Színes, klasszikus szendvicsek svájci gyökérkenyéren

Időnként rám jön a szendvicskészítés, ilyenkor csak úgy ontom a szendvicseket. Mostanában közzé tettem néhány melegszendvics formációt is, most újra hideg szendvicsek következnek.

Nem vásároltam flancos alkatrészeket ehhez a szendvicstálhoz. Egyszerűeket, frisseket, finomakat.

Sült sonkát, füstölt-főtt tarját és csípős vastagkolbászt. Friss tanyasi tojást főztem keményre. Zöldhagymát, datolya paradicsomot, vajretket, enyhén csípős zöldpaprikát, piros kápiát, és csinos, apró salátaleveleket mostam, szeleteltem, készítettem elő a díszítéshez. Háromféle sajtból készítettem elő kisebb szeleteket: füstölt, nagy lyukú és brie sajtból.

A szendvicsek camambertes és kéksajtos sajtkrém alapot kaptak, majd kialakítottam rajtuk a salátaágyat, utána megpakoltam őket, egyszerűen, de csinosan.

Persze a lényeget a végére hagytam, hiszen a szendvicsek különlegességét a kenyérféle adja. A frissen kisült pain paillasse – svájci gyökérkenyerekből szeltem hozzá. A mákkal megszórt és a szárított paradicsomos gyökérkenyérből.

A kenyér friss volt és ropogós, a feltétek is frissek, színesek és ízletesek. Nem kellett őket sokat kínálni.

Csak egy 5 perces szendvics

Milánói sonka, sörretek, kápia paprika, brie sajt ropogós zsömlében.

Olasz ízek, egyszerű olasz ételek a konyhámból: pármai sonkás bruschetta friss paradicsommal

Jelen bruschetta az egyik legegyszerűbb fajta, a klasszikus bruschettától mindössze néhány szelet lehelet vékonyra szeletelt pármai sonka választja el.
Számomra a bruschetta alapja a mediterrán, rusztikus kenyérféle, a fokhagyma, melyet leginkább a saját készítésű fokhagymás olívaolajammal, két legyet egy csapásra itatom át olívaolajjal és fokhagymával. Ehhez a formációhoz jobban tetszett, ha nem darabolom, hanem karikára szeletelem a friss, édes paradicsomot, a frissen őrölt bors kötelező, és most pármai sonkával koronáztam meg, az egyébként önmagában is nagyon ízletes klasszikus bruschettát.
Jelen esetben olívás toszkánkenyeret használtam.

Nem nagyon szeretnék tovább regélni erről az egyszerű reggeliről, uzsonnáról, előételről, vendégváróról, inkább a kóstoltatásával népszerűsíteni, mert megérdemli.

Korábbi bruschetta változataim itt tekinthetőek meg.

Szendvicsvarázs: egyszerű, de nagyszerű chorizo szalámival, mozarellával, és piros kápiával töltött pirítós

Igen, ez egy "francia pirítós", azaz a hétköznapi életben hazánkban ennek nevezzük. Viszont a főcímben a francia pirítós megnevezés mellőzésével több helyreigazító kommentet megspóroltam. Klasszikus értelemben ugyanis a francia pirítós olyasmi, mint a "mi" bundáskenyerünk, főként édes, szirupos változata ismert, a svédasztalos szállodai reggelik kedvelt fogása. Tulajdonképpen én sem értem, hogy nálunk - a hétköznapi életben -hogyan ragadt rá a töltött pirítósra a francia pirítós elnevezés, de tagadhatatlanul rajtaragadt.

Szerintem a legegyszerűbb és a legbonyolultabb ételeket is a jól összeválogatott, egymáshoz illő alapanyagok, fűszerek, technológiák egybekelése teszi élvezetessé. Én mindig hagyom, hogy a fantáziám vezéreljen, gondolatban engedem barátkozni, incselkedni egymással az általam elképzelt alapanyagokat, ezáltal rátalálok a nekik leginkább tetsző környezetre, fűszerekre, végső megjelenésre, hogy aztán ennek a nagyszerű kapcsolatnak a végeredménye gyönyörködtesse ízlelőbimbóimat. Nem kedvelem a túlzott, protokolláris rendet az ételeimben, a szigorú szabályokat, teret engedek az egyéniségnek, szeretem, ha maguktól barátkoznak össze, hiszen rajtuk múlik, hogy a végső ízhatás mennyire lesz tökéletes.

Érdekes, hogy nem egy bonyolult étel kapcsán törtek elő belőlem ezek a gondolatok, azt hiszem ennek oka az, hogy a dolgok egyszerűségében néha kevésbé találjuk meg a tökéleteset, gyakran bonyolult formációkban gondolkodunk.

Ez a francia pirítós egy nagyon egyszerű formáció, az ízek, a küllem, a frissesség emeli élménnyé.

Ezt a szendvicset is egy éjszakai farkaséhség keltette életre, ki nem szeretné ilyenkor kényeztetni magát?
Friss kovászos kenyeret szeleteltem, Lurpak vajjal kentem meg. A Hertz dobott piacra egy új termékcsaládot (nem reklám, magamtól ajánlom!), kíváncsi voltam, hogy milyen chorizot gyárthatnak, nem is olcsón, így vettem belőle. Ezt a gyönyörűen hajszálvékonyra szeletelt szalámit készítettem elő hozzá. Piros kápia paprikát választottam a friss zöldségek közül hozzá, ezt is vékony karikákra szeltem, a sajtok közül pedig mozarellát.
Összeraktam a francia pirítóst és aranybarnára sütöttem a kontaktgrillben.

Egyszerűségében is kívánatos volt a kész szendvics külleme, a sajt enyhén megfolyt, a chorizo szalámi kiengedte egy kicsit a zsírját, ezzel pompás ízeket vitt a szendvicsbe, az enyhén átsült piros kápia paprika pedig friss, édes ízével tette tökéletessé az összhangot.

Egy kis fantázia, játékossággal és nagyszerű alapanyagokkal fűszerezve csodás élményekhez juttat minket, akár egy éjszakai farkaséhség csillapítása kapcsán is!

Klasszikus szendvicsek chorizo szalámival, feketeerdei és pulykamell sonkával, lágy kecskesajtkrémmel, snidlinges tojáskrémmel

A szendvicsvarázs sorozat első részében a klasszikus szendvicsekből készítettem egy tállal. Egyszerűnek mondható szendvicseket készítettem, a minőségi alapanyagok és a szemrevaló díszítés teszi kívánatossá, ugyanakkor rendkívül ízletessé a legegyszerűbb szendvicseket is. Pusztán nüansznyi pluszt alkalmaztam ez esetben, újabb szemgyönyörködtető szendvicstálat kaptam, néhány alapanyag továbbgondolásával.
Nem csak a feltétek, hanem a krémes alapanyag is számtalan variációs lehetőséget kínál, én most lágy kecskesajtkrémet, és a klasszikus tojáskrémet egy kis snidlinggel megfűszerezve használtam. A kecskesajtkrém ízvilága kiváló összhangban van a feketeerdei sonkával, a chorizo és a pulykamell sonka pedig a selymes tojáskrémmel, mely a snidling által még pikánsabb lett.
Jelen esetben francia kecskesajtkrémet használtam, de lágy kecskesajtból egy kis natúr krémsajt, vagy vaj, esetleg tejföl felhasználásával magunk is előállíthatjuk.
A tojáskrémet ugyanúgy készítettem, mint legutóbb, kb.10 dkg cottage cheese, 4 főtt tojás, egy evőkanál Lurpak vaj, só, frissen őrölt színes bors, és egy evőkanál apróra vágott snidlinget adtam hozzá. A cottage cheese helyett Philadelphia sajtot, créme fraichét, mascarponét is használhatunk. A lényeg mindig az, hogy mi van a hűtőnkben, és a fantáziánkban. Ha gondolatban megízleljük a hozzávalókat, akkor, mint egy egyszerű számítógép, az ízlésünk hozzárendeli az egyik alapanyagot a másikhoz. Nekem nagyon jól működik, érdemes kipróbálni.

Díszítésként fürjtojást, sörretket, piros és zöld kápia paprikát, újhagymát, friss uborkát, és fodros salátát használtam. Nagyon friss kovászos kenyeret szúrtam ki fánkszaggatóval a chorizos szendvicsekhez, itt az alakiság nekem így adta magát. A feketeerdei sonkás szendvicshez is a kovászos kenyér passzolt, ez esetben használhattam volna svájci, vagy mediterrán rusztikus kenyeret is. A pulykasonkásat pedig fehér szendvicskenyérre terveztem, amit keresztben kettévágva még csinosabb szendvicseket kaptam.

Egy kis fantázia torna, és a szendvicstál különböző színek, formák, és ízek nagyszerű arzenálját sorakoztatta fel.
Ha egy ilyen szendvicstálat a családunknak, vagy vendégeinknek feltálalunk ne is számítsunk maradékra!

Indul a „Főételek szendvics-köntösben” sorozat, valamint „Csajszi néni főzőiskolája”!

Már elmélkedtem a szendvicsekről a „Szendvics vagy nem szendvics? Ez itt a kérdés!” című bejegyzésemben. Akkor arról, hogy népszerű ételféleség-e manapság a szendvics, valamint tüzetesebben is bemutattam néhány változatát.
Tetszik vagy nem tetszik, a piacot a követhetetlen utakon beszerzett alapanyagokból és adalékokkal telenyomott szendvicseket gyártó multik uralják. Rohanó világunkban, ha van elég pénzünk, akkor néhány perc alatt hozzájuthatunk egy jóízű szendvicshez, percek alatt végzünk vele és már siethetünk is tovább.

Véleményem szerint nem is magával a szendviccsel van a gond, hanem az életmódunkkal, a rohanással. Azzal pedig, hogy semmire sincsen elég időnk, kitesszük magunkat annak, hogy méregdrága pénzért olyan ételt tegyenek elénk, mely a hagyományos konyhák alapjaiból mazsolázva, logisztikai és marketing alapon működtetve lakat jól bennünket és főként gyermekeinket.

Spórolunk nagy ellenfelünkkel, az idővel: bolondok lennénk mi elkészíteni az ételt, ha azt készen megkaphatjuk. Azt még megértem, hogy az interneten gyorsabban szeretnénk információhoz jutni, vagy hamarabb szeretnénk beérni az iskolába a gyerekkel, de, ahogyan az életünk leteltét sem szeretnénk siettetni (és jó esetben egyes felnőtt elfoglaltságunkat sem), úgy az étkezést is ki kellene vonnunk a rohanás bűvköréből.

Nem pusztán az elköltését, hanem az elkészítését is, hiszen, ha az ételekhez hagyományos úton jutunk hozzá, akkor megfelelő választékot is tudunk nyújtani. Kicsi az esélye annak, hogy egy háziasszony egymás után kétszer szeretne töltött káposztát főzni, rántott húst sütni, vagy szendvicskenyeret dagasztani.
Ezzel az elméletemmel oda jutottam, hogy amennyiben én készítem el a családomnak azokat az ételeket, beleértve a szendvicset, melyeket kedvelnek, azzal többszörösen nyerek, ugyanis így friss, ízletes házi kosztot ehetnek, nagyságrendekkel jobb alapanyagokból és kevesebb költségből. Nem mellékesen pedig napról napra változatosságot viszek az étrendjükbe.

Munkához láttam hát. Magam kísérleteztem ki a szendvicskenyereket, ízletes feltéteket készítettem, azokhoz illő zöldségeket kínáltam házilag készített öntetekkel. Az elgondolásom igazolást nyert. Sikerült frissebb, finomabb, választékosabb szendvicseket kínálnom - ezzel nyertem meg őket. Sőt, várakozással töltötte el őket az, hogy mi kerül legközelebb a tányérra, kíváncsiak voltak az újabb és újabb feltétekre, az ételkörök variációira.

Azóta megszűnt a multi-szendvics iránti vágyuk; kérdezgetnek a jóízűen elfogyasztott paprikás csirke után, hogy anya, és szendvics melyik nap lesz?

Másodlagos, ugyanakkor nagyon is fajsúlyos érv az is, hogy durva számításaim szerint a házilag előállított szendvicseim bekerülési ára 20%-a, a „hasonló” szendvicseket kínáló éttermek árainak.
A sikeren felbuzdulva szeretném szélesebb körben megosztani a tapasztalataimat és a recepteket. Bízom benne, hogy az eddig leírtak az olvasóimat arra inspirálják, hogy ne csak az oldalon kövessék figyelemmel a praktikáimat, hanem a háztartásukban is alkalmazzák azokat.

Szendvics sorozatom indításával egyidőben oldalamat más színfolttal is bővítem: kedves blogtársam, barátom, V. Gänszler Beáta újságíró, író, remekbe szabott szösszeneteivel. A történetek természetesen kapcsolódnak az én tematikámhoz. Ezért nem véletlen, hogy Csajszi néni főzőiskolájában is pont szendvicseket készítenek…

Csajszi néni egyéb történetei itt olvashatók.

Szendvics vagy nem szendvics? Ez itt a kérdés!

Nem olyan régen komoly késztetést éreztem arra, hogy elkészítsek és bemutassak néhány olyan szendvicsformációt, melyet mi itthon szívesen fogyasztunk. Ez adta az ötletet a Szendvicsvarázs nevű rovatom elindításához.
Olvasói felvetésre elmélkedtünk is egy kicsit, hogy népszerűek-e manapság a szendvicsek? Majdnem egyedül maradtam azzal a véleménnyel, hogy nagyon is. Végül nem közöltem le minden elkészült részt (nem a fenti okból), ugyanakkor a megtekintések száma kiugróan magas érdeklődést mutatott a téma iránt.
Újabb szendvicsféleség bemutatására készülök, és ennek kapcsán újra motoszkálni kezdett bennem a „szendvicskérdés”. Amennyiben a szélsőségeket vesszük alapul, akkor - szerintem - vannak, akik szinte csak szendvicsen élnek; vannak, akiket pedig az egészséges táplálkozás kenyeret likvidáló politikája teljesen elriaszt attól, hogy egyáltalán szóba jöjjön egy szendvics elfogyasztása.

Tulajonképpen mi is a klasszikus értelemben vett szendvics?

„A szendvics jellemzően két szelet kenyeret, vagy kettévágott péksüteményt jelent, ami közé húst, sajtot, zöldségfélét, vagy lekvárt töltenek. A szeleteket ízlés szerint vajjal, szendvicskrémmel, vagy olívaolajjal kenik meg.1769-ben találták fel.

A szendvicset jellemzően tízóraira vagy uzsonnára fogyasztják, de főétkezésként is megállja a helyét. Könnyen szállítható, ezért tipikus étel piknikeken és kirándulásokon.Az első szendvics megalkotását a zsidó bölcsnek, Hillélnek, a nagy öregnek tulajdonítják, aki állítólag bárányhússal és fűszernövényekkel töltött maceszt készített a zsidó húsvét idején.

A középkorban vastag kenyérszeletek szolgáltak tányérként. Az étkezés végén az étellel átitatott kenyérszeleteket a kutyák vagy a koldusok kapták.

A szendvics szó angol megfelelője, a „sandwich” a XVIII. században jelent meg először írásban, Edward Gibbon történész és parlamenti képviselő naplójában. Az angol John Montaguról, Sandwich negyedik grófjáról nevezték el.

A gróf, bár a szendvics feltalálásához semmi köze nem volt, állítólag igen kedvelte ezt az ételt. Az egyik feltételezés szerint azért, mert így nem kellett félbehagynia egy kártyapartit sem, mert a keze nem lett zsíros az ételtől. A másik teória szerint az íróasztalánál töltött hosszú órákat nem szerette volna megszakítani.” (Forrás: Wikipédia)

A szendvics fogalmát, sajnos pejoratívvá teszik a multinacionális szendvicsgyárak által kínált, túlfogyasztásra késztető, tartósítószerekkel agyonpumpált, méregdrága készítményei. Viszont szinte minden nemzetnek megvan a maga sajátos szendvicsfélesége.

Túlzott mértékű kutatómunkát nem végeztem ez ügyben, de e nélkül is számtalan, népszerű szendvicsfélét fel tudok sorolni a zsíros kenyértől a crostiniig. Az édes fehérkenyérrel és fantasztikus krémekkel rétegzett svéd szendvicstorta, a pitába töltött gyros, a töltött pide, a bruschetta, a kanapé szendvicsek, a hamburger, de még a fokhagymás-petrezselymes vajjal elkészített csigát is szívesen szervírozzák croutonon, mint egy crostinit. A franciák a libamájhoz mákos kalácsot kínálnak, joggal, hiszen szinte felülmúlhatatlan gasztronómiai élményt nyújt, én magam is kedvelem a kalácson kínált szendvicsformációkat.
A melegszendvicsek számtalan fajtája is a népszerűségre utal, a klasszikus nyitott melegszendvicseken túl a franciapirítós is az egyik legnépszerűbb szendvicsféleség.
Ha tágabban értelmezzük a fogalmat, akkor maga a pizza is egyfajta szendvics, speciális tésztával, nagyszerű feltétekkel. A különböző kenyérlepények is szendvicsfélék, hiszen ugyanazon az elven működnek: kenyérféleség, valamilyen feltéttel.
Számtalan kenyérféle és péksütemény létezik, és a feltétek lehetőségének sora határtalan.

Tulajdonképpen akkor miért is van néhány embernek averziója a szendviccsel szemben?

Húsvétkor kalácsot eszünk, édességtől roskadoznak a cukrászdák, a szakácskönyvek rengeteg tortareceptet ismertetnek, a spájzok tele vannak csokoládéval. Szerintem ezzel nincsen semmi baj, ha a mértékletesség és a minőség vezérfonalát nem engedjük el.

Úgy gondolom, a szendviccsel is pont ez a helyzet. Friss, minőségi alapanyagok, ízletes, és színes formációk - ennyi a titka. Ha házilag készítjük el, akkor garantáltan megóvjuk mind magunkat, mind gyermekeinket attól, hogy „szemetet” együnk.

Boldog, kiegyensúlyozott életvitellel, mértékletes fogyasztással, megfelelő mennyiségű és minőségű mozgással pedig könnyedén kiegyensúlyozhatjuk azt, hogy nem eszünk minden nap csirkemellet salátával, ami amúgy egy idő után meglehetősen unalmassá tudna válni. Pont, mintha mindennap szendvicset ennénk.

Önnek van véleménye?

Klasszikus bruschetta változatok

Az olasz konyha szerintem nem a tésztánál és a pizzánál kezdődik és végződik, bár a hétköznapokban indokoltan népszerű olasz ételféleségek.
Egy egyszerű pizza tésztából, már mutattam be néhány, nálunk népszerű formációt.
Akár tojásos, akár durumlisztből készült tésztáik a hétköznapok legnépszerűbb gyorsételei, néhány fontos alapszabály betartása, és további, megfelelő minőségű, de egyszerű alapanyag felhasználása mellett, mondhatni percek alatt elkészíthetőek.

Nekem mégis a borjú és marhahúsból készült olasz ételek a fő kedvenceim, már alig várom, hogy sorra következzenek a bemutatásban.
Amikor nyáron Olaszországban járok, akkor például napközben csak paradicsomos kagylót és sárgadinnyét eszem sonkával. Vacsorára pedig jöhetnek a fantasztikus húsételek.

Amikor Rómában, a Campo dei Fiori piacon reggelizünk, nem bírok betelni a crostinik és bruschetták hadával, mindig szeretném végig enni a teljes kínálatot! Ez sajnos, még az én gyomor kapacitásom mellett is képtelen vállalkozásnak bizonyul.

Az olasz sajt és sonkafélék, egyszerű rusztikus kenyerek kíséretében, már önmagukban is vetekszenek királyi fogásokkal, a napérlelte paradicsom, olajos articsóka, ami az én nagy kedvencem, pedig lakomát varázsolnak egy egyszerű vegyes ízelítő tálból is.

Gyakran készítek bruschettát előételként vagy vacsorára a családnak, ez, az a kategória, ami mindig népszerű és nem lehet vele mellényúlni.

A klasszikus bruschetta fokhagymás olívaolajjal meglocsolt pirított kenyér, fokhagyma, és paradicsom darabkákkal, és bazsalikommal fűszerezve, a többi bruschetta variáció pedig a készítője fantáziáján múlik.

Most háromfélét készítettem. Klasszikusat, melyen a sima paradicsom kockákat mozarellával dúsítottam, pármai sonkásat, melyet chilis olívaolajjal tettem kicsit pikánsabbá, valamint mortadellásat, ami nagy kedvenc felvágott nálunk. A bruschettát sima, és szárított paradicsomos toszkán kenyéren tálaltam fel, én jobban szeretem hozzá a rusztikus kenyeret, mint a sima pirítóst.

Kisebb üvegcsében (2 dl-es) mindig van saját készítésű chilis és fokhagymás olívaolajam, nem érdemes sokat készíteni belőle, mert megavasodik. Inkább frissen készítek, amikor elfogy.
Tésztákhoz, pirítósra, sőt, még salátára is nagyon finom, ehhez azért a legjobb minőségű olasz extra szűz olívaolajat használom.

Főzéshez nyugodtan használhatunk, sőt, használjunk inkább a második, vagy sokadik préselésből származó „sima” olívaolajat. Az extra szűz olívaolajjal való, magas hőmérsékleten történő sütés-főzés nekem egy kicsit olyan, mintha a legjobb minőségű borból fröccsöt készítenénk. De ez csak magánvélemény.

Még mindig van egy korábbi szendvics kompozícióm, ezt is hamarosan beillesztem a sorba, ezután a szendvicsvarázs rovatot elhajóztatom "melegebb éghajlatra", hiszen jönnek a hűvös, őszi napok, amikor minden melegség nagyszerűen fog jönni, még a szendvicsek által is!

Addig is, maradok egy kicsit az olaszos ételeknél, valamint újabb reggeli változatok is következnek, közben pedig becsempészek néhány egyszerű, de ínyenc fogást.

Szerintem nem fogunk unatkozni! ;)

Királynői szendvicsek füstölt libamellel, hideg kacsamájjal

Még közel sincsen vége a sorozatnak, az elején említettem, hogy alaposan belehúzok a szendvicskészítésbe!
Ez a szendvicssorozat még akkor készült, amikor a hideg kacsamáj rendelkezésemre állt, amit a múltkoriban sütöttem. A vargányás, szilvás, kalács szendvicskompozíció mellett, semmiképpen nem hagytam volna ki a magyaros változatot, melyhez a finom sült kacsazsírt is felhasználtam. Egyféle szendvicset sohasem készítek, ezért füstölt libamellel színesítettem szó szerint a szendvicskínálatot.
Finom, friss kovászos kenyeret megkentem kacsazsírral, a füstölt libamell és hideg kacsamáj szeletek mellé, sok-sok friss zöldséget használtam:
Fodros salátát, datolya paradicsomot, piros, és zöld kápia paprikát, friss, uborkát és póréhagymát.
A díszítés mindig a kedvencem, amikor nem pusztán az ízeket, hanem a színeket is elrendezhetem, hogy a látvány és az íz elválaszthatatlan egységet alkossanak.

Jó étágyat kívánok a szemnek, és csak bátorítani tudok mindenkit, mert egy tál pompás szendvics, versenyre kelhet vacsorára a legfinomabb sültekkel is!

Szendvicsvarázs: gigantikus malaccsászár szendvics, ropogós, szárított paradicsomos toszkán kenyérrel, és sok zöldséggel

Süldőcsászár tekercsből is gyakran készítek szendvicset másnap, mindig annyit készítek belőle, hogy garantáltan maradjon hideg sült is.

A bőrős császárhús is jól vizsgázott hidegen, a bőre nem lett gumi, hanem maradt ízletes, omlós.
Először kovászos kenyérre akartam egy szendvicset tervezni, de amikor megláttam a kenyértartóban az előző napi, szárított paradicsomos toszkán kenyeret, azonnal ez „ragadt a kezemhez”.

Quick programon átpirítottam, ami éppen csak ropogóssá teszi a péksüteményeket, olyan lesz, mintha most sült volna ki.

Annyi salátát tuszkoltam bele, amennyit csak tudtam, mire belegyömöszöltem a piros kápiát, és a fehérhagymát, már aggódtam, hogy a féloldalnyi császárhús nem fog beleférni.
De bizony, belefért!

Magamnak készítettem ezt a szendvicset, amikor a férjem meglátta, kitört belőle a nevetés, azt mondta, hogy látom, éhes vagy!

Egész estét betöltő szendvicset sikerült összedobnom a hideg császársültből, valahogyan, amikor ilyen jól néz ki az étel, nem bírom abbahagyni az evését.

Így nem is fogott ki rajtam:-)