Fokhagymás-friss oregánós pizza tészta

Nem, nem hagytam fel a pizza készítéssel, csak sorra nem szerkesztettem meg a bejegyzéseket az elmúlt időben készült pizzákról.

Néhány hetes Spanyolországi tartózkodásom alatt 7 tepsi pizzát sütöttem ebédre vagy vacsorára, valamint hazaérkezésemet követően készült töltött és pizza csiga, valamint a napokban néhány klasszikusnak nevezhető verzió is.

Úgy döntöttem, hogy most nekiugrok az elmaradt pizza receptek bemutatásának, hiszen ez a sok-sok pizza azt jelenti, hogy ez igenis egy változatosan és frissen elkészíthető népszerű, hétköznapi ételféle. Nálunk a pizza rendelés nekem szól:)

Egy újdonsággal kezdem, ezzel a fokhagymás- friss oregánós tésztával. Sokaktól hallom, hogy tesznek egy kis morzsolt oregánót a tésztába is, én eddig ezt elhagytam, hiszen kerül a feltétekre. Most viszont jött egy ötlet, hogy megbolondítom a tésztát egy kis ezzel-azzal. Nagy meglepetésemre, nyár végére az oregánóm is kihajtott, így frissen is belekerült néhány mostanában készült ételembe. A zöldfűszer ugyebár jól is mutat az ételben, így az oregánó bekerült a receptbe.

Említettem, hogy kétféle ízesített olívaolajat rendszeresen tartok itthon. Én magam készítem őket, olyan 2-3 dl-es kiszerelésben. A fokhagymás olívaolajhoz lereszelek 3-4 nagyobb gerezd fokhagymát és felöntöm 2-3 dl olívaolajjal. Most első osztályú, spanyollal. A csípős – chilis – olívaolajhoz pedig néhány szárított piri-pirit teszek, de egy kisebb friss chili egészben, vagy akár darabolva is mehet a szárított paprika helyett. Harmadik nap már tökéletes az olaj.

A sima olívaolaj helyett a tésztába most fokhagymás olívaolajat tettem. Ment bele a fokhagyma reszelt húsából is, rendesen.

4-5 db 30 cm átmérőjű pizzához való tésztát szoktam begyúrni mostanában, ebből nálunk két vacsora is kitelik. Szép vékonyra nyújtható ez a tészta, akik a vékonyat szereti, azoknak 5 nagy pizza is kitelik belőle.

25 dkg kenyérliszt BL 80

35 dkg finomliszt BL 55

2 dkg friss élesztő

4 dl hideg víz

1 evőkanál porcukor

1,5 dkg (körülbelül 2 teáskanál teáskanál) finom tengeri só

7 dkg fokhagymás olívaolaj

Egy csokor friss oregánó levelei összevágva

A vízben elkeverem és feloldom az élesztőt és a porcukrot. Nem futtatom meg, hanem azonnal elkeverem a többi alapanyaggal, de még nem dagasztom, csak összeállítom a tésztát. Kelesztő tálban 10 percig lefedve hagyom pihenni.
Egy evőkanál olajat elkenek a munkalapon és könnyedén megdagasztom a tésztát. A tálban letakarva pihentetem 10 percig, majd olajos felületen újra, könnyedén megdagasztom.
A tészta egyre ruganyosabb, egyre bársonyosabb lesz, illetve a dagasztások folyamán egyre jobban engedelmeskedik. Addig szoktam dagasztani, amíg a tészta fel nem veszi az olajat és el nem kezd ragadni a munkalaphoz.

Legközelebb 20 percig pihentetem, ugyanúgy dagasztom, mint az előzőekben. Utána 30 percig pihentetem, és könnyedén dagasztom. Utoljára is 30 percet pihen a tészta, ekkor készen áll a formázásra, vagy kiporciózom, fóliába csomagolom és megy pihenni a hűtőbe felhasználásig. 3 napig fel tudom használni a frissen gyúrt pizza tésztát, ha csak simán a hűtőben pihen. Fagyasztani is lehet.

Most 5 részre osztottam a tésztát és cipókat formáztam belőle.

Háromféle töltelékkel készült pizza csiga belőle, és töltött pizza is. Be fogom mutatni őket, szép sorjában.

Korábbi pizza receptjeim itt sorakoznak.

Egészben sült sertés szűzpecsenye parmezános– oregánós tócsnival és fokhagymás spenóttal

Szemeztem borjúhússal is, de végül egy szép darab szűzpecsenyére esett a választásom a vacsorához. Valami újszerűt szerettem volna készíteni, első körben elképzelésem sem volt, hogy hogyan készítsem el és főként, hogy milyen körettel. Végül a friss spenót adott támpontot, ugyanis azt mindenképpen be akartam építeni a menübe.

Abban bizonyos voltam, hogy röviden forrázva, vajon éppen átpárolva, fokhagymával és pár csepp tejszínnel fogom elkészíteni.

60 dkg-os, szép tömör darab szűzpecsenyét tartottam a kezemben, a sertés legnemesebb részét. Barátkoztam vele, én ezt úgy szoktam mondani, hogy delejezem. Ilyenkor igyekszem megfejteni tulajdonságait, melyhez a színe, a tapintása, a formája és még az illata is segítségül szolgál. Ekkor úgy döntöttem, hogy nem fektetem kés alá, egyben sütöm meg. Egy ilyen szép darab - megfelelően elkészített - szűzpecsenye egyszerűen, sóval, borssal fűszerezve is különleges élmény, ezért nem is akartam nagy túlzásokba bonyolódni, de szerettem volna mégis egy kicsit visszafogottan ugyan, de különlegessé tenni.
Úgy döntöttem, hogy a család kedvenc fűszernövényét kakukkfüvet fogok hozzá használni fő ízesítőként, ez a fűszer sohasem osztja meg őket, mint időnként a rozmaring vagy a zsálya. Eszembe jutott, hogy van még rózsaborsom, ami igazából is nem borsfajta, de pont nekem illő most. Lágy, de mégis karakteres, édeskés, virágillatú, enyhén bors ízű, de nincs csípős mellékíze. Még magában elropogtatva is kellemes.
Egy evőkanálnyit durvára törtem és ezzel kevertem el a tövén, szárán ki szárított kakukkfüvet. Szeretem így kiszárítani a kakukkfüvet, lényegesen intenzívebb az aromája, mint a zacskós, szárított fűszernek. Ha közvetlenül a húst fűszerezem, akkor szívesebben használom, mint a frisset. A frisset inkább külön teszem a tepsibe, vagy a serpenyőbe a hús vagy zöldség mellé.
Ebben a fűszerkéregben pihent pár órát a szépen megtisztított szűzpecsenye.

Közben elkészítettem a spenótot. Lobogóan forró vízben 10 mp-ig forráztam, leszűrtem kinyomkodtam, széles csíkban felvágtam, hogy szálas legyen, ne maradjon csomókban, a köretben. Dupla mennyiségű vaj és fele mennyiségű olívaolaj keverékén, kis lángon egy gerezd átnyomott fokhagymával néhány percig pároltam, majd pár csepp zsíros tejszínnel krémesítettem. Természetesen közben sóztam, borsoztam.

Vastagaljú serpenyőben vajat és olívaolajat felforrósítottam és a közvetlenül sütés előtt durva tengeri sóval bedörzsölt húsdarabot szép élénk barnára körbesütöttem. Fóliával bélelt formába raktam, egy kevés sütő zsiradékával meglocsoltam és betettem a 170 C fokos sütőbe 20 percre, középső bordamagasságra.

A visszamaradt zsiradékot vajjal pótoltam és egy kis fej reszelt vöröshagymát pároltam meg benne. Még egy adag rózsabors-kakukkfű keveréket adtam hozzá, egy nagyon picit borsoztam és sóztam, adtam hozzá egy dl száraz rozét, melyet nagyjából el is párologtattam néhány perc alatt. Ekkor már csak 2 dl tejszínt adtam hozzá és szépen összerotyogtattam, de nem forraltam. Elzártam a hőt alóla és egy kis kocka hideg vajat hagytam, hogy elolvadjon a mártásban. Melegen tartottam.

(A mártást át is szűrhettem vagy turmixolhattam volna a külcsín kedvéért, de mi így rusztikusan kedveljük :)

Közben összeállítottam a tócsnit a Parmezános, friss oregánós tócsni, lisztmentesen bejegyzésem szerint, amíg a pecsenye párolódott a sütőben, addig kisütöttem.
A pecsenyét kivettem a sütőből, egy darab fóliával letakartam (de nem zártan) és hagytam 10 percet pihenni. A húst, ha a közepe táján megnyomjuk és jó puha (ehhez úgy 10 perc szükséges), akkor majdnem véres, ha ruganyos, akkor rozéra sült, ha majdnem keménynek érezzük, akkor átsült ugyan, de szűzpecsenye esetében már száraznak, túlsültnek számít.

Én még ettől is hagytam volna egy kicsit "nyersebbre", de sem a családom, sem a vendégeim nem kedvelik saignant/rare bélszínt, kacsamellet, szűzpecsenyét.

A közben „megnyugodott” húst félsréhen felszeleteltem. Nagyon elégedett voltam, mert csodálatos, éppen rózsaszín belsővel sikerült átsütnöm a sertésszüzet. Szaftos volt, vajpuha, a kéreg is éppen megfelelő. Nem kemény, de határozott.

Tálra rendeztem a tócsnit, a felvágott húst rúd formában, a mártását és a spenótot külön kínáltam.

Elegáns vacsora volt, egészen hétköznapi alapanyagokból.

Csak az érzékletesség kedvéért, a szűzpecsenye 700 Ft-ba, a friss spenót 250 Ft-ba, a krumpli 150 Ft-ba a vaj és a tejszín úgy 500 Ft-ba, a friss parmezán úgy 400 Ft-ba került. 4 felnőtt adag étel készült belőle.

A saját energiámat ne számoljuk, mert az elkészítése élvezet, az elfogyasztása élmény volt. A családom elégedettsége pedig ajándék.

Érdemes bepillantani marha bélszínből és szűzpecsenyéből készült ételeim receptjeibe:

Vasárnapi, baráti estebéd. Főétel: Wellington bélszín libamájjal dúsítva mártásával, színes zöldbabköret húsos szalonnával, és piros fenyőmaggal

Vasárnapi ebéd: borjúkaraj, borjúmáj, szűzpecsenye, csirkeszárny, mozzarellával töltött gomba, hagymakarikák házias bundában, kétféle burgonyakörettel

Főételek szendvics köntösben: görögös szűzpecsenye csíkok oregánós, parmezános szendvicskenyérben fetával, friss zöldségekkel, mézes-mustáros szósszal

Retro ételek kicsit másképp: színes, fűszeres Brassói sertés szűzpecsenye

Hétköznapi ínyencségek: görögös, serpenyős szűzpecsenye, sonkahagymával, piros kápiával, sárgaburgonyával, rusztikus tzatzikivel tálalva

Parmezános, friss oregánós tócsni, lisztmentesen

Nem önálló ételként készítettem ezt a tócsnit, köretként szolgált a tegnapi vacsoránkhoz. Mégis külön szeretném bemutatni, hiszen reggelire, vacsorára, uzsonnára vagy feltétként gyakrabban készítünk tócsnit, mint köretnek. A másik fontos szempont, hogy – bár szerencsére körülöttem nincs étel vagy alapanyag érzékenység – akik lisztérzékenyek, azok is bátran fogyaszthatják. Az alapreceptet korábban olvastam valahol, természetesen átírtam a saját elképzelésemre.

Csak néhány hozzávalót igényel az étel, de azok jó, ha megfelelőek. Például a krumpli legyen jó minőségű sütnivaló fajta, én szinte mindenhez sárga krumplit használok, Anthony Bordain már jó régen meggyőzött róla, hogy így tegyek. A másik a jó tojás, melyből a tanyasi egyértelműen a legjobb. Ha megszorulok, akkor a boltban mélyalmos tojással szoktam kiváltani, de csak addig, amíg muszáj. Nálam nem nagyon van olyan, hogy a kevésbé jó tojás „jó lesz panírozni” ugyanis az egyik olyan ételféle, mely jó tojás nélkül sohasem lehet tökéletes. Panírozáshoz (is) a legjobb, legfrissebb tojást használom.
Visszatérve konkrétan a tócsnira, meglepő lesz az egyszerűsége, a végeredmény pedig önmagáért beszél.
Hámozott állapotában 50 dkg sárga krumplit durvára lereszeltem, annyi hideg vízzel öntöttem fel, hogy bőven ellepje. Most hagytam a hideg vízben vagy másfél órát, mert korábban volt időm előkészíteni, fél óra áztatás is bőven elég. Leszűrtem, konyharuhán alaposan megszárítottam.
4 tanyasi tojást szétválasztottam, 6 dkg parmezán sajtot lereszeltem, egy csokor friss oregánót (lehet petrezselyem, snidling, koriander, bazsalikom is) összeaprítottam.
A tojássárgáját kevés sóval, frissen őrölt borssal kikevertem, majd egy dundi gerezd fokhagymát reszeltem hozzá. Hozzáadtam a parmezánt és az összevágott oregánót, jól kikevertem.

Határozott, de nem kőkemény habbá vertem a tojásfehérjét és nagyon óvatosan a krémhez kevertem. Ha széttörjük a habot, akkor el fog folyni. Ebbe a masszába óvatos belekevertem a reszelt, leitatott krumplit, és azonnal neki kezdtem a sütésnek. Jó egy ujjnyi olajat forrósítottam fel a serpenyőben, de a sütéshez közepes láng szükséges.

Most nagy tócsnikat szerettem volna, így ebből a mennyiségből 12 db-ot sütöttem ki, de feltétnek, uzsonnára fele nagyságban is elég sütni. Egy –egy kanál masszát kör alakúra egyengettem az edényben, majd egy perc múlva megráztam, hogy biztosan elváljon az edény aljától, ne ragadjon le. Közepes pirulásig sütöttem, lapáttal fordítottam meg. Papírtörlőre szedtem, majd melegen tartottam, amíg a többi tócsni is ki nem sült.

Érdemes igyekezni, hogy minél frissebb állapotában szolgáljuk fel. Ugyanakkor megkóstoltam ma reggel a maradékot, hidegen is hozza a formáját, nagyon finom.
Ha külön ételként szolgáltam volna fel, akkor raitát, tzatzikit vagy egyszerűen snidlinggel dúsított tejfölt készítettem volna hozzá. A parmezán karakteres íze miatt, további sajtot szerintem nem igényel.
Tegnap egy nagy-, és újszerű ételsort egészített ki ez a tócsni, ha érkezek rá, akkor még ma bemutatom, mert összességében is nagyszerűen sikerült.

Legújabb pizza variációm: mozzarellával töltött szélű színes pizzák illatos-zöldfűszeres paradicsomszósszal, részletes leírással

Meglepő, nem meglepő mi kedveljük a Pizza Hutban sült pizzát. A szélén is sajttal töltött pizzájuk viszont nekem nem jön be annyira, nekem túl sok a tészta, ami ahhoz szükséges, hogy sajttal tölthessék meg. Teljesen véletlenül találtam rá egy külföldi oldalon, hogy milyen egyszerűen be lehet tölteni a pizza peremét sajttal, mely nem csak rendkívül látványos, de fantasztikusan finom is.

Nagyon kevés plusz tészta szükséges ahhoz, hogy túl tudjuk nyújtani a forma peremén, sajttal megtöltve a pizza széle pedig kurrensebb falattá válik a feltéttel bővelkedő részeknél. Már az első próbálkozás várakozáson felül sikerült, így nagy örömmel és sikerélménnyel mutatom be. Mintha megéreztem volna előre, hogy „megérdemel” ez a pizza még egy kis extrát, most még illatosabban, és még több zöldfűszerrel készítettem el a paradicsomszósz, a megszokottnál.

Mivel szinte minden héten sütök friss, házi pizzát, így nagyon sok verziót tettem már közzé. Az utóbbi időben már nem írom le minden alkalommal a pizza tészta és a paradicsomszósz készítését, hanem linkelem azt a posztot, ahol a részletes leírás található. Most úgy döntöttem, hogy a különleges alakalomhoz leírom lépésről-lépésre újra.

5 db, 30 cm-es átmérőjű formában sült, töltött szélű pizzához hozzávalók:

350 g finomliszt (BL 55)
250 g kenyérliszt (BL 80)
20 g friss élesztő
4 dl víz (hideg csapvíz)
65 g olívaolaj
15 g finom só
1 evőkanál porcukor

A vízben elkeverem és feloldom az élesztőt és a porcukrot. Nem futtatom fel, hanem azonnal elkeverem a többi alapanyaggal, de még nem dagasztom, csak összeállítom a tésztát. Kelesztő tálban 10 percig lefedve hagyom pihenni.
Egy evőkanál olajat elkenek a munkalapon és könnyedén megdagasztom a tésztát. A tálban letakarva pihentetem 10 percig, majd olajos felületen újra, könnyedén megdagasztom.
A tészta egyre ruganyosabb, egyre bársonyosabb lesz, illetve a dagasztások folyamán egyre jobban engedelmeskedik. Addig szoktam dagasztani, amíg a tészta fel nem veszi az olajat és el nem kezd ragadni a munkalaphoz.
Legközelebb 20 percig pihentetem, ugyanúgy dagasztom, mint az előzőekben. Utána 30 percig pihentetem, és újra könnyedén dagasztom. Utoljára is 30 percet pihen a tészta, ekkor készen áll a formázásra, vagy kiporciózom, fóliába csomagolom és megy pihenni a hűtőbe felhasználásig vagy azonnal formázom. 3 napig fel tudom használni a frissen gyúrt pizzatésztát, ha csak simán a hűtőben pihen.
Most 5 részre vágtam, cipókat formáztam, meghintettem alul-felül kevés liszttel és egymás után kinyújtottam kör alakúra a pizza tésztát. Nem kell erőszakolni a tésztát, néhány perces pihentetésekkel erőszak nélkül is csodaszép vékonyra ki tudjuk nyújtani a tésztát.

Amikor úgy éreztem, hogy 2-2 cm-re túlnyújtottam a formán, akkor feltekertem a nyújtófára és az olívaolajjal bespriccelt és kukoricaliszttel megszórt formára engedtem a tésztát. Beigazítottam a peremhez és körbe raktam kis rudakra vágott pizza mozzarellával. A tésztát ügyesen ráhajtottam a sajtra úgy, hogy kövessem a körformát és igyekeztem jól lezárni, hogy ne folyjon vissza a peremből a sajt, sütés közben.
Már így is nagyon gusztusos volt a megújult dizájnnal a pizza tészta.

Közben elkészítettem a paradicsomszószt, nyilván, már a rutin segít, éppen a pizzák számának megfelelő mennyiséget sikerült készítenem.

1 normál doboz hosszúkás, hámozott, olasz paradicsom levében
8 dkg (1-1,5 evőkanál) paradicsompüré
1 nagy fehérhagyma (vöröshagyma is tökéletes)
2 dundi gerezd fokhagyma
Fél citrom reszelt héja
1evőkanál friss, vágott oregánó
2 evőkanál friss vágott bazsalikom
1 mokkáskanál morzsolt oregánó
1 mokkáskanál morzsolt bazsalikom
1,5 evőkanál olívaolaj
Só, frissen őrölt bors, cayenne bors.

A forró olívaolajban elkeverem hirtelen a fokhagymát a reszelt citromhéjjal a morzsolt fűszerekkel és egy mokkáskanál sóval. Ne égjen meg, de ne legyen az olaj langyos. Ilyenkor fantasztikusan finom illatok csapnak fel, szerintem ez a fűszeralap hozza ki a paradicsomszósz fantasztikus alap aromáját. Azonnal rádobom az apróra vágott hagymát, majd közepes lángon üvegesre dinsztelem. Megszórom frissen őrölt borssal, majd elkeverem benne a paradicsompürét, és ráöntöm a kézzel alaposan szétmoncsolt paradicsomot a levével együtt. Egy mokkáskanál porcukorral ízesítem, ha szükséges még sózom picit. Egy kis cayenne bors csak jót tesz neki, pikánsabb lesz tőle. Közepes lángon 5 percenként megkeverve, körülbelül 20-25 perc alatt ízletes mártást főzök belőle. Félre teszem hűlni, csak langyosan vagy hidegen használom fel.

Az előkészített pizza tésztát megkentem ízlés szerinti vastagságban a paradicsomszósszal és megraktam a feltétekkel.

Most a gyerekekét pizza mozzarella korongokkal, vékonyra szeletelt lilahagymával, vékony csíkokra vágott főtt sonkával és baconnal, ementáli kockákkal és megszórtam morzsolt oregánóval.

A felnőttekét mozzarella korongokkal, paprikás szalámival, frissen elmorzsolt, szárított chilivel, ementáli kockákkal és morzsolt oregánóval.
220 fokra előmelegített sütőben, legalsó bordamagasságon 15-18 percig, pirulásig ropogósra sütöttem egyenként a pizzákat.

Ilyenkor belegondolok, ha lenne kemencém, akkor milyen pizzákat lennék képes sütni, belefájdul a szívem!
A képek önmagukért beszélnek, a pizza nagyszerűen sikerült. Nehéz leírni pontosan, hogy milyen lett a pizza széle, mert nem pusztán annyi a változás, hogy finom, olvadt sajt kúszik az ereiben. Valahogyan maga a tészta is ízletesebb lett a peremrészen, küllemre pedig valami egészen szemmelengetően tökéletes.
Bízom benne, hogy sokan kipróbálják az újításomat, mert megéri.

Már készülök egy ideje, hogy megjelentetem olvasóim hozzám elküldött, receptjeim, instrukcióim alapján megfőzött ételeit, élménybeszámolóit. Sajnos a szerkesztéssel mindig nagyon le vagyok maradva, most is legalább 15 étel vár a bemutatásra.

Mégis hadd idézzem egy nagyon kedves és nagyon lelkes olvasómat, aki nagyon régen követi a munkásságomat, a szürkemarhától és cserepes ételektől kezdve a pizza tésztától a kovászos kenyérig. Időről időre ír nekem, beszámol a legújabb sikerélményekről és ezzel időről időre melengeti a szívemet. Átható boldogság és öröm árad a leveleiből, a sikerélményről nem is beszélve, pedig gyakorlott szakácsnőről van szó, aki rendszeresen és régen főz a családjának.
Gizella kovászos kenyereit, melyről képeket is küldött nekem, egy másik posztban fogom közkinccsé tenni, de nem tudom megállni, hogy legutóbbi levelét ne idézzem újabb pizza variációm megjelentetésének alkalmából:

Kedves NeVaMesz, kedves Kriszta,

Csak egy gyors összefoglaló :):

1. miután beszereztem a 00 pizzalisztet, minden héten kötelező 1 kg -nyi lisztből pizzát készítenem. A nagyfiam már vasárnapra bejelentette a barátait, akiknek elhencegett azzal, hogy az ő anyukája készíti a legjobb pizzát… :) ( na jó, Nálad még nem evett :) :) )
2. Kovász: fagyasztás után nem egészen viselkedik úgy, mint fagyasztás előtt… mintha nem térne magához ! ( nem használtam fel semmihez, pusztán a kíváncsiság miatt próbálkoztam… )
3. Cserépben készült „komótosan” babos egytálétel ( Rólad koppintva ) Ma éjjel újra megfőztem !! ( azért éjjel, mert reggel munka előtt vinni akartam egy nagy adagot a barátnőmnek, akinek névnapja lesz ! ( ez volt az ajándék )) + azért is éjjel, mert úgyis járkálok éjszakánként J hát belefér, hogy az előkészített zöldséggel bezöldségelem a leveskét ! Reggel meg jöhet a rántás J sok fokhagymával, még egy csöpp tárkonnyal megigazítva :) Egyszerűen HIHETETLEN ízek szabadulnak fel ezzel a módszerrel !!
4. A legutóbbi csirkeszárnyas/combos/melles nyársak holnap készülnek… attól függően lesz hozzá köret ill. bármi, hogy mennyi időt engedélyeznek a konyhában tölteni :) :)

Nagyon nagyon jól működnek a leírásaid ! Ugyanazokat az érzéseket lehet megtapasztalni, amit Te is leírsz !!

Köszönjük !!!

Gizella