Férfiasan tökéletes szendvicsek

A férjem és a kisfiam is melegszendvicset kért ma vacsorára. Kétféle szendvicset kaptak, egy kölyök és egy férfi szendvicset. Szendvicseket is lehet testre szabni? A válaszom, igen.
Kárpát kenyérből készült mindkét szendvics, ez egy nagyszerű rozslisztből készült házias kenyérféle egy helyi pékségből.
A kisfiam sült sonkát és cheddaros lapkasajtot kapott a franciapirítósába, a férjem érlelt tiroli speck sonkát és camembert sajtot. Házi vajjal kentem meg a két-két nagy karéj kenyeret, bőven tettem rá a húsfélékből, a sajtokból és kontaktgrillben sütöttem meg.

A szendvicsek és a fiúk étvágya is jól vizsgázott, valamint én is, mert ez esetben az elkészítésen kívül kimaradtam a buliból. Ugyanis én éjszaka eszem ilyen szendvicseket, de ma átengedtem nekik a terepet, és a kellemes élvezetet.
Végül csak vacsorára maradtam ki belőle, mert éjfél után a maradékot befalatoztam. Csak úgy.

Gigantikus angol reggeli vacsorára…

Nálam mindennek története van. Történt ugyanis, hogy már gondolatban bezártam a konyhát, de a férjem megkért, hogy készítsek már neki valami finomat késői vacsorának, mert úgy megéhezett.
Nem számítottam már erre a kérésre, de azzal fordítottam át a nyűgöt élvezetté, hogy kitaláltam, hogy a múltkori éjszakai angol reggeli tornyomat felülmúlom, és a férjemnek ettől is magasabb tornyot készítek vacsorára. Ha lúd, legyen kövér.
Élek-halok ezért az összeállításért magam is, valamint anyósomtól a napokban kaptam néhány üveg csemegeuborkát a legutóbbi befőzéséből, így most ezzel az uborkával színesítettem ízben is a legújabb angol reggeli összetételű kreációmat.
Pirított kovászos kenyér, két formában sült tükörtojás, egy szelet sült sonka, nyolc vékony szelet bacon, két szelet lapkasajt és 3 db apró, házilag eltett csemegeuborka került felhasználásra.
Ez lett belőle:)

Egy nehéz nap éjszakája: angol reggeli másképp, éjfél után…

Három napja a kisfiam születésnapját ünnepeljük, édes kötelességeim alaposan lemerítettek. Ma elhatároztam, hogy időben lefekszem aludni, hónapok óta először kipihenem magamat rendesen. Tizenegy órától készültem aludni, de valahogyan annyira hozzászoktam ahhoz, hogy késő estig van dolgom, utána hajnalig még dolgozgatok, hogy még egy kis ebbe, még egy kis abba belefogtam. Egyszer csak eszembe jutott, hogy korábban milyen gyakran jutalmaztam magamat éjszaka finom ételekkel, melyet mostanában valami miatt elhagytam. Ezek az éjszakai finomságok jöttek maguktól, sohasem kellett hozzá hosszas képzelgés, gondolatban felleltároztam a hűtőt és máris a serpenyő mellett találtam magamat. Ez esetben is így történt, elővettem a kedvenc sütőformámat, ez a sütőforma mindig olyan angol reggeli félére ihlet meg.
Kiszúrtam a kovászos kenyeret, elővettem egy szép tojást, két szelet főtt, sült karajt, két szelet lapkasajtot, egy fej gombát, piros húsú paprikát.
A kiszúrt kenyeret enyhén megpirítottam, közben a serpenyőben olajat forrósítottam, és megsütöttem a formában a tükörtojást, majd a keretet levéve a tojás másik oldalát is. A visszamaradt olajban egy kicsit megpirítottam a sonka szeleteket, majd a felszeletelt gombát és két szelet piros húsú paprikát.

A sonka és a sajtszeleteket is a formával formára igazítottam, majd felépítettem az angol reggeli tornyot: kenyér, sajt, sonka, tojás, sonka, sajt, kenyér sorrendben. A pirított gombát és paprikát a tetejére igazítottam, frissen, durvára őrölt sóval, borssal fűszereztem, majd tépkedtem egy kevés petrezselymet és ezzel megdíszítettem.

Annyira szeretem, annyira vonz, amikor a színek, a formák, az ízek és az állagok is összhangban vannak, a látvány, az illat már előre felkészít az ízek csodálatos összjátékára. Nem is értem, hogy mostanában hogyan hagyhattam el ezt a kedves, és szenvedélyes szokásomat, az éjszakai csipegetést, önmagam színes, ízletes ételekkel történő kényeztetését.
Jöttem, láttam győztem, és immáron boldogan, és nagyon elégedetten döntöttem úgy, hogy most már ideje aludni…

Sonkás-sajtos kiflik, sütőporos helyett, kelt tésztából

Történt is velem, hogy kitaláltam, hogy sonkás-sajtos kifliket akarok sütni. Csak úgy ripsz-ropsz. Volt itthon sült sonka és gouda sajt, mi sem kellett több, megszavaztam magamban.
Lemértem a lisztet, a tejfölt, a tejet, kikészítettem a tojást, majd nyúltam a sütőpor után, amiből csak egy csipet volt, egyetlen zacskó alján.
El kellett döntenem, hogy ételt, vagy stratégiát váltok, az utóbbi mellett döntöttem, de nem engedek a huszonegyből!
Maradt két deka friss élesztőm a marcipános csigából, nem volt mit tenni, át kellett írnom a kiflik tésztáját kelt tésztára.
Feltaláltam magamat, 25 dkg lisztből elkészítettem a leveles pogácsáim kapcsán kifejlesztett kelt tésztát, és a kifliket ebből formáltam meg.
Nem volt könnyű dolgom, mert ez a tészta nagyon lágy, viszont pont annyira finom is.
25 dkg lisztet átszitáltam, beletettem másfél dl zsíros tejfölt, 2 tojássárgáját, 1 teáskanál sót, 5 dkg vajat és fél dl tejben, egy teáskanál cukorral felfuttatott 2 dkg élesztőt.
Először csak összedolgoztam a tésztát, majd 10 perc múlva dagasztottam át alaposan. 1 órát pihent, kivételesen langyos helyen, hiszen az időkeretet a sütőporos tésztához terveztem, ami így is jócskán megnövekedett.
Téglalap alakúra kinyújtottam a tésztát, 6 részre vágtam, majd ezeket is átlósan.
Fél szelet sonkát fektettem rájuk, majd egy-két csík sajtot a hosszabbik széléhez és kifliket igyekeztem formálni belőlük.
Nem lettek egyformák, de ugyancsak jópofák, még tetszett is a szabálytalanság.
Tojássárgájával megkentem a tetejüket, egész köménnyel és szezámmaggal szórtam meg őket.

Hagytam a kifliket még egy jó félórát kelni a sütőpapírral kibélelt tepsiben, majd 200 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem őket.

Azonnal, melegen elkapkodtuk őket, könnyű volt, omlós és nagyon ízletes!

Nos, így tréfált meg a sütőpor, hogy egyszer nehogy megússzam extra rövid időből, viszont a kelt tészta, mondhatom megérte.

Legközelebb bemutatom a sonkás-sajtos kifliket sütőporos tésztával is, és addig viszont gondolkodom további töltelékvariációkról:-)