Kolbászos-tojásos lecsóval töltött pulykamell

Készítettem már hasonló töltelékkel csirkemellet, a Színes-kolbászos rántottával göngyölt csirkemell sült paprikával, házias hasábburgonyával bejegyzésemben mutattam be.

Most fordítottam az arányokon, és még több, még színesebb zöldséggel készítettem a tölteléket. Tulajdonképpen egy kolbásszal és tojással gazdagított lecsó lett belőle - ezzel göngyöltem fel a pulykamellet. Értelemszerűen lágyabb lett a töltelék, mégis szépen megállt a felgöngyölt pulykamellben. Ízében pedig egészen más lett, mint a kolbászos rántotta töltelék.

Mangalica szalonnából, kolbászból, vöröshagymából, zöld kápia paprikából, paradicsomból lecsót készítettem, majd egy elhabart, sóval ízesített tojással lazán összesütöttem.

Hagytam langyosra hűlni, majd a 20 dkg-os, közepesen vékonyra kiklopfolt, sóval és frissen őrölt borssal meghintett pulykamell közepére halmoztam. Felgöngyöltem és liszt, tojás, frissen őrölt kiflimorzsa bundával burkoltam.

Először alacsonyabb hőfokon (170 C fok), majd végül 190 C fokon, olajsütőben sütöttem készre az újabb pulykagöngyöleget. Ugyanis ez volt a harmadik pulykamellből készült variáció a szombati ebédünkben.

Efféle tölteléket ritkábban látok csirke, vagy pulykamellbe töltve, pedig vetekszik a sajttal kombinált töltelékekkel végső íz hatásban.

Még mindig nem volt elég a pulykaságokból, hiszen másnap még kétféle töltelékkel göngyöltem fel a maradék két 20-20 dkg-os pulykamellet. Egy nem hétköznapi köret készült az újabb göngyölegek mellé, de erről legközelebb mesélek.

Újabb pizza variációk: most katalán szalámival, és magyar paprikás kolbásszal

Folytatom a múlt vasárnapi, házi Mikulás ünnepségen feltálalt pizza variációim bemutatását. Kétféle szalámis pizzát készítettem, felizzo olaszos, és chorizo spanyol szalámival, melyekről már beszámoltam. Most a szalámi féleségek kerültek reflektorfénybe nálam, katalán szalámival állítottam össze egy világos, és magyar paprikás kolbásszal egy magyaros pizzát.
A szokásos pizza tészta receptem alapján készült a pizza alap, és fűszeres paradicsomszósz került a magyaros-kolbászos pizza tésztára.
Erre a pizzára mozarella sajt, paprikás kolbász karikák, lilahagyma, és vékonyra szeletelt bacon darabok kerültek, melyet kevés pizza fűszerkeverékkel szórtam meg.
A magyaros pizzák a lányom és a kisfiam legfőbb kedvencei, lilahagyma és bacon az ő pizzájukról nem hiányozhat. Gazdag, ízletes és ropogós lett.

Már korábban is bemutattam egy katalán szalámival készült saját ihletésű pizzát, mely páratlanul kellemesre sikerült. Többféle spanyol sajttal, lilahagymával és fenyőmaggal kombináltam.
Ezen a sikeren felbuzdulva, valamelyest hasonlóan, mégis újszerűen készítettem el a mostani katalán pizzát.
Most is allioli alap került a pizza tésztára, viszont ez esetben két erezd fokhagymát még utólag durvára beleaprítottam az allioliba. Ezzel a rusztikus krémmel kentem meg az előkészített pizza tésztát. Megszórtam manchego és gouda sajt keverékével, melyben a manchego sajt dominált. Erre kerültek a katalán szalámi karikák, majd piros kápia paprika csíkok. Egész, hántolt mandulát szárazon megpirítottam, durvára vágtam, és végül ezzel szórtam meg a pizzát, valamint egy kis oregánóval.

220 fokra előmelegített sütőben, a legalsó bordamagasságon sültek a pizzák 12 percet.

Szépek és finomak lettek, a katalán pizza engem ismét teljes mértékben elvarázsolt. Minél többféle pizza variációt mutatok be, annál mohóbb a vágyam még újabb, még színesebb, még különlegesebb pizzák összeállítására.
És ugyebár a töltött pizza sikerén, és különleges íz harmóniáján felbuzdulva ontani fogom magamból az újabb töltött pizza variációkat is.
Tessék kipróbálni!

Szendvicsvarázs: a klasszikusok

Próbálom kihasználni, hogy még rengeteg friss zöldséget és gyümölcsöt lehet kapni, no és gombát, de a sülteket is szeretjük, és a leveseket is, ebben a nagy bőségben viszont, rám tört a szendvicsmánia.

Nyáron már említettem, hogy szenvedélyes szendvicsgyártó vagyok, no, most mindenki kap belőle! Feltett szándékom, hogy alaposan kimerítem a témát, jönnek a zimankós őszi hétköznapok, nálunk ilyenkor tarolnak a szendvicsek reggelire, vacsorára. De akár ebédre is.
Ma alaposan bevásároltam a sorozathoz, ez időt vett igénybe, így az egyszerűbb, de annál nagyszerűbb klasszikusokkal kezdek, ezek igénylik ugyanis a legkevesebb előkészületet.

A klasszikus, hideg szendvicsnél szerintem nincs hálásabb dolog, csak ultra friss, különböző kenyérfélék kellenek hozzá, és olyan feltétek, amelyeket a hétköznapokban a legjobban kedvelünk. Nem volt túl sok időm most pepecselni velük, de így is szemrevalóak lettek.

A szendvicseket Lurpak vajjal kenem meg, ez a kedvenc vajfélém, enyhén sós, nagyon jól kenhető és az egyik legjobb minőségű szendvics vaj. Egy nagyon egyszerű tojáskrémet kevertem, kb.10 dkg cottage cheese, 4 főtt tojás, egy evőkanál Lurpak vaj, só, frissen őrölt színes bors.
A tálon az alábbi szendvicsfélék találhatóak:

Feketeerdei sonkás: félbarna, svájci bagett, érett brie sajt, datolya paradicsom, petrezselyem
Sült sonkás: fehér toast kenyér, érett brie sajt, sörretek, datolya paradicsom (egyeseken egy pötty tojáskrém és snidling)
Magyar szalámis: kovászos kenyér kiszúrva, tojáskrém, zöldpaprika, piros kápia paprika, fürjtojás, újhagyma
Magyar kolbászos: kovászos kenyér kisebbre kiszúrva, tojáskrém, zöldpaprika, kápia paprika, fürjtojás, újhagyma

Maximum egy órát vett igénybe a szendvicskészítés, az előkészítés, a tálalással együtt.

A jó minőségű alapanyagok nem a legolcsóbbak, de megéri befektetni a jó szendvicshez.

A kedvenceim a jó érett, krémes és fanyarkás brie sajt, a datolya paradicsom, ami annyira édes, és zamatos, a sörretek, ami egyszerre friss, édes és karakteres ízű.
Most cottage cheese-el kevertem a tojáskrémet, de a Philadelphia és valamilyen finom, natúr sajtkrém is megteszi. A vaj, a krém állaga miatt kerül bele.

Sok mindent tehettem volna a tojáskrémbe, de ezek most a klasszikusok.
Fog még a sorozatban elég sok minden a krémekbe keveredni, a különböző formájú és összetételű kenyérféléken pedig elég sok minden megjelenni, úgyhogy csak tessék figyelni, mert a szendvicskészítés az egyik legkedvesebb hobbim!

Retro ételek kicsit másképp: két rakott krumpli, egy eset

Mostanában, ez az utolsó retro kaja, mellyel előhozakodok, ugyanis több, új témakört is indítok. Azért, amikor becsúsznak a retrok, mert becsúsznak:-), akkor természetesen fűzöm tovább a róluk a szót.

Nem ez az első alkalom, amikor egy tálban, kétféle rakott krumplit készítek. Amikor nyavalyog a családom egyik fele, hogy ne legyen benne kolbász, én viszont ragaszkodom hozzá, akkor ilyet készítek.
Azaz nem pont ilyet, mert most az olaszos szakasz, kapott egy kis paradicsomot is, ami azért annyira nem meglepő egy olaszos ízesítésnél:-)
A hagyományos rész, az sem egészen hagyományos, mert én kisebb kockára vágva teszem a kolbászt is és a tojást is a rakott krumpliba. A kolbászt enyhén előpirítom, csak annyira, hogy meginduljon a zsírja. Nekem így ízletesebb.

Az olaszos rész, az vaj alapon kisütött 10 dkg vékony csíkokra vágott bacon szalonna, (ha nagyzolni akarnék, akkor pancetta-t írnék:-), morzsolt bazsalikom (még jobb a friss), ezen üvegesre párolt, 1 fej, apró kockára vágott fehér, vagy lilahagyma.

Most néhány darab koktélparadicsomot is adtam hozzá, melynek lehúztam a héját és összevágtam, és a raguval együtt kicsit sűrűbbre főztem.
Az olaszos rész, még kapott egy kis frissen reszelt parmezánt is, pontosan a rétegek félidejében.

80 dkg héjában főtt, sárga burgonyát nagyon vékony szeletekre karikáztam, a felével, az alaposan kivajazott tálat megraktam, a sorokat enyhén sóztam, borsoztam, majd a töltelékekkel háromszög területen lefedtem.

A magyaros rész: tojás, kolbász, tojás rétegben. 10 dkg jó minőségű paprikás kolbászt, és 5 db főtt tojást használtam fel.

Meglocsoltam a krém kevesebb, mint felével, melyet 4 dl zsíros tejföl, 1 dl sűrű tejszín, 1 tojássárgája, só, bors keverékéből készítettem. Kicsi vajdarabokat is morzsoltam rá.
Ezután befedtem a maradék burgonyával, és meglocsoltam a maradék krémmel.

Sajtot mindig reszelek rá, most éppen eidami került a tetejére, továbbá kevés, morzsolt vaj. Összesen, kb. 5-6 dkg vajat használtam el a tál rakott krumplihoz.

200 fokon, 30 percig, barnulásig sütöttem.

Az a kivételes helyzet állt elő, hogy mindenki a kolbászos részből kért. Akkor meg mondja meg nekem valaki, hogy mi értelme az „újragondolásnak”, ha végül szépen visszatérünk a hagyományos, jól bevált ízekhez?

Utóirat: a rakott krumpli nálam egy kicsit olyan étel, mint a pizza, például legjobb akkor, amikor hűtőt takarítok. A sárgaburgonya, tejszín, tejföl és vaj, elengedhetetlen kellékek, ezen felül számtalan formációban készítettem már, mondhatom, nagyon ízletesen el. Még néhány bevált verziót, a későbbiekben egészen biztosan bemutatok.