkezem, hogy még élek! :)

Közben főztem itthon is ezt-azt, igyekeztem fotózgatni is az ételeket, úgyhogy igyekszem mielőbb feltölteni őket, hogy közzétehessem.
Köszönöm, hogy „távollétemben” is olvastátok az oldalamat, szívből köszönöm, hogy többen hiányoltatok is, ez nagyon, de nagyon jól esett.
Úgyhogy igyekszem kideríteni, hogy a gmail kapcsán felmerült problémát hogyan lehetne orvosolni, hogy újra vissza tudjak kerülni a gasztroblogok vérkeringésébe.
Bízom abban, hogy ma már egy új poszttal is jelentkezem, indulok is szerkeszteni! :)

Egy falat Spanyolország

Csak képek.

Muszáj felraknom még pár képet, bár jórészt nem találom azokat a képeket, amiket mappákba szortíroztam. Ha megtalálom őket, akkor folytatom a dél-spanyol beszámolót:-)
(A chorizo szalámit én szeleteltem itthon, a fél konyhapultomat a szeletelő foglalja el. Ezt azért szeretném kiemelni, mert, ha chorizo szalámit vásárolunk, akkor semmi képpen ne a szeletelt változatot vegyük, hanem csakis rúdban. Már, ha van rá lehetőségünk:-)

„Pasar por Andalucía y morir después” II.

Amikor Andalúziában étteremben eszünk, akkor a halak és tengergyümölcsein kívül leggyakrabban ibériai sertésből „cerdo ibérico”-ból készült ételeket rendelünk. Bélszín árban vannak, vagy még drágábbak. Méltán.
Az egyik kedvenc levesem az Ajo Blanco, a hideg fokhagyma leves, amit mandula dara és áztatott kenyér olajjal történő kikeverésével sűrítenek krémesre, valahogy úgy, mintha majonézt készítenének. Apró almakockákkal ízlik nekem a legjobban, de gyakrabban darabolt szőlőszemekkel tálalják.
A másik kedvencem a meleg fokhagymaleves, ami amolyan testes fokhagyma szeletekkel együtt főzött és tálalt húsleves, amibe tálalás előtt egy szelet kenyeret áztatnak be. A spanyol konyha szívesen alkalmaz kenyeret a sűrítéshez.
A halleves egy csöppnyit édeskés, egyébként zamatában kicsit hasonlít a mi a halászlevünkhöz, közepesen sűrű, vakítóan fehér húsú halkockákkal és apró, héjas kagylóval tálalják.

Helyi specialitás a sóágyon sült hal, előételnek pedig szinte mindig "Gambas al Pil-Pil"-t, azaz apró szárított chili paprikával, rengeteg fokhagymával, hirtelen, cserépedényben sült rákfarkakat kérünk. Ropogós, langyosra átmelegített bagettből két adag fogy el a tunkoláshoz.

A Sardinalesben készítik a legjobb paellát a környéken, búcsúvacsorára mindig A’la Sardinales kérjük, ami seafood paella, melyre egy egész főtt homárt ültetnek.
A Ranchoban pedig a legjobb grill étel specialitások vannak ibériai setésből, természetesen még az előétel előtt egy kis vekni helyben sült kenyeret, sült paprikakrémet, és házi vajat szolgálnak fel fa deszkán, kenyérvágó kést mellékelve. Köretnek pedig szinte mindig főzőlevével habosra kevert gyömbéres burgnyapürét és "sous vide" gyökérféleségeket rendelünk a grillezett sertéshez.

Hazaútban bevásárolunk pár helyi delikáteszt, spanyol olívaolajat, füstös spanyol pirospaprikát (pimenton de la vera, dulce/agridulce/picante) chorizo főző és vastagkolbászt, Serrano és Ibériai sonkát (Jamon Serrano, Jamon Iberico), Manchego (érdemes a Idiazabal füstölt juhsajtot is megkóstolni) sajtot és különböző formájú fokhagyma granulátumot.
Szeretem a sülteket ezzel pácolni, fantasztikus az aromája, hirtelen sütésnél sem ég meg. Mielőtt elképedne valaki rajta, ez nem az a fokhagyma granulátum, amit itthon lehet kapni. Érdemes kipróbálni.
A pinchos fűszerkeveréket is érdemes megvenni, gyakran pácolok vele apróra vágott húst grill szezonban, amit kis nyársakra szúrok fel.
A paella fűszerkeverék az nekem snassz egy kicsit, kipróbáltam, de inkább maradok a kis kanál spanyol édespaprikánál és csipet sáfránynál, ha itthon paellát készítek, ami nálunk gyakori étel.
A kedvenc spanyol ételekről legközelebb írok még, és Andalúziához is vissza fogok térni egészen biztosan még egy „kicsit”:-)

„Pasar por Andalucía y morir después”

Még nem szakadtam el teljesen az eredeti hivatásomtól, sok mindenről a korábbi élmények jutnak eszembe. A napokban például Michael Jackson halálának első évfordulójáról az, hogy múlt évben már javában Andalúziában kalandoztunk a gyerekekkel, amikor a neten olvastuk a hírt. Az elmúlt három évben eltöltöttünk itt pár hetet, és minden évben eggyel többet.
A kora júniusi időszak kifejezetten ideális, Spanyolországban kicsit később ér véget a tanév, illetve a turisták csak június közepe után lepik el a térséget, így a múlt évi három hétből kicsit több mint kettő nyugalmasan telt.
Andalúziában sohasem megyünk szállodába, interneten foglalok tengerparti, medencés, zárt kertes apartmanlakást, olyat, ahol többségében maguk a tulajdonosok laknak. Így szinte beilleszkedünk a helyi életbe.
Már elég jól ismerjük a környéket, vannak kedvenc éttermeink, üzleteink és kiránduló helyeink. A környékbeli kedvenc éttermeinkben, a Sardinales-ben és a Rancho-ban név szerint ismernek minket, öleléssel fogadnak és köszönnek el tőlünk.

Külföldön nem könnyű jó éttermet találni, ugyanúgy, mint itthon, ha nincs tapasztalatunk. Megtanultam az évek során, hogyan kell elkerülni a turista szagú éttermeket. Spanyolországban például, ahol előre gyártott paellát szolgálnak fel. Ahol egy személyre is adnak paellát, az már gyanús.
Az étlap mindenképpen jó kiindulópont, illetve ahol sok a helyi vendég, az már önmagában elárul valamit. Valamint szeretem a "kockás terítős" éttermeket, ott mindig kisebb az árnyékra vetődés esélye, mint a központi fekvésű, gyanúsan nagy alapterületű éttermeknél, ahol a homlokzat tele van az ételek fotóival:-(
Ahol pedig nincs csak spanyol étlap, és még a spanyol tudásunk mellett sem értjük az ételek nagy részét, ott járunk a leges legjobb helyen! Csak bökjünk rá valamire és együnk. A jó helyi éttermek nem flancosak, a jó ételekkel flancolnak. Ilyen tipikus „chiringito” a Sardinales is.
Andalúziában, Marbella közvetlen környékén szállunk meg mindig, és minél többet kirándulunk 500 km-es körzetben, annál inkább azt érezzük, hogy igazából szinte semmit sem láttunk még belőle.
Mijas-ba, a kedvenc, festői, vakítóan fehér hegyi faluba például ottlétünk alkalmával többször is ellátogatunk. Csak sétálunk és ebédelünk egyet, utána megyünk tovább. A kézműves mézes mandulát, a „garrapinada”-t is minden évben ugyanattól az öregúrtól vesszük itt ”senor Juan”-tól, már ő is megismer minket. Fél tucat ráadást kapunk tőle, de nem ezért megyünk hozzá vissza évről-évre. Mielőtt hazarepülünk, összepakolva elköltünk itt még egy ebédet, már volt, hogy majdnem lekéstük a gépet.

Gyakran főzök én, hiszen olyan alapanyag kínálat van errefelé, hogy szinte tobzódok. A kifogástalanul bontott húsfélék mellett olyan sonka és szalámi választék van, hogy a nagyobb üzletekben sorszámot kell húzni és van, hogy fél órát várni, míg ránk kerül a sor. Friss zöldségből, halból, rák és kagylófélékből is itt élem ki magamat.

A lakás kiválasztásánál mindig fontos szempont számomra a tágas, és nagyon jól felszerelt konyha. Legutóbb különösen jó fekvésű apartmant sikerült választanom, a konyhámnak teljes szélességben volt ablaka a hátsó, gondozott kertre és kisebb medencére, amit mór stílusú kovácsoltvas "védte". Óriási kiadópult nyílás volt a nappalira, a nappali pedig a gyönyörű front kertre nézett a hatalmas teraszon keresztül. Így, amikor a konyhában foglalatoskodtam akkor is együtt voltam a gyerekekkel.(Folyt. köv.)