Ínyenc mártás - hamburgerbe, rántott húshoz, halhoz, szendvicsbe

A napokban kétszer is készült, gondoltam közkinccsé teszem.

Nem kell nagy dologra gondolni, amolyan rusztikus tartármártás ez, de annyira bejött nekünk, hogy felvettük a mézes – mustáros szósz és az aioli mellé a kedvenc mártások közé.

Először rántott hús mellé kevertem egy adagot, utána egyértelmű volt, hogy a libamájas deluxe hamburgerbe is ez a mártás kerül. A hamburgert is hamarosan bemutatom.

Hozzávalók:

1 adag házi majonéz

2 evőkanál tejföl

1 csapott evőkanál porcukor

1.5 evőkanál dijoni mustár

1 teáskanál frissen facsart citromlé

1 zöldhagyma vékony karikára vágva

2 csemegeuborka apróra összevágva

frissen őrölt színes bors

Minden összetevőt összekevertem és behűtöttem fogyasztás előtt. 

Orosz hússaláta – maradék pulykasültből

”Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.”

– Rejtő Jenő: „A három testőr Afrikában”.

Jómagam még a Rejtő könyvfaló nemzedékhez tartozom. Szerencsésnek mondhatom magamat, mivel édesapám több száz tagot számláló könyvtárának egyik színfoltja a teljes Rejtő Jenő sorozat olcsó könyvek kiadásban.

Nem innen merítettem az orosz hússaláta ötletét, hanem csak úgy jött zamatos pulykasültem másnapi maradékára tekintve. Mégsem tudtam kihagyni, hogy ifjú korom egyik kedvenc íróját bele ne keverjem az ételbe.

Mostanában a főzőcskézés folyamán egyetlen fő szabály vezérel: minél hatékonyabb legyek a konyhában, azaz minél kevesebb időbefektetéssel lássam el a terülj-terülj asztalkát. Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, ahogyan nőnek, nem kevesebb, hanem még több időt és még szerteágazóbb figyelmet igényelnek, amihez a plusz keretet konyhai tevékenységem „kárára” igyekszem megnyerni, ami ugyanakkor nem mehet a minőség rovására.

A születésnapi pulykasült istenien sikerült, de akár marha, csirke, vagy sertéssült maradékról lett volna szó, akkor is orosz hússaláta készült volna belőle. A pulykasült hideg változatából színes és ízletes szendvicsek is készültek, de az utolsó 30-40 dkg sültvég orosz hússalátáért kiáltott. 

Nem bántam meg az ételválasztást, mert nagy sikere volt a salátának.

Hozzávalók 6-8 adaghoz:

30-40 dkg hideg sült – jelen esetben, egészben göngyöltpulykasült felcsíkozva

4 db közepes agria krumpli héjában főve és negyed karikára vágva

6 db közepes (6-8 cm-es) csemegeuborka apró kockára vágva

2 db zöldhagyma felkarikázva

6 db főtt tojás kockára vágva

1 piros kápia paprika nagyon vékony félkarikára vágva (nem volt itthon alma és szükséges volt a salátába édes, gyümölcsös íz)

1 adag házi majonézből készült tartármártás

Az összes hozzávalót keverőtálba tettem és a tartármártással alaposan, de óvatosan összekevertem. 2 óra hűtés után fogyasztható. Másnap még nyugodtan rá lehet járni a maradékra, mondhatni igazából másnapra érnek össze az ízek.

Elmondhatom, hogy a születésnapi pulykasültem igazán megszolgálta az energia befektetést!

Majonézes krumplisaláta – kétféle hagymával, házi majonézzel

Nem igazán értem, hogy „egyesek” miért tartják alsóbbrendűnek a majonézes krumplisalátát a bécsi vagy bajor krumplisalátától. Jómagam, mintha azt tapasztalnám, hogy a majonézes krumplisaláta hazánkban népszerűbb, talán ezért?

Minden esetre én mindkettőt nagyon szeretem, de igazából nem készítem túl gyakran egyiket sem. Amikor síelünk, akkor természetesen hagymás-ecetes krumplisalátát kérek a rántott hús vagy bécsi szelet mellé, itthon pedig majonézeset készítek gyakrabban.

Ennek fő oka, hogy a férjem nem igazán szereti a hagymás-ecetes változatot, illetve magával a hagymával áll hadilábon, így nem egyszerű a helyzet.

Most mégis valamilyen krumplisalátát akartam készíteni, ami legyen majonézes, de „csak óvatosan a hagymával” készüljön. Így kétféle is lett belőle.

Most nem vettem kiflikrumplit, a jól bevált sárga burgonyát használtam a krumplisalátához is, illetve most a krumpli korongokra sem állt rá a kezem, így kockára vágtam őket.

1 kg sárga burgonya

5 dl víz

1 evőkanál só

5 evőkanál fehérborecet

3 evőkanál porcukor

2 evőkanál olaj

½ frissen őrölt bors

4 zöldhagyma

¼ cikk olasz óriás édes hagyma (most fedeztem fel a kis piacon ezt a hagymát, édes, ropogós, igazi salátahagyma)

3 dl házi majonéz 2 evőkanál friss citromlével, 1 evőkanál porcukorral és mustárral ízesítve és 2-3 evőkanál tejföllel meglazítva. Ha soknak érezzük, akkor ne keverjük az összes majonézt a salátához.

A krumplit héjában, sós vízben megfőztem. Még forrón meghámoztam, majd langyosan kockára vágtam és hagytam teljesen kihűlni. Felkarikáztam a zöldhagymát és a kihűlt krumplihoz adtam.

Elkészítettem az ecetes alaplevet: felforraltam a vizet, majd hozzáadtam az ecetet, cukrot, sót, olajat, borsot, hagytam, hogy feloldódjon a só és a cukor. A forró páclével felöntöttem a már kihűlt hagymás krumplit. Ismét megvártam, míg kihűl, hűtőbe tettem és hagytam állni egy éjszakán át.

Másnap leszűrtem, majd elkevertem az ízesített házi majonézzel és 4-5 órán át hagytam összeérni az ízeket, ezért hűtőbe tettem tálalás előtt. Másnapra talán még finomabb.

Az édes olasz hagymát megsóztam, hagytam állni egy fél órán át. A krumplisalátát kétfelé vettem, az egyik felébe belekevertem a hagymát. Így két legyet ütöttem egy csapásra, ugyanis nekem nagyon hagymás krumplisalátám lett. 

Figyelem! Tudom, hogy sokan olvastok Debrecen környékéről. Felfedeztem, hogy a Malompark melletti kis piacon lehet kapni magyar termelőktől sonkahagymát és az ebben a receptben említett olasz, édes óriáshagymát.

A lényeg az, hogy az ember állandóan „sírdogál”, hogy itt nem lehet jó alapanyagokat kapni, bezzeg a fővárosban, vagy külföldön. Mindkét hagyma hibátlan és kedvező árban van. Tessék kimenni a kis piacra és venni ezekből a nagyszerű hagymákból, mert, ha nem fogy kellőképpen, akkor a termelő jövőre nem vet belőle. És akkor nagyon szomorú és mérges leszek! :)

Tréfát félretéve, tessék kihasználni, hogy a nagy üzletekben kapható, méregdrága, import hagymáktól többszörösen jobb minőségű, kistermelői hagymát lehet kapni ezekből a fajtákból. Gyakran felmerül, hogy könnyű ilyen-olyan alapanyagokból főzni, kérem szépen én is a környéken vásárolok és nagyon is megnézem, hogy milyen minőséghez milyen áron, és milyen közel jutok hozzá. 

Többféle húsétel mellé is került a krumplisalátákból, ezekről legközelebb mesélek.

Ez pedig már a kétféle hagymával készült változat, már a tányéron ...

Ezerarcú aioli

Ha valaki véletlenül még nem ismerné az aiolit (alliolit), ezt az ízletes, mediterrán krémet, akkor mindenképpen ajánlom kipróbálásra. Egyszerűen kenyérre kenve is nagyszerű, akár egy könnyű vacsorára, de pástétomokba, szendvicskrémekbe is kiváló kenő és ízesítő alapanyag. Arról nem is beszélve, hogy sültekhez, különösen sült vagy rántott halféleségekhez, tintahalkarikához felséges kiegészítő. A mediterrán térségekben hasonló a felhasználása, mint nálunk a tartármártásnak és a majonéznek.

Gyakran megfordulok Spanyolországban, itt a tojásmentes változata az elterjedtebb, mindig hozok egy-két dobozzal ebből az aioliból (allioliból), mert ilyet ritkábban készítek. Példának okáért a nem régen bemutatott tőkehalmáj pástétomba a spanyol aioliból (alliolliból) került. Látszik is a fázisfotók között, hogy ez a változat a tojás hiánya miatt mennyivel „sápadtabb”, mint a most is bemutatásra kerülő tojásos változat.

Az egyszerűség kedvéért én a tojásos változatát preferálom, ami gyakorlatilag úgy készül mint a házi majonéz, csak tetemes mennyiségű fokhagyma hozzáadásával az alaphoz.

Természetesen fokhagymából kevesebbet is lehet bele tenni, ahogyan az ízlésünk és a további felhasználása diktálja.

Már posztoltam az oldalon az aiolit nem is egyszer, például itt:

Házi majonéz és társai: tartármártás, aioli, mézes-mustáros szósz

Most azért került újra terítékre, mert több, rendhagyó szendvicskrémhez használtam fel egy tapas jellegű „terülj-terülj asztalkámhoz”, másrészt, mert külsős kéz által készült fázisfotók is készültek az elkészítéséről, ugyanis ez a receptem is megjelent a Vidék íze magazin júliusi számában. Erről is írtam már egy kis előzetest itt:

Bemutatkozó és néhány ínycsiklandó, mégis egyszerű receptem a Vidék íze júliusi számában

Most több részben mutatom be, ami akkor terítékre került: többféle rendhagyó szendvicskrém – mind saját ihletésű – és egy békebeli kovászos fehér kenyér, mely mondhatni már a védjegyemmé vált gasztronómiai pályafutásom során. 

A sorozat záróakkordjaként pedig összességében is bemutatom ezt a kellemes traktát, amivel a magazin munkatársait megvendégeltem.

Hozzávalók 3 dl aioli elkészítéséhez:

2 tanyasi tojássárgája

4 gerezd zúzott fokhagyma

1 teáskanál mustár

1 teáskanál borecet

csipet só és fehérbors

2,5 dl mogyoróolaj vagy napraforgóolaj

1 evőkanál friss citromlé

Az olaj és citromlén kívül a hozzávalókat keverőtálban, kézi habverővel alaposan keverjük ki. Az olajat vékony sugárban adagoljuk az alaphoz és közben szorgosan keverjük a krémet, míg majonéz állagú krémet nem kapunk. Végül citromlével ízesítsük. 

Húsvéti hidegtál – sonkás tojáskrémmel töltött dagadó chilis-majonézes kukoricasalátával

Készítettem mostanában néhány egyszerű, szemrevaló és izgalmas ételt. Többen közülük kiválóan illeszkednek a húsvéti menübe.

Azt tapasztalom, hogy egyre többen vagyunk, akik az ünnepi időszakokra nem a nagy zabálás időszakaként készülünk rá, sokkal inkább a minőségi együttlét és az egyszerű – háziasszony kímélő – de minőségi ételek irányába mozdulunk el. Ez így is van jól szerintem.

Az ünnepi étrend legyen szemgyönyörködtető, választékos és finom, de semmi túlzás, sem mennyiségben, sem túlbonyolításban.

Gyakran fogok jelentkezni húsvéti fogásokkal, néhány hete már be is mutattam egy „letisztult”, finom húsvéti sonkás fejtett bablevest és egy kifejezetten húsvéti színekben és ízekben pompázó töltött dagadót.

Mi nagyon szeretjük a töltött dagadót melegen, így a hidegtálra már csak a „maradéka” kerül. Ebből következően a tölteléket és az ízeket is hidegre és melegre is hangolom.

Egy vasárnapi menü egyik fogásaként kínáltam a családnak ezt a hidegtálat, osztatlan sikert aratott. Ennek az ételemnek is a nagyszerű, friss alapanyagok használata az alapja, nem az, hogy túl lenne komplikálva.

Friss házi tojás, friss házi tojásból készült majonéz, házilag főzött parasztsonka, és egy csinos darab tölteni való dagadó. Mind a húsvéti menü klasszikus alapanyagai. A végeredmény pedig friss, ízletes, modern étel, hagyományos alapokról.

A töltött dagadót e szerint a recept szerint készítettem:

Töltött dagadó – húsvéti változat (liszt, kenyérmentes)

A chilis-majonézes kukoricát e szerint a recept szerint készítettem:

Két saláta egy eset: vajas-chilis és „pikáns” majonézes kukoricasaláta

Természetesen ropogós házi kenyér dukál hozzá, házi pékségemből bármelyiket szívből ajánlom.

Több húsvéti étel is következik a napokban, de a hétköznapi fogások sem maradnak el, hiszen minden nap készül nálam, gyakran nem is egy. Úgyhogy érdemes rendszeresen benézni hozzám!

Magvakkal szórt gyökérkenyerek (paillasse) természetes kovásszal. Természetesen.

Majdnem coleslaw – (amerikai) káposztasaláta házi majonézzel, egyszerűen

Tegnap egy igazi fúziós vacsorát készítettem. Több húsféle, mártogatós, saláta volt a menüben. Szinte képtelenség egyszerre bemutatnom, ezért úgy döntöttem, hogy ezt a salátát külön mutatom be.

Annál is inkább, mivel ez a saláta nem volt betervezve. Egyszerűen csak észrevettem, hogy van egy fél fej saláta még a zöldségtárolóban és egy bő deciliter házi majonéz, ami előző napról kimaradt. Nem kell semmit túlbonyolítani, az amerikai káposztasalátára ennél jobban rá sem kell készülni.

Már nem is tudom, hányféle amerikai káposztát mutattam be az oldalon, de sokfélét. Mikor mi áll rendelkezésemre, úgy készítem, legutóbb mégis egy amolyan autentikus Kentucky verziót mutattam be. Úgyhogy, ha valaki az „eredetire” kíváncsi, itt nézheti meg:

Kentucky (amerikai) káposztasaláta. Olcsó és finom téli vitaminforrás!

Most még egyszerűbbre vettem a figurát.

A káposztát finomra legyalultam. Olyan 30 dkg lehetett.

Felkockáztam igen apróra egy kis fej lilahagymát.

Keverőtálban elkevertem 1 evőkanál olajat, egy evőkanál fehér borecetet, 2 evőkanál barnacukorral.

Hozzáadtam gyalult káposztát és alaposan összeforgattam, majd elkevertem a házi majonézzel.

Tálalás előtt behűtöttem. 

Répa, és „nagy körítés” nélkül is nagyon finom ez a saláta, nem csak kukoricapehely bundában sült csirkéhez. De erről majd legközelebb. 

Majonézes-pórés gombasaláta – gombás szendvicskrém sült hagymás gyökérkenyérrel

Még mindig a legutóbb sütött, ízesített gyökérkenyerekhez készült szendvicskrémek, pástétomok, saláták bemutatásánál tartok.

Napi egy-két bejegyzésnél nincs többre időkeretem, gyakran készítek egy napon, egy alkalommal többféle ételt, vagy sütök még mellé kenyeret is, ha ezt mind „hasznosan” akarom bemutatni, akkor képtelenség tartanom a főzés és a bemutatás közötti időbeni összhangot.

Már bemutattam, a két csodálatos gyökérkenyeret, amit sütöttem, az egyiket dióval a másikat sült hagymával ízesítettem.

Diós gyökérkenyér - pain paillasse természetes kovásszal, dagasztás nélkül

Sült hagymás gyökérkenyér – pain paillasse természetes kovásszal, dagasztás nélkül

A diós kenyérhez házilag készült nutellát kínáltam, a hagymás gyökérkenyérhez pedig tojássalátát, húspástétomot és ezt a gombasalátát, mely egyben szendvicskrémként is funkcionálhat.

Újfent ki szeretném emelni, hogy egyszerű, ízletes megoldásokra törekedtem, hiszen az alapanyagok és a kenyér is olyan nagyszerű volt már önmagában is, hogy miért bonyolítottam volna túl. A kevesebb, gyakran több. Szerintem.

Világos csiperkéből készült a gombasaláta, szerintem három összetevő tette egyszerűségében is nagyszerűvé a salátát: a póréhagyma, a kakukkfű és a házi majonéz. No és a vaj. Sokkal több lényeges összetevője egyébként sincsen.

Hozzávalók:

30 dkg világos csiperke apróra vágva

4 dkg vaj

1 póréhagyma fehér része

½ teáskanál kakukkfű

só, frissen őrölt bors

1 kis csokor petrezselyem összevágva (nekem van még töves petrezselymem, így zsenge petrezselyem rügyeket használtam)

2-3 evőkanál házi majonéz 

A felforrósított vajhoz hozzáadtam a kakukkfüvet, majd megdinszteltem rajta a pórét. Hozzáadtam a gombát és el kezdtem pirítani. Sózni még nem szabad, csak borsozni. A levet, amit a gomba ereszt, azt kell elfőzni, ennyi idő alatt a gomba el is készül. Amikor elfőtte a levét, akkor sóztam, és félre tettem hűlni. Fontos, hogy egészen kihűljön.

Amikor meghűlt, akkor elkevertem a házi majonézzel, majd a petrezselyemmel. Még visszatettem a hűtőbe egy-két órára, hogy összeérjenek az ízek.

Első körben egyszerűen, a sült hagymás gyökérkenyérre halmozva fogyasztottuk, de a másnap sült békebeli kovászos fehér kenyeremmel melegszendvics is készült belőle. Ezt legközelebb bemutatom be.