Pizza a’la carte: őszi gombás pizza brie-vel

Többféle pizza is került nálunk az asztalra mostanában, csak nem győzöm bemutatni a már elkészült ételeket. Igyekszem, mert többféle szemrevaló és ínycsiklandó pizza vár a sorára.

Jól bevált mennyiség már nálam az „ötadagos” pizza tészta, már jó ideje ezt a mennyiséget dagasztom be négyünknek két főétkezéshez. Most három pizzát formában sütöttem ki, másnap pedig két adagból pizza lepényt. Ebből a sorozatból még csak a csípős, szalámis pizzát mutattam be, mely a férjemnek készült.

Ez az őszi gombás pizza elsősorban nekem készült, de mindenki szívesen megkóstolta a családban.

Szeretjük a gazdag feltétet, de ez nem jelenti azt, hogy koncepció nélkül kerülnek a pizza tésztára. Ez onnan jutott eszembe, hogy néha étlapon látok olyan feltét kombinációkat, hogy csak kerekedik a szemem. Az általam kedvelt pizzériákban (itthon és külföldön) csak egy-két tucat pizza variáció található az étlapon, de a feltétek minőségi alapanyagok és az íz összhangra is nagy hangsúlyt fektetnek. A pizza kiváló maradékhasznosításra is, de ugyanúgy fontos a feltétek szín, íz és forma összhangja, mint egyéb más ételekben.

A pizza tészta az alapreceptem alapján készült, mely 4-5 db 30 cm-es pizzához elegendő.

Ez esetben paradicsomszósz helyett aiolit használtam, ami egyszerűen fokhagyma hozzáadásával készült majonéz.

Kétféle gombát és hagymát szeleteltem, portobellót és vargányát, lilahagymát és zöldhagymát. Két gerezd fokhagymát is vékonyra karikáztam. Kolozsvári szalonnát apró kockára vágtam és néhány vékony szelet bacont kisebbre daraboltam. Volt egy éppen elégséges darab jó érett brie sajtom - jóféle francia - ezt nagyobb darabokra szedtem.

A megkelt, megformázott tészta alapot megkentem aiolival és megraktam a feltétekkel. Megszórtam morzsolt oregánóval, kakukkfűvel, és betettem a 230 C fokra előmelegített sütőbe. Alsó bordamagasságon 15 percig sütöttem.

Nem szólok a pizzáról többet, hiszen a képek beszédesek.

Érdemes benézi korábbi pizza receptjeim közé, itt.

Retro ételek kicsit másképp: zöldfűszeres fasírtburger

A kiindulópont az volt, hogy a kisfiam fasírtot kért vacsorára. Nagyon szereti a fasírtot, ami nem csoda, hiszen a fasírt nagyon ízletes tud lenni, ha jól van elkészítve, ízesítve. Valljuk be, az elkészítése pedig igen egyszerű.

Az eredeti gondolat borsófőzelék volt hozzá, de azért nem rajong a férjem, és a lányomnak sem a borsófőzelék az elsőszámú főzelék kedvence. Egyszer csak gondoltam egyet, és bedagasztottam egy adag hamburgerzsömlét. Az jutott ugyanis eszembe, hogy miért is ne formázzak a fasírtból most húspogácsát.

A fasírtot és a hamburger zsömlét is kicsit másképp állítottam össze, mint az eddigiekben, valamint körül néztem a hűtőben, hogy a fasírtburgert mivel is tálalhatnám fel. A fasírtból értelem szerűen kihagytam a nyers tojást, de egészen hagyományosan fűszereztem. Már a saját hagyományaim szerint értem. Kétféle zsömle is készült: parmezános-oregánós és füstöltsajtos-baconos. A zsömlékről már beszámoltam az előző bejegyzésemben.

Hozzávalók 12 db húspogácsához:

1 kg darált sertésdagadó

1 nagy lilahagyma apró kockára vágva

1-2 (ízlés szerint) fokhagyma reszelve vagy átnyomva

1 evőkanál aprított zöldfűszer (rozmaring, kakukkfű)

2 evőkanál aprított petrezselyem

1 mokkáskanál bors (lehet fekete, zöld vagy színes bors, de én most fehérborsot használtam)

2 evőkanál házi darált paprika

3-4 (ízlés szerint) teáskanál finom tengeri só

Mi az ízes fasírtot kedveljük, így mindenből a nagyobb mennyiség ment bele.

Az összes hozzávalót alaposan összedolgoztam és két órán át hagytam összeállni az ízeket. Lefedve betettem a tálat a hűtőbe. A darálómhoz kaptam húspogácsa formázót, de kézzel is megfelelően megformázhatóak. Egy-egy húspogácsához 10-10 dkg húsmasszát mértem ki, megformáztam és lefedve betettem a hűtőbe felhasználásig.

A maradék húsmasszát lefedve eltettem, ugyanis másnap utaztam a fővárosba a Bocuse d’Or döntőjére, gondoltam harmadnap jól fog jönni az előkészített vacsoralehetőség, már csak újabb zsömléket sütök, frissen.

Mézes-mustáros szósz 6 db fasírtburgerhez:

2 evőkanál házi majonéz

1 evőkanál tejföl

1 evőkanál méz

2 evőkanál dijoni (vagy magyar, de ez esetben 3 evőkanál) mustár

A hozzávalókat elkevertem és behűtöttem a szószt.

Mivel nem készültem hamburgerhez előre, így körülnéztem, hogy a sertés húspogácsához (fasírthoz) és mézes-mustáros szószhoz milyen további feltétek illenek. Egy zsák kibédi lilahagymát kaptam a napokban, így a lilahagyma nem is volt kétséges. Találtam még csemegeuborkát - ezt vékonyra szeltem - ezekkel a zöldségekkel váltottam ki a salátát és a paradicsomot.

Amikor minden készen állt a vacsorához, a zsömle már hűlt, a szósz is lehűlt, a zöldségeket felvágtam, elővettem a húspogácsákat és meglocsoltam mindkét oldalán olajjal.

A kontaktgrillt felforrósítottam maximum fokozaton. Még egyszer megforgattam az olajban a húspogácsákat és a forró grill lapra helyeztem őket és rápréseltem a fedelét. 5 percig egyáltalán nem piszkáltam, csak időnkét nyomtam egyet-egyet a kontaktgrill tetején, hogy minél laposabbak legyenek a húspogácsák és minél gyorsabban megsüljenek, hogy ne száradjanak ki. Körülbelül 5 perc múlva 90 fokot fordítottam a húspogácsákon, rázártam újra a fedelét és addig sütöttem, amíg rácsosan megpirult a húspogácsák felszíne.

Előmelegített tányérra szedtem őket és meglocsoltam a kontaktgrillben szétfolyó szaftjával.

A zsömle még langyos volt, a grillezett fasírtpogácsák forrók, gyorsan összeállítottam mindenkinek a saját adagját.

Ugyanígy állítottam össze a fasírtburgereket a parmezános-oregánós zsömlékből is.

A férjem két adagot is kért, így 5 nagy fasírtburger azonnal, melegében elfogyott. Finom volt.

Klasszikus hidegsaláták háziasan: majonézes burgonyasaláta és franciasaláta

Szilveszter óta adós vagyok néhány ételleírással. A bigos és lencseleves után szolgáltam fel hidegtálat, melyhez ezt a két, legklasszikusabbnak mondható majonézes salátát készítettem.
Kivételesen semmi extrát nem alkalmaztam az elkészítésüknél, csakis egy extra van bennük, hogy minden alapanyag a lehető legjobb minőségű.
Készítettem 4 dl friss majonézt 3 tojássárgájából, 3,70 dl napraforgóolajból, 2 teáskanál fehér borecettel és dijoni mustárral, csipet sóval, borssal, majd, amikor elkészült egy evőkanál friss citromlevet adtam hozzá. Ehhez már csak tejfölt, mustárt, porcukrot, még egy kis borsot, sót adtam, és kevés citromlevet hogy kellemes ízű, selymes majonéz alapot kapjak a salátákhoz.
Előző nap 1 kg piros kifliburgonyát héjában megfőztem, a héját még melegen lehúztam, vékonyra felkarikáztam. 3 fej lilahagymát vékonyan felszeleteltem. Készítettem egy liter pácot a krumplihoz, a hideg vízhez annyi fehér borecetet és porcukrot adtam, hogy kellemesen savanyú-ecetes és édes végeredményt kapjak. Kevés frissen őrölt borssal és csipet sóval ízesítettem. A krumplit és a lilahagymát rétegesen leraktam a tálba és felöntöttem a páclével. Hűtőbe tettem másnapig, hogy összeérjenek az ízek.
Másnap leöntöttem róla a páclevet és annyi majonéz alapot adtam hozzá, hogy ne tocsogjon benne, de kellemesen krémes legyen.
A francia salátát mindig krumpli nélkül készítem. Zöldborsót, kis kockára vágott répát, házi csemegeuborkát, savanykás almát teszek a franciasalátába. Most úgy jártam, hogy kevésre sikeredett a zöldség, így hozattam gyorsan egy kis csomag francia saláta alapot a férjemmel, így vegyesen készítettem el. Majdnem egy kilogramm zöldség ment a franciasalátába is. A körülbelül 6 dl majonézes saláta alap éppen elég lett a két salátához.

Egyszerűen mély tálban szolgáltam fel hideg sültek mellé. Másnapra is számoltam a salátákkal, ugyanis falusi alapanyagokból rántott húsféléket készítettem, de a sültekről és bundázottakról a következő részekben mesélek.

(Elnézést kérek egyes képek rossz minőségéért, de ebben az időszakban "betegeskedett" a gépem és sajnos elég rossz minőségű képekkel ajándékozott meg. De már rendbe jött:)

Hagyományos magyar ételek falusi alapanyagból mai felfogásban: tyúk lakoma, ahogy illik

Ezt a szép darab, de fiatal tyúkot meg akartam tölteni, és úgy megfőzni levesnek, és utána akartam megsütni. Már hetek óta készülök rá, de valahogyan nem került rá sor. A kisfiam napok óta gyengélkedik, fáj a füle, fáj a torka, gondoltam, hogy a kezelések mellet egy kis finom gyenge tyúkhúslevessel is kúrálom.

Természetesen Julikától van a háztáji, kapirgálós tyúkocska, kifejezetten mondta, hogy ez egy gyönyörűséges, de fiatal példány. Most nem akartam nagyon erős húslevest főzni a kis betegemnek, zöldségből is kevesebb félét tettem bele. Répát, gyökeret, zellert, zöldpaprikát, paradicsomot, vöröshagymát, fokhagymát, és zöldborsot. Pontosan úgy főztem a levest, mint szoktam, a tyúkot egészben, hidegvízben tettem fel erős lángon főni. Amikor leszedtem a habját mérsékeltem a hőt a leves alatt, hogy csak éppen gyöngyözve főjön. Két óra múlva hozzáadtam a zöldségeket és a borsot és ízletesre sóztam. Még jó másfél órán át főztem, majd pihentettem, leszűrtem. Menet közben jutott az eszembe, hogy nincs itthon házi csigatészta. Körülnéztem és találtam egy fél csomag házi „madzagmetéltet”, még a vargabélesből maradt, amit egy fiús meccsnézéshez készítettem. Úgyhogy most ezt főztem ki a leveshez. Ha már formát bontottam, akkor kicsit testesebb zsülienre vágtam a répát, és elmaradhatatlan módon fürjtojás is főztem hozzá. A fürjtojást a lé lemerése során legvégén maradt, átszűrt levében főztem meg. A porózus héjon áthatol a leves, és nagyon finom ízt ad a főtt fürjtojásnak.
A tyúkot szépen részeire szedtem, csak a farát és egy szárnyat, és egy kevés mellét hagytam főtt húsnak a leves mellé. A tyúk aprólékát a nem régiben készített cserépben készült kakas pörkölthöz használtam fel. A többi részt alaposan sóztam, megborsoztam és hagytam pihenni egy kicsit. Ujjnyi, forró libazsírban sütöttem ropogósra.

Közben 5 fej lilahagymát felkarikáztam, és 12 db közepes sárgaburgonyát közepes kockákra vágtam. Erősen sós vízben forrásról számítva 3 percig főztem a krumpli kockákat, majd leszűrtem, és hagytam hűlni. Majd forró, bő olajban arany barnára sütöttem. Közben egy serpenyőben kiolvasztottam a tyúkocska kis háj párnácskáit, megpótoltam kevés libazsírral és nagy-közepes lángon karamellizálódásig sütöttem a hagymakarikákat. Közben sóztam, borsoztam. A frissen kisült krumplival összekevertem.

Már korábban elkészítettem az uborkasalátát. Az uborkát vékonyra leszeleteltem, sóztam, borsoztam. Víz, fehér borecet, és cukor keverékével fél óra múlva felöntöttem, és hagytam pár órát állni a hűtőben.

A leves után a sültet és krumplit frissen, forrón tálaltam fel, az uborkasalátát pedig jó hidegen.

Mindig kicsit másképpen készítem el ezt a hagyományos ételsort, de a gerince mindig ugyanaz. Szabadtartású tyúkból készítem, és hagyományos eljárással. A színek, a formák, a levesbetétek és a köret az, amit viszont mindig fantáziámra bízok, és szívesen variálok. Most ezzel a végeredménnyel. Korábbi bejegyzéseim tanyasi tyúkból készült ételsorra:

Fúziós vasárnapi ebéd: tyúkhúsleves, bajor óriásgombóc, ropogós sült tyúk, zöldséges paella

Hagyományos magyar ételek falusi alapanyagból, mai felfogásban. Vasárnapi tyúk lakoma.

Csajszi néni és a pulyka pulya

(Kép: planetsave.com)

Nem mondom, hogy egyszerű az élet a Márja-lányokkal, sokkal agresszívobbak, mint gondoltam, bár ők eszt önmegvallositásnak hívják, az kell, hogy legyen, amit ők akarnak. Szerencse, hogy én a Jóska mellett tanultam ki a társas érintkezés csinnyátbinnyát, így jól tudom kezelni a konfliktusokat hatalmi szóval. Ezért a következő Népfőiskolai sütős-főzős foglalkozáson pulykából készülő ételeket tanítottunk az egyre nagyobb számú érdeklődőnek. Nem tudom, mi lehet az eksztra érdeklődés oka, talán az ingyen koszt, talán a konyhaművészetünk csodálata, én ez utóbbira tippelek, bár a másikra is vannak ráutaló magatartások. A lényeg, hogy sokasodunk, gyarapodunk. A pulyka különösen felkeltette az érdeklődést, mert beharangoztuk, hogy felfújt, leves és pörkölt is lesz és így is volt. Fotókon illusztráltuk a pulykafelfújtat vagyis egy felfújt pulykát és már ki is pipálhattuk az első menüpontot. Elmontuk szépen, milyen állat a pulyka: madár. Melyik testrésze használható fel: mindegyik, kivéve a taraját és az áll-lebenyét, amik mérgezők. Igazából olyan harminc-negyven évvel ezelőtt nem volt divat pulykát tartani helybefaluba, itt inkább a liba meg a kacsa volt a menő. Libák garmadája kergetett meg és libahad végtermékét nassolgatva nőtt fel néhány óvodás, azóta sem tartom velük a kapcsolatot, eggyikből se lehetett Márja-lány és amíg élek, nem is lesz. Meg azokból se, akik az áll-lebenyt ahhoz hasonlították, pfúj. A Márink meg a Bözsink például már a hatvanas-hetvenes években is tartott pulykát, nem egészen három hétig. A tiborszállási rokonoktól kapták pont Mikulásra. Hatalmas faládában utazott vonaton, almát meg káposztát raktak mellé és csodákcsodája, a Posta akkoriban épen és egésségesen leszállította a címzettnek. Máriék és Bözsink is vártak karácsonyig, akkor vágták le a rusnyaságokat, addig lehetett menni hozzájuk pulykát nézni és kicsúfolni a azokat, akik azzal a jellegzetes hangjukkal vissza is csúfoltak Teccett mindenkinek a pulyka pulya szóösszetétel, ami szabolcsi kifejezés, a gyerekekre mongyák, hogy pulya. Ez az ő pulyka pulyájuk is délcegen járkált föl-alá a baromfiudvarba, else tuttunk képzelni ennél rondább állatot, a Részegeshánzit kivéve. Szóval a gasztrókultúra és idegen vidékek íze már elég korán begyűrűzött helybefaluba és jó volt nézni, ahogy a Mári meg a Bözsink elkészítette a pulykanyaklevest, ami végülis semmiben nem külömbözik a tyúkhúsleves elkészítési móggyától, esetleg egy pici babérlevelet lehet beletenni és egy szegfűszeget is, no meg egy csipet őrölt szerecsendió sem árt. Gyöngyöző vízben főzzük a nyakakat, körülbelül két órán át. Ők a zölcségeket is mingyárt beleteszik, makszimum nagyobb darabba vágják, nem olyan elegánsan karcsúra. Betétnek bármit használhatunk, talán a májgaluskát javasolnám, azzal igazán különlegessé tehettyük a levest. Mondhatom, nagyon finom lett most is. A pulykanyak pörkölt spórolós változata az, amikor pörköltalapot készítünk és beletesszük a levesben főtt pulykanyakat és rottyantunk eggyet vele. Nem úgy, hanem gasztronómiailag. Én leborulok mindenki teheccsége előtt, ha kell, eddig mongyuk nem kellett, de a Mári meg a Bözsink előtt le a kalappal, igazán finom lett a leves meg a második, bármit is mond a Treszka, hogy hol a pulyka többi része? Semmi köze hozzá, az nekünk csak egy továbbgondolásra érdemes nyersanyag és nem mindegy, hogy az iskola vagy az én hüttömben van? Tárolóhely, tárolóhely. Nem teszek külömbséget köszte. Asszem eszt a Treszkát kiíratom az iskolából, elég túlkoros még hozzánkhoz képest is…