Vajban sült fokhagymás-petrezselymes tintahalkarikák kifli croutonnal

A tengergyümölcsei azok az alapanyagok, melyeket nem szükséges túlbonyolítani, úgy is tökéletesen ízletes ételek készíthetőek belőle. Nekem például mind a kagyló, mind a csiga, mind a tintahal egyszerűen, fokhagymás-petrezselymes vajjal, kevés fehérborral a kedvenc elkészítési módom, akár itthon készítem, akár étlapról rendelem.


A karcsúsító étrendem részeként a napokban készítetem magamnak ezt a könnyű ebédet, maga az elkészítés nem volt több mint 10 perc.
Az elkészítési idő annyival hosszabbodott, hogy a friss, alaposan átmosott és átlátszó, porcos kopoltyújától megfosztott tintahalat felkarikáztam és fél citrom levében 20 percig hagytam állni. Két gerezd fokhagymát durvára, egy kis csokor petrezselymet és snidlinget apróra vágtam. Egy kiflit karikákra vágtam, a két végét morzsának félretettem, és betettem a grillsütőbe pirulni.


Közepesen forró serpenyőben, vajat forrósítottam egy pár csöpp olívaolajjal, majd hirtelen enyhén átpirítottam a tintahalkarikákat. Hozzáadtam a fokhagymát, elkevertem, de ügyeltem, hogy a fokhagyma ne piruljon meg. Közepesen durva tengeri sóval és frissen őrölt borssal ízesítettem. Felöntöttem egy kevés száraz fehérborral és körülbelül két percig pároltam, amíg a folyadék elpárolgott és csak krémes szaft maradt a tintahal alatt.
Ekkor megszórtam a petrezselyemmel, elkevertem és már tálaltam is.
Azért grilleztem a kifli croutont, mert csak a felszínét szerettem volna ropogósra sütni, belül langyos és lágy belsőre vágytam.


Néhány kifli croutont elhelyeztem a tányérom jobb felén, majd a balfelére kanalaztam a tintahalat. Végül meglocsoltam a szaftjával úgy, hogy a croutonok is bőven kapjanak belőle és meghintettem snidlinggel. Meg lehet locsolni még néhány csepp citromlével.


Előételnek, könnyű ebédnek vagy vacsorának is kitűnő ez a friss, ízletes és időtakarékos étel. Tudom, itthon nem könnyű mindenhol friss tintahalat beszerezni, én sem eszem mindennap ilyesmit. A nagyvárosokban és környéken élők viszont könnyen hozzájuthatnak egyszer-egyszer friss tintahalhoz, mikor is csak úgy adja magát ez az étel.

Egyszerű, de nagyon finom borjúmájpástétom

A vasárnapi ebédhez előkészített borjúmájból kevesebb, mint fele megmaradt. Tudtam, hogy kenyeret sütök, így egyből egy kis finom májpástétom jutott az eszembe. Anyukám készített gyerekkoromban hasonlóan sertésmáj pástétomot, csak ő resztelt májat készített, és miután a tojásokkal ledarálta, utána keverte ki vajjal. Gyakran készített, és nagyon szerettem. Én még egyszerűbbre fogtam a figurát.
Kis kockákra vágtam a májat. Bő, sült vöröshagyma alapon néhány percig sütöttem a májat. Majoránnával, borssal fűszereztem, majd mielőtt elzártam alóla a hőt sóztam. Hagytam kihűlni.

Kemény tojást főztem, és a májat a szaftjával és a tojásokkal turmixoltam. Annyi vajjal kevertem ki, hogy ne legyen túl zsíros és nagyon vaj ízű, de jól kenhető legyen.

Ennyi kísértés nem ért mostanában ételkészítés közben. Úgy 20 dkg májból készült mindössze ez a pástétom, de már melegen, hagymás állapotában meg bírtam volna enni az egészet, egy szusszra.

Majd, amikor sikerült megtartóztatnom magamat, de a pástétom elkészült, akkor muszáj volt ennem belőle. Kifli karikákat pirítottam, fürjtojást főztem, és megadtam magamat az ételnek, az élvezetnek, kóstoló gyanánt alaposan belakmároztam belőle.

A frissen sült kovászos rúdkenyéren feladott szendvicseimhez használtam végül, immár a maradékot fel...

Fokhagymás köménymagleves juhsajtos kifli karikákkal - leves vagy gyógyír?

A gyermekeimnek máris sikerül kórságot összeszedni, és hazahozni az iskolából. Torokfájás gyötör bennünket néhány napja.
Egyértelmű volt, hogy ma rántott levest készítek, ahogyan én készítem, az igazi ördögűző. Nem azért, mert sűrű, és meleg, hanem mert a köménymagból és a fokhagymából minél több ízt igyekszem nyerni, minden más pusztán körítés. Vagyis, a rántásnak is igen nagy szerepe van a végső sikerben, de nem a mennyisége, hanem a minősége miatt.
Először a rántást készítem el. Púpozott evőkanál (standard mérőkanalat használok) libazsírban két csapott evőkanál (2 dkg) lisztből világos rántást készítek, lehúzom a tűzről, egy teáskanálnyi házi pirospaprikával elkeverem és 2 kisebb gerezd, zúzott fokhagymát teszek bele. Félreteszem.
Két evőkanál egész köményt és 8-10 gerezd vastagra vágott fokhagymát szárazon, együtt megpirítok. A kömény ne égjen meg, csak éppen pattogjon, a fokhagyma pedig ne kapjon színt. Csak az ízeket és illó olajokat akarjuk előcsalogatni a pirítás által.
Felöntöm 1 liter hideg vízzel, ízesre sózom, fedő alatt, közepes lángon körülbelül 20 percig főzöm.
Amikor már úgy érzem, hogy az ízek átvándoroltak a lébe, akkor átszűröm egy leveses lábasba. Hozzáadok 2-3 dl borjú alaplevet, felforralom, és szűrő segítségével berántom.
A szűrőben kicsit áztatom a zúzott fokhagymát, de csak az ízére van szükségünk, ugyanis ez a kis fokhagyma még ad egy kis plusz, intenzív ízt. A zúzott fokhagymát a szűrővel együtt eltávolítjuk a levesről és a levest felforraljuk.

Kellemesen sós, koncentrált ízű, de híg leves lesz a végeredmény. Önmagában, akár csészében is fogyasztható tea helyett, ha kifejezetten gyógyírként használjuk fel.
Kiflit karikáztam, reszelt manchego sajttal megszórtam és grill programon ropogósra sütöttem. Petrezselymet tépkedtem a kész kifli karikák tetejére.
A leveses tányérba két evőkanál szobahőmérsékletű tejfölt tettem, rámertem a tűzforró levest, és feltálaltam.

Nem volt szükséges sarkalatos változtatásokat eszközölnöm nagymamám receptjéhez képest, talán még intenzívebb ízekkel és kicsit kevesebb rántással készítem el.
Nem kedvelem a levesben ázott pirított kenyeret, vagy zsömlét, a sajtos kifli karikák tökéletesen betöltik a levesbetét funkciót, mellé kínálva is.
Azért készítek csak 4 tányérnyit egyszerre, mert pillanatok alatt, holnap egy új, friss adagot készítek.
Minden, kórházban fekvő, lábadozó barátnőmnek ilyen levest szoktam vinni látogatáskor, számomra meglepő, hogy gyakran hallom azt, hogy mennyire finom ez a leves, egészen más, mint ahogyan más készíti.
Nos, ezt nem tudom, minden esetre vetekszik a frissen főtt tyúkhúslevessel.

Fürjtojásos, chorizos falatkák füstös fűszerpaprikával

Már régen készültem rá, hogy ezt az ínyenc tapast elkészítsem.

Vendégvárónak nem igazán ajánlom, bár nem bonyolult étel, a fürj tükörtojás megsütése nagy mennyiségben idegölő lehet. Illetve fontos, hogy a crouton (pirított kifli, bagett) friss, meleg maradjon ez idő alatt.

Az jutott eszembe, míg sütöttem az apró tükörtojásokat, hogy megállnám a helyemet Gordon Ramsey-nél is a Pokol konyhájában. A tizenötből csak egy-két tojás sárgája sérült a feltörésnél, és szépen megsültek.
A croutonokat sütőben "szárazon" ropogósra sütöttem, nem túl vékony chorizo karikákat szeleteltem és kisujjnyi, tehát bő olívaolajban tükörtojásokat készítettem a fürjtojásból.
Ennek a bő olajon kívül annyi a fortélya, hogy lassú tűzön kell sütni, és mielőtt elkészül, a sárgáját az olajjal locsolgatni, hogy ezen a felületen is enyhén átsüljön. A sárgájának folyósnak és épnek kell maradnia.
Közepes serpenyőben hármasával sütöttem, papírtörlő és már ültettem is a trónra őket.

Amikor mind kész lett, frissen őrölt durva sóval megszórtam és füstös spanyol édes paprikával megszórtam.

A chorizo helyett bátran használhatunk ehhez az ételhez gyulai kolbászt, a füstös spanyol pirospaprika helyett, pedig szegedi vagy kalocsai eredetű, házi édes fűszerpaprikát. Ez esetben egy fincsi magyaros, nyári uzsonna lesz belőle.

Minden falat mennyei manna volt, ajánlom mindenkinek, aki szereti az egyszerűen nagyszerű, de különleges ételeket.