Vasárnapi ebéd karajból: klasszikus orjaleves, "lecsós"-sajtos sült karaj, kecskesajttal cserépben sült zöldségek

Szeretek okosan gazdálkodni a bevásárlással és az alapanyagokkal, ezért szeretem a vasárnapi ebédeket gyakran felfűzni egy témára, egy alapanyagra.
Most egy szép egész karaj darabot vásároltam, annyit, hogy a csontból jó adag orjaleves főjön, a karajból pedig két főételre is teljen.

Nem ördögősség kicsontozni egy szép darab karajt, nagy előnye, hogy annyira csupaszítjuk le a csontot, amennyire mi szeretnénk, illetve az egyben maradt húsfilét is úgy szeleteljük tovább, ahogyan csak tetszik.

A karajt kicsontoztam, a csigolyáknál szépen eldaraboltam, a húsfilét szépen megtisztítottam minden hártyától és zsíros résztől, félre tettem.

Az orjaleves egyszerű húslevesféle, mindössze jó alapanyagot és elég időt igényel.
A csontokat mindig alaposan kiáztatom nagyon hideg vízben. Utána felteszem a nyesedékkel együtt, egy fazékban annyi hideg vízzel, hogy jól ellepje. Forrásig főzöm, akkorra a sűrű szürke hab feljön a tetejére, de nem habozom le. Egyszerűen az egész levet leöntöm róla, a csontokról és a nyesedékről lemosom a szürke kis cafatokat, majd hideg vízben, annyiban, hogy egy-két ujjnyira a csontokat ellepje, újra felteszem főni egy fazékban.

Amikor felforrt, leszedem az immár kevéske habját, sózom, és kis lángon, éppen csak gyöngyözve főzöm. Én egy fakanállal kitámasztom a fedőt az egyik oldalon, így nem illan el olyan sok pára, viszont a leves szép tiszta marad.

Már a kezdeti szakaszban hozzáteszek egy egész fej vöröshagymát, melynek egy réteg héját rajtahagyom, mert az orjacsont nem enged olyan szép színt, mint a kapirgálós, tanyasi tyúk.

Jót tesz az orjalevesnek egy póréhagyma zöldebbik fele is. Ezzel együtt beleteszem a fűszertojást, melybe 10-20 szem feketeborsot, 4-5 gerezd fokhagymát teszek.

Az újraforrástól számítva másfél óra múlva bezöldségelem, sárga és fehérrépával, egy egész megtisztított zöldpaprikával, egy darab zellerrel, zeller és petrezselyemzöld fűszercsokorral.
Van, hogy teszek bele egyéb zöldségeket, de én az orjalevest inkább karalábé és kelkáposzta levél nélkül kedvelem. Sajnos, a répa így is van (ha nem találok jó sáros, öreg magyar répát a piacon), hogy kicsit megédesíti, nekem az orjaleves koncentrált hús/csontlé, és kevésbé zöldségesen szeretem.

A csonttól függően még egy, másfél órát főzöm, közben szorgosan szedem a habot és a zsírt a tetejéről.
Körülbelül 20 percet pihentetem, mielőtt leszűröm.
Házi csigatésztával, benne főtt zöldséggel és húsos csontokkal, és gyakran főtt fürjtojással tálalom fel.
Elég gazdag leves, kisebb étkűeknek akár önmagában is elégséges.

Közben 5 mm vastagra szeleteltem a karajt, és a „Fűszeres, frissen sült karaj különféle hagymákkal, paprikával, paradicsommal, bacon szalonnával és vegyes sajttal sütve” bejegyzésemben leírt módon készítettem elő, illetve el.

A csőben sült színes zöldségeket pedig a „Párolt színes zöldségek - zöldbab, brokkoli, karfiol - sonkahagymás, kolozsvári szalonnás, sütőtökös raguval, kecskesajttal és créme fraiche-el sütve” szerint készítettem el.

Míg fő a leves, addig a főételek éppen elkészülnek, és frissen tálalhatóak fel.

A befűszerezett karajfilé másik felét pedig másnap vacsorára hirtelen kisütve tálaltam fel, a maradék csőben sült zöldséggel és egy kis frissen sült burgonya chipsszel. Fűszervajat készítettem hozzá, pirospaprikával és fokhagymával.

A karaj felét fűszerezés nélkül eltehettem volna a fagyasztóba, vagy akár bundázhattam is volna másnap.

Ez is egy tipikus, variációk egy témára vasárnapi ebéd volt. Hagyományos fő alapanyagból, egy kis franciás zöldséggel és rendhagyó húsétellel változtattam a hagyományos, húsleves, rántott szelet, burgonya körettel vasárnapi ebéden.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy ki akarom iktatni véglegesen a hagyományos menüsort, csak időnként beújítok, hogy az étkezésünk vasárnap mindig változatos és izgalmas legyen!

Párolt színes zöldségek hagymás-szalonnás-sütőtökös raguval, kecskesajttal

Nos, ez egy olyan étel, melyet izgalmas, elegáns, és bonyolultnak tűnő címe ellenére egyszerű elkészíteni, és a végső ízhatás pontosan olyan izgalmas és elegáns, mint a címe.
A parajdi töltött káposzta fesztivál után a férjem kérte, hogy húsmentes ételeket főzzek, ez az étel is így indult.
Valahogyan nem jött össze bennem, hogy mitől lesz ízes és pikáns, a kecskesajtot önmagában kevésnek ítéltem. Úgy éreztem, hogy egy kis hagyományos füstölésű kolozsvári szalonna nem árthat meg senkinek, a végső ízhatást viszont pontosan oda kormányozza, ahová el szeretnék jutni.
Úgy voltam vele, hogy amennyiben rájön a csalafintaságra, színt vallok és mosolygok, ha nem említi meg, akkor pedig még inkább igazolást nyerek az elhatározásomhoz.

Egyébiránt ez az étel két funkciót is be kellett, hogy töltsön, hiszen mi, a család többi tagja köretként fogyasztottuk.

Külön-külön, lobogó, forró, sós vízben egészen roppanósra pároltam a zöldbabot, a brokkolit, és a karfiolt. A karfiolt és brokkolit akár együtt is főzhettem volna, 2-3 perc alatt roppanósra párolódnak. A zöldhüvelyű babnak körülbelül 5 perc szükséges. Fedő nélkül, forró, sós vízben.

Apró kockára vágott kolozsvári szalonnát arany barnára sütöttem, egy nagy fej kockára vágott sonkahagymát addig sütöttem, míg karamellizálódott.
Hozzáadtam a kockákra vágott sütőtököt, az áttört fokhagymát, sóztam, borsoztam és két késhegynyi őrölt gyömbérrel és szerecsendióval fűszereztem.
Amikor kicsit átpuhult a sütőtök is, akkor félretettem.

Alaposan kivajazott cserépedénybe először a zöldbabot rétegeztem, majd vegyesen a brokkoli és a karfiol rózsákat rendeztem el.

Rákanalaztam a ragut, rámorzsoltam 10 dkg lágy kecskesajtot, 2-3 dkg vajat, és meglocsoltam 2 dl zsíros tejszín, és 2 dl zsíros tejföl keverékével, melyet enyhén sóztam.

Nem akartam agyon áztatni a zöldségeket a krémmel, ezért nem úsztattam el többel.
180 fokra előmelegített sütőbe tettem, és 30-40 perc alatt sütöttem meg.
Nem hagytam, hogy megpiruljon a teteje, könnyű, selymes csőben sült zöldségkompozíciót céloztam meg.

Miközben készítettem az ételt, lehet, hogy lelkiismeret furdalásból a csalafintaság miatt, illetve, mert van néhány szívemnek nagyon kedves vegetáriánus olvasóm, egyfolytában azon járt az eszem, hogy a húsos szalonnát mivel váltanám ki, ha ez lenne a feladat.
A válasz egyértelmű, lecsöpögtetett, sós-füstölt ajókával kitűnő vegetáriánus étel, ugyanazzal az ízhatással, mintha füstölt szalonnával készült volna.

A férjemnek burgonya chipszel tálaltam. A család többi tagjának pedig különlegesnek mondható rakott húsféle mellé szolgált köretként.

A rakott hús nem volt kevésbé színes, ízes, és különleges, úgyhogy erről a következő részben számolok be.

Kevésbé zöldségfüggők is próbálják ki ezt a receptet, mert könnyű, színes, és nagyon ízletes!