Sertéspörkölt karfiolrózsákkal– karcsúsítás élvezettel, szelektíven!

Ez az étel hűen tükrözi, hogy mindössze leleményesség kérdése, hogy úgy étkezzünk szelektíven, hogy ne csak a csirkemell-saláta kombináció, hanem a hagyományos ételeink is előforduljanak benne.

Az ötlet nem sajátom, hanem Édesanyámtól koppintottam, ugyanis mi gyermekkoromban gyakran ettünk paprikás csirkét vele párolt karfiolrózsákkal körítve. Karfiolos csirkének hívtuk. A paprikás csirkéhez egy paraszthajszállal jobban passzol a vele párolt karfiolrózsa, de mondhatom, hogy sertéspörkölttel is fejedelmi.

Ha lett volna itthon tejföl, akkor azzal is nyakon öntöttem volna, de most ezt készlet hiányában kihagytam.

A sertéspörköltet érdemes komótosan elkészíteni, úgy, mint ebben a bejegyzésemben leírtam:

Komótosan készült fokhagymás-köményes sertéspörkölt

Ettől még komótosabban is készülhet, ha egészen kicsi lángon, akár 4-5 órán át pötyögtetjük a pörköltet. Így fantasztikusan omlós lesz a hús a pörköltben, valamint nagyságrendekkel jobb ízű is lesz. Most úgy 3,5 órán át készült, amit az alap összeállításától számolok mindig.

Többféle ételt is készítettem az alap pörköltből, így a karfiolhoz szánt mennyiséget egy lábasba átszedtem és kevés vízzel megszaporítottam, és felforrósítottam. Ekkor egészen alacsonyra kapcsoltam a hőt a fazék alatt és beletettem a konyhakész karfiolrózsákat.

Addig pároltam csendesen, fedő nélkül, amíg a karfiolrózsák roppanósra nem párolódtak. Egyszer érdemes átforgatni őket, hogy a nehezebben puhuló szára is kellőképpen megpuhuljon. Nem kell túlpárolni a karfiolt és óvatosan kell megforgatni, hogy össze ne törjenek. Ezért is érdemes lassú tűzön párolni, ahogyan a pörköltet.

Ez alatt az idő alatt a karfiol fejecskék teljesen magukba szippantják a pörköltszaftot, amitől rendkívül ízletesek lesznek.

Most igazán szezonja van a karfiolnak is és a karcsúsításnak is. Ezzel a fogással mindenképpen élvezettel!

Mézes-mascarponés spenót fokhagymás-köményes sertéspörkölttel

Úgy tűnik, hogy a spenót népszerűsége leáldozóban van, hiszen nem nagyon látok spenótos recepteket a jelenleg felkapott, szezonális alapanyagokból készült ételek között. Gyermekkorom óta egyik kedvenc ételem a spenót, csakis arra tudok gondolni, hogy azért mert mi ebben az időben kizárólag édesen kaptuk és ettük. Nagymamám és édesanyám is édesen, liszttel megszórva, és tejjel felöntve sűrítette be a vajon párolt spenótot, és mindig valamilyen pörkölttel tálalták fel. A mi gyermekeink is nagyon szeretik az édes spenótfőzeléket, éppúgy nem kell tukmálni, mint az édes-kapros tökfőzeléket.

Ez a változat nem főzelék, ez egy 10-15 perc alatt összedobható friss, nyári zöldköret, mely ugyanakkor nagyjából hozza az édes spenótfőzelék íz élményét. Az édes spenótfőzeléket múlt évben már posztoltam, érdemes megnézni, mert én híg besamellel készítem, immár egy hangyányit korszerűsítve a családi recepteket.

Szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy saját érdekében kóstolja meg egyszer édesen-krémesen a spenótot, mert valami egészen más íz élményben lesz része, mint a sós-fokhagymás változat esetében. Én magában, desszertként is szívesen kanalazom, akár langyosan, vagy hidegen is.

Mindössze 30 dkg spenótból készítettem magamnak ezt a köretet. Lobogóan forró vízbe dobtam a megmosott spenótleveleket, melyek szárát lecsipkedtem. Amikor nyersségét elveszítette, akkor leszűrtem, kinyomkodtam. Csíkokra vágtam és sok vajon, egy evőkanál mézzel kis lángon pároltam. Végül két evőkanál mascarpone került bele, melyet hagytam elolvadni, elkevertem és már húztam is le a tűzről.

A méz sem volt akármilyen, hiszen egy méhész barátunk friss akácmézét használtam. Alig vártam, hogy a langyos spenótra a forró köményes- fokhagymás sertéspörköltet rákanalazzam, mert már csorgott a nyálam.

Páratlan íz élmény, amit csak sajnálni tudok, ha valaki kihagy. Ráadásul szinte semmilyen édességet nem eszem (mert nem szeretem) úgyhogy én ilyenkor érzem az édes ízek nagyszerű élményét. Akár, amikor tökfőzeléket eszem.

Komótosan készült fokhagymás-köményes sertéspörkölt

Sokan már csak ezért a jelzőért is ki fogják hagyni ezt a receptet, hogy „komótosan" készült. Fogalmam sincsen hová rohanunk állandóan, de egy biztos, ezt tesszük. A „gyors” jelzővel illetett ételek a legkelendőbben manapság, már írtam róla, ( Butaságom története: mustárpácos flekken zöldsalátával, juhtúrós öntettel és tzatzikivel.) hogy ezt megfejelve manapság már az „okos” is az, aki porból főz.

Számtalanszor utalok arra, hogy például egy kis szervezéssel hogyan lehet időt spórolni a konyhában anélkül, hogy az ételeink minőségének rovására menne a „sietség”. Én inkább praktikákat is kifőzök a konyhámban, minthogy az egyik legalapvetőbb lételememben, éppen az evés terén adjam lejjebb. Sajnos ezzel a véleményemmel a kisebbséghez tartozom. Viszont éppen ezért tartom indokoltnak a tevékenységemet, mármint azt, hogy én hogyan csinálom, hogy valódi ételeket együnk, ne engedjük el a hagyományainkat, mégis haladjunk is a korral, de csak a fogalom legjobb értelmében. No, és közben magamat ne "főzzem le", és még örömemet is leljem benne.

Fenti gondolataimhoz kapcsolódóan érdemes benézni ide, és elolvasni a megjegyzéseket. Egészen kerek képet kaphatunk arról, hogyan gondolkodunk különbözőképpen ezekről a kérdésekről napjainkban. Egy biztos, a legelső bejegyzésem - éppen egy éve – válasz arra, hogy én magam mit gondolok minderről.

Visszatérve a recepthez, azért nem kell kétségbeesni, mindössze 2,5 órán át pörköltem a húst, miután az alapot összeállítottam, viszont ez idő alatt elég sok mindennel foglalkoztam, mindössze 20-30 percenként visszatértem a fazékhoz és kavarintottam a pörköltön egyet.

Hozzávalók 4 adaghoz:

60 dkg sertéslapocka

1,5 evőkanál libazsír

2 közepes vöröshagyma

4 dundi gerezd fokhagyma

2 babérlevél

1 teáskanál frissen őrölt kömény

1 evőkanál paradicsompüré

1,5 dkg fűszerpaprika

2 dl Tokaj-hegyaljai furmint vagy más száraz (minőségi) fehérbor

2 dl víz

1 kis csokor zellerzöld

só, frissen őrölt bors

A lapockáról nem nyestem le a kicsit zsírosabb részeket, hiszen az innen kiolvadó ízek fogják még finomabbá tenni a pörköltömet. Sajnos manapság az ilyesmi jelenti azt, hogy „egészségtelen”, míg az édességet, az édesítőszereket és a tartósítószert zokszó és nyakló nélkül beengedjük az étrendünkbe.

A libazsíron üvegesre pirítottam az apróra vágott hagymát a két babérlevéllel. Erre került közvetlenül a kockára vágott lapocka. Nagy lángon pirítottam a húst, de mielőtt kavartam rajta mindig hagytam néhány percig, hogy minden oldala kellőképpen megpörkölődjön. A házi libazsír és a húsból kiolvadó zsiradék nem engedi, hogy leégjen. Szerintem ez a legfontosabb lépés, no és a kis lángon történő hosszas pörkölés. Addig pörköltem a húst, míg teljesen elveszítette a nyersségét, ez alatt a hagyma is szinte krémessé vált az alapban. Hozzáadtam a fokhagymát és a kömény felét, néhány perc múlva pedig a fűszerpaprikát, majd a paradicsompürét. Így is pirítottam úgy egy percig, majd felöntöttem a fehérborral és hagytam felforrni. Ekkor csendesre vettem a hőt, felöntöttem egy dl vízzel és hagytam egészen kis lángon puhulni a húst. Másfél óra múlva megsóztam, hozzáadtam a kömény másik felét és felöntöttem még vízzel. A kertemben frissen szedett zsenge zellerleveleket lecsipkedtem a száráról, ezt egészben, a szárát pedig apróra vágva tettem a pörkölthöz. Nem újdonság nálam az, hogy az utolsó harmadban zellert adok a pörkölthöz. Egy kiválóan főző, több éttermet is üzemeltető ismerősömtől hallottam, hogy ebben a fázisban egy kis zeller (akár gumó, akár zöld) a végső íz hatást tekintve csodákat tesz. Azóta gyakran alkalmazom.

Körülbelül két óra múlva csodásan megpuhult a hús, de az állaga nem foszlós, hanem omlós lett, a komótos főzésnek köszönhetően. Az alap egészen krémes és homogén lett. És az ízek! … azok önmagukért beszéltek. Pedig csak egy egyszerű pörköltet készítettem.

Két dologgal fokozhattam volna még, ha bográcsban főzöm, illetve, ha cserépben. Természetesen van nem egy cserépben, vagy bográcsban készült pörkölt, vagy pörkölt alapú leves a tartalomjegyzékben.

Gombhoz a kabátot, ez a pörkölt kétféle, nagyjából fél óra alatt elkészíthető édes zöldségkörethez készült, de ezekről legközelebb számolok be.