Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zöldpaprika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zöldpaprika. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 26., szombat

Melegszendvics csípős-zöldséges rántottával, ementálival





Az ihletadó a nem olyan régen készült színes rántottával töltött portobello volt. Éppen hagyományosan is elkölthettük volna a „lecsós” rántottát pirított kovászos kenyérrel, de most korán reggel is kreatív voltam és melegszendvicsként szolgáltam fel.
Három indokom mindenképpen van arra, hogy miért döntöttem jól: mutatósabb, izgalmasabb és kevesebb mosatlannal járt az elfogyasztása.
A krémes tojásban enyhén elősütött lilahagyma, zöldpaprika, friss, magyar paradicsom (az első jó paradicsom, amit az idén kaptam) 1 apró szárított chili elmorzsolva, só, frissen őrölt bors, kovászos kenyér, kockára vágott ementáli sajt.
Ha valaki körülnéz nálam, akkor láthatja, hogy nagyon szeretem az egyszerű, de igazlmas, színes ételeket.

Szép, napsugaras hétvégét kívánok mindenkinek!



2011. január 23., vasárnap

Csak egy tipp: sajtos-színes zöldséges rántotta házi kovászos kenyérrel






Ritkán eszem húsmentes ételeket, betegesen rajongok a húsért, szalonnafélékért, belsőségekért. Ez a rántotta mégis annyira finom, hogy megéri bemutatni, hátha valaki még nem gondolt hasonló kombinációra. A legutóbbi, mediterrán szendvicstálból maradt némi szeletelt zöldségem, zöld és piros húsú paprika, lilahagyma, így adta magát, hogy sült zöldség alapon készítsek reggelire rántottát magamnak. Amikor a sült zöldségeket felöntöttem az elhabart tojással, akkor durvára reszelt sajtot adtam hozzá, elkevertem és már el is zártam a hőt alóla. Koktél paradicsommal, pirított kovászos kenyeremmel tálaltam fel magamnak. Nagyszerű reggeli volt.

2010. november 24., szerda

Jól bevált konyakos kacsamáj pástétomom és "Les Halles" tatárbifsztek még fűszeresebben










Nagyjából ezzel a menüsorral évente egy-két alkalommal látok vendégül barátainkat. Éttermi beszerzésből első osztályú, 2 kg-os bélszínt kapok, valamint kacsa, és libamájat nagykereskedelmi áron.
Minimum 10 fős vendégség esetén készítem ezt a menüsort, hiszen így a bélszínt egyszerre felhasználom, 10 főre elégséges fél kiló kacsa, vagy libamáj pástétomnak, ha a bélszínből tatár bifsztek is készül. Durván 10 dkg előételt kalkulálok fejenként, ebből mindig kijövök még egy kis maradékkal is másnapra.
A hízott májból készült pástétomokról úgy beszél mindenki, mintha valami földöntúli képesség szükségeltetne hozzá, szerintem nagy tévedés, az egyik legsikeresebb vendégváró, rutin előételem. Szerintem majdnem, hogy elronthatatlan, pofonegyszerűen elkészíthető, rendkívül mutatós, ízletes, és a vendégek elkápráztatása garantált.
A májat érdemes egy éjszakán át tejben áztatni, majd ki kell zsigerelni. A zsigerelésről már a Hétköznapi ínyencségek: fűszeres szűzsteak, külön sült kacsamájjal, Tokaj-hegyaljai furmintban posírozott almával bejegyzésemben írtam, én például (kizárólag erre, és csirkepucolásra használt) szemöldök csipesszel zsigerelek. Követem az inakat, addig bontom a májat, ameddig muszáj ehhez, a könnyen eltávolítható hártyákkal együtt megszabadulok ezektől a fölösleges részektől. Ez esetben vissza sem kell csomagolnunk a májat, egyszerűen felkockázom és keverőtálba teszem.
Frissen őrölt pástétom fűszerkeveréket készítek, fél kiló májhoz most 2 borókabogyó, 2 szegfűbors, 10 szem zöldbors, szűk teáskanál kakukkfű és majoránna, késhegynyi őrölt babér és szerecsendió. Két tojást ütök hozzá, most a desszertből maradt még egy tojásfehérje, azt is nagy lelki nyugalommal adtam hozzá. 3 cl konyakot öntöttem hozzá, egy teáskanál sóval jó ízesre sóztam, sem a családom, sem a vendégeim nem kedvelik az ízetlen májat. Hozzáteszem, Franciaországban is csak ízletesen sózott májpástétomot szolgálnak fel, úgyhogy ez nem magyar szokás. Tévhit, hogy a hízott májban kárt tenne a só, ez más májfélékre igaz, mint például a sertés, vagy borjúmáj.
Alaposan turmixolom a pástétomot, majd vékony bacon csíkokkal kibélelem a pástétomformát, megtöltöm a híg nyers pástétommal a formát, a bacon szeleteket csinosan ráborítom duplán, a fölösleges bacon rész egyszerűen ollóval levágom.
Vízfürdőben, 150 fokon , kb. 40 percig sütöm a pástétomot, addig, amíg kicsit meg nem emelkedik, és a bacon közepesen át nem sül.
Kiveszem a sütőből, hagyom szobahőmérsékletűre hűlni, alufóliával befedem, és kilós liszt, vagy cukor csomagokkal tömörítem. Egy éjszakán át a hűtőben tartom, értelemszerűen, ezt a fogást előző nap készítem el.
Csak az utolsó percben tálalom ki a pástétomot, életlen késsel elválasztom a formától, fejére fordítom, „kiütöm” belőle a hideg pástétomot. Én nem szeletelem vékonyra a pástétomot, nekem így gusztusosabb és ízletesebb is, egy szelet körülbelül két pirítóshoz elegendő.
Most egészen frissen és egyszerűen tálaltam, semmi hókuszpókuszt nem alkalmaztam, zöldpaprikát karikáztam, datolya paradicsomot feleztem, és egyszerűen, ízlésesen elrendeztem.














Egy középkorú nem mesterszakácsnő miért is ne a középkorú mesterszakácsok szakirodalmához vonzódna, ráadásul a hasonló temperamentummal megáldottakhoz, tagadhatatlanul Gordon Ramsay, Giorgio Locatelli, és még közülük is kiemelkedő módon Anthony Bourdain konyhai és írói stílusához vonzódom leginkább. Egyszóval a szakácsmesterség nemzetközi fenegyerekeihez. A Les Halles féle tatár bifsztek receptje azonnal megtetszett, amikor először olvastam, bár tisztában voltam azzal, hogy némi fűszert magamból is muszáj lesz hozzátennem.

60 dkg bélszínt ledaráltam, durvára is vághattam volna, de a gyerekek miatt a darálás mellett döntöttem. Két evőkanál dijoni mustárt és ketchupöt, egy evőkanál Worchester és Tabasco szószt, 3 cl konyakot, fél dl saláta olajat, 6 szem lecsöpögtetett és összevágott kapribogyót, egy evőkanál szardella pasztát, egy kisfej nagyon apróra vágott vöröshagymát, és egy közepes darab, házi csemegeuborkát, frissen őrölt borsot, egy teáskanál sót, egy tojássárgáját, egy teáskanál piros fűszerpaprikát és majoránnát, egy kis csokor apróra vágott petrezselymet adtam hozzá.





Tökéletes lett! Közvetlenül a vendégsereg érkezését megelőzően készítettem el.
Külön tálkán karikára vágott zöldpaprikát, félbevágott datolya paradicsomot, másik tálkában pedig vékonyra szeletelt lilahagymát szervíroztam hozzá.
Mindig készülök hófehér szendvicskenyérrel, és magvassal is, az a tapasztalatom, hogy teljesen kiegyenlítetten fogy. Lurpak vajat készítettem még az asztalra a tatárhoz, és az éhes vendégek már repülhettek is az asztalhoz.
Elárulom, a főétel Wellington bélszín lesz, így érthető, hogy a tudatosabb vendégek nem merítették ki a 10 dkg-os fejadagot, bármennyire is vonzó volt az előételek kínálata. Direkt úgy időzítettem, hogy a bélszín csak az előétel elfogyasztása után kerüljön a sütőbe, ugyanis a vendégek részéről előnyösebb némi várakozás, mint a „jaj Istenem, már most nem fér egy falat sem belém”. Különösen, ha efféle attrakcióval készülünk.

Csak ajánlani tudom ezt az előétel kínálatot, a vendégeim „szakmabeliek”, és ínyencek voltak, úgyhogy megelégedésük érte a pontot.

A tatár szinte teljesen elfogyott, a kacsamájból valamivel kevesebb, mint egyharmada maradt meg. Ha most így utólag elárulom, hogy már idáig két „fogást” kihagytam, amit előre elterveztem, akkor jogos az, amikor a férjem minden vendégség előtt megjegyzi: drágám ne vidd túlzásba az ételeket, készíts kevesebbet, és inkább pihenj.
Nos, a már az előszobában felkínálandó köményes-füstölt sajtos leveles pogácsát hagytam el idő és energia szűkében, valamint a kacsamáj pástétom mellől a kibédi lilahagymából készült hagymalekvárt. Így utólag senkinek sem hiányzott egyik sem, viszont mindkettőt hamarosan bemutatom. Viszont, ha az édes hagymalekvárral szolgáltam volna föl a májpástétomot, akkor egy fél deciliter marsala, vagy madeira bort is adtam volna a pástétomhoz.
Legközelebb a főétellel, a Wellingtonnal folytatom.

2010. november 22., hétfő

Olasz ízek, egyszerű olasz ételek a konyhámból. Újabb pizza variációk: tartalmas, színes kölyökpizzák.










A pizza sütést az Olasz ízek, egyszerű olasz ételek a konyhámból: „piros”, csípős pizza az uraknak, tonhalas, „bézs-lila” pizza a hölgyeknek…Csajszi néni melléklettel bejegyzésemben leírtak szerint kezdtem.
4 db nagy pizzához készítettem elő a pizza tésztát, természetesen a gyerekeknek is a saját kívánságuk, valamint a konyhai tartalékok szerinti feltétekkel sütöttem meg a pizzájukat.
A lányom a magyaros pizzaféléket kedveli leginkább, a finom, francia szalámin kívül kis kockákra vágott kolozsvári szalonna, lilahagyma, csemege uborka, zöld kápia paprika, mozarella, és enyhén füstölt sajt került, rá pedig vékony bacon szeletek.







A kisfiam elég ragaszkodó a feltétek tekintetében, neki szalámival, apró kockára vágott kolozsvári szalonnával, lilahagymával, mozarella sajttal raktam meg a pizzáját, majd néhány szelet vékony baconnal koronáztam meg.









A lányom például felhívott, hogy az ő pizzáját süssem ki először, mert azonnal itthon van, és nagyon éhes. Az elsőségért mindig harc folyik:-)

Majd néhány perc múlva visszahívott, hogy még találkozik valakivel, mégis csak későbbre hagyjam a pizzáját.
Ilyenkor nincs ok a pánikra, egyszerűen fóliával betakarom, és beteszem a hűtőbe.
Egy kicsit magasabbra emelkedik ilyenkor a tészta, de az élvezeti értéke ugyanaz.

Hálás feladat pizzát sütnöm, hiszen a család apraja-nagyja nagyon várja, a megelégedés mondhatnám már rutinszerű.

Korábbi bejegyzéseimben is sok hasznos tanácsot, különböző pizza variációkat találhatnak olvasóim.

Hűtő takarítás pizzával. Eredmény: kölyök, katalán, férfi pizza
Újabb pizza variációk, pizza tészta teszt, és recept
Folytatom a pizza tészta tesztet. Mini pizza fánkocskák, pizza lepény

2010. október 28., csütörtök

A magyar konyha tökéletes harmóniája: paprikás csirke vajas galuskával









Valahányszor elszakadok itthonról hosszabb, rövidebb időre, az étel, ami testemnek, lelkemnek legjobban hiányzik, a paprikás csirke. Csoda tudja, honnan jön elő az ilyenfajta hiányérzet, minden esetre számomra ezért a paprikás csirke a legtökéletesebb magyar étel.
Más magyaros ételek tekintetében a disznóságokat és a marhaságokat jobban kedvelem, ez az egyetlen, melyben igazán a csirke van a főszerepben.
Nem akármilyen csirke, csakis szabadlelkű, magyar kapirgálós, amelyik húsának porhanyósra főzve is feszes az állaga, és lerágva pedig szép, fehér a csontja.
Ilyen csirkéhez jutottam Nelli barátnőm révén a múltkoriban, és különleges alkalomra tartogattam. Nálam az a különleges alkalom, amikor olyan nagyon megkívánom, így hétközben főztem meg, nem szombaton.
Nem volt még másfél kilós sem, egyértelmű, hiszen ez való paprikásnak. Sem nagyobb, sem kisebb. Szépen volt tisztítva és bontva, aki ilyen csirkét nevel, az ennek is megadja a módját, én is így kaptam.






Azért még kicsit áttisztítottam, megmostam, daraboltam. A csirke minden részét felhasználtam, sőt, még egy másiknak a mellét is hozzáadtam.
Sok zaftot terveztem, így ennek megfelelően majdnem 20 dkg makói vöröshagymát aprítottam hozzá fel. Egy szép zöldpaprikát, és egy mérgesebbet - aminek kivágtam a gyerekek miatt az erét-, kisebbre felkockáztam. Egy paradicsomot héjától megfosztottam, ezt is kis kockákra vágtam. Szeretem benne a fokhagymát, így 3 gerezdet tisztítottam meg.
8 dkg libazsírt forrósítottam, a hagymát és a paprikát együtt sütöttem - nem pároltam - rajta. Előkészítettem fél deciliter vizet, mert amikor a két evőkanál házi fűszerpaprikát elkeverem a hagymás paprikával, akkor rögtön felöntöttem vele. Beletettem a csirke darabokat, és magas lángon fehéredésig sütöttem. Ekkor belenyomtam a fokhagymát, sóztam és borsoztam, hozzáadtam a paradicsomot, és szépen tovább pörköltem.
Amikor a sótól kiengedte a levét, akkor azt majdnem elfőztem, utána felöntöttem 3 dl vízzel, és kicsi lángon körülbelül egy órát, vagy még többet pörköltem.
A kapirgálós csirke szépen megpuhul, de nem esik szét, a bőre hibátlan marad. Nem szükséges bele pirosarany, vagy pörköltkocka, hiszen olyan zamata van a zaftjának, hogy az csoda!
A csirke darabokat kiszedtem a fazékból, melegre félretettem, a zaftját átpasszíroztam, és majdnem 2 dl jó, zsíros tejfelt és 1 dl zsíros tejszínt kevertembele.
Nem igényelt lisztet a sűrítéshez, kitűnő állagú mártás lett belőle. A csirkedarabokat a paprikás mártásba visszatettem, és éppen hogy összerotyogtattam.







Közben elkészítettem a vajas galuskát, két tojásból, réteslisztből, tejből és forró vízből. Hagytam állni félórát. Lobogó, sós vízbe szaggattam, és újraforrástól már csak pár percig főztem. Leszűrtem, hideg vízzel frissítettem, majd körülbelül 3 dkg vaj, és egy evőkanál olaj keverékében megpirítottam, de csak annyira, hogy színt ne kapjon.
Azonnal tálaltam.





Nem szeretném a végeredményt egyáltalán magasztalni, hiszen aki ilyen csirkéből, és így főzi, az pontosan tudja, hogy mit tálaltam fel. Aki nem, annak kívánom, hogy egyszer próbálja így meg.

2010. október 13., szerda

Fűszeres frissen sült karaj, lila és póréhagymával, zöldpaprikával, paradicsommal, bacon szalonnával, és vegyes sajttal sütve







Ennek az ételnek a kiinduló pontja, Boros László mesterszakács baráti ismerősöm kreációja, mely egy időben a debreceni Belga étterem étlapján szerepelt.
Az egyik kedvenc ételem volt abban az időben, és természetes volt, hogy itthon is elkészítettem.
Az eredeti verzió önmagában is tökéletes, viszont az itthon rendelkezésemre álló alapanyagoktól függően, számtalan verzióban készítettem már el.
Most az egyiket mutatom be, de fogok még írni a többi variációról is, ez egészen biztos.

Alapvetően azért nem térek el a feltétekkel kapcsolatban, mert kipróbáltam, hogy így a legzseniálisabb az összhang, inkább csak a hagyma és a paprika fajtákban szoktam alkalmazkodni az éppen rendelkezésre álló készleteimhez.


Most karajból készítettem, melyhez, a következő fűszerkeveréket állítottam össze 8 szelet húshoz. 10 szem egész zöldbors, 1 teáskanál egész kömény, 1 teáskanál koriander mag, és egy teáskanál durvaszemű fokhagyma granulátum.
Mozsárban összetörtem, és a húsokat ezzel pácoltam néhány órára be. Sózni ekkor tilos, azt majd közvetlenül sütés közben. Ha pácoláshoz sót használunk, akkor a hús dehidratálódik, a finom nedvek elillannak, a hús sütés közben kiszárad, olyan lesz, mint a cipőtalp.

Most póré és lilahagymát használtam, fontos, hogy nagyon vékonyan szeleteljük fel. Ugyanezt tettem a piros és zöld kápia paprikával is. Prémium, szeletelt bacon szalonnát használok, ez szép vékonyra szeletelt és megfelelően húsos.

Most csak kétféle sajtot reszeltem le durván, goudát és füstölt mozarellát. Az én tapasztalatom az, hogy egyharmad füstölt és kétharmad nem füstölt sajttal a legfinomabb. Kellő mennyiségű sajtot reszeljünk le, ne spóroljunk vele, mert akkor finom az étel, ha a sajt, amikor megolvad, akkor vastagon betakarja a zöldséggel megrakott hússzeleteket.

Előmelegítettem a sütőt 200 fokra.
A karaj szeleteket vaj, olaj keveréken, magas hőfokon, nagy serpenyőben sütöttem meg.

Frissen sütésnél mindig forró serpenyőbe tesszük a húst, jó levegősen, hogy a húsok a zsiradékot ne hűtsék túlságosan le. Mindig szobahőmérsékletű húst süssünk csak ki, időben vegyük ki a hűtőből, amikor előre pácoljuk.
Amikor a serpenyőbe tettük a húst, akkor egy-két percig nem bántjuk, nem piszkáljuk, egészen addig, amíg legalább feléig ki nem fehéredik.
Mielőtt megfordítjuk, akkor sózzuk, én frissen őrölt tengeri sót használok mindig. A karajt is körülbelül 3 percig kell az egyik oldalán és két percig a másik oldalán sütni, utána előmelegített tálon, melegen pihentetni, amíg a többi is ki nem sült.







Kicsit előolajoztam a tepsit, de nem kell túlságosan, hiszen a maradék zsiradékkal és a húsból kifolyó szafttal együtt, mielőtt a reszelt sajttal megszórjuk, megöntözzük.

A frissensült húsokat megrakjuk először a paradicsom, majd a paprika majd a hagyma szeletekkel, meglocsoljuk a szafttal, majd bacon szalonnával befedjük, végül a reszelt sajttal alaposan megrakjuk.











Grill programon addig sütjük, míg a sajt a húsok tetején arany barnára nem sül.




Párolt, vagy csőben sült zöldségek, és sültburgonya illik hozzá a legjobban.
A tepsiben maradt pecsenyelevet sem herdáljuk el, szűrjük le, és az ételhez szolgáljuk fel.





Különleges vacsora, nagyszerű vendégváró vagy vasárnapi étel, oly annyira, hogy a napokban belehelyezem egy újabb komplex vasárnapi menübe;-)

Related Posts with Thumbnails