Csirkés-chorizós paella: színes, ízletes, időtakarékos családi kedvenc étel

A napokban is készítettem egy rendkívül ízletes paellát. Időről időre, terítékre kerül nálunk, nem egy módozatát mutattam már be az elmúlt hónapokban. Nem csoda, hogy szeretjük, hiszen nagyon hasonlít egy finom, szaftos, zöldséges rizseshúshoz, némi mediterrán beütéssel.
Mindig először az alapanyagokat készítem elő, hiszen gyorsan, egymás után kerülnek bele a serpenyőbe, majd rövid főzési idő után kerül néhány percre a sütőbe és már tálalom is, forrón, frissen.
Az is alátámasztja, hogy nem egy macerás étel, hogy legutóbb ad hoc készítettem el. Minden előzetes tervezet nélkül, valami egyszerűt, de finomat kellett gyorsan összehoznom ebédre, természetesen olyan ételt, amit az egész család szeret. Körülnéztem hát a spájzban és a hűtőben. Volt egy kis maradék csirkemellem a cajun csirkevacsorából, egy rúd chorizóm, arborio rizs mindig van itthon, ráadásul a papírhüvelyben készült vacsorák és köretekből maradt egy kevés cukorborsó héj és ceruzabab is, piros húsú paprikát és sáfrányt is mindig tartok itthon. Mindenképpen kerekszemű, rizottónak is alkalmas rizsből készítsünk paellát, mert ez a fajta nem ázik el, szaftos, mégis egyben marad, jó marad az állaga.
A 30 dkg csirkemellet befűszereztem, ami nem előírás a paellánál, de lényegesen intenzívebb íz hatás érhető. Ez esetben fokhagyma granulátummal, spanyol fűszerpaprikával, sóval, borssal fűszereztem, de csak egy 20 perccel a sütés előtt. Kimértem 30 dkg rizst, ez körülbelül 4 dl térfogatra. Ez azért fontos, mert ehhez 8, de inkább 9 dl csirke alaplevet vesz fel. Ezt mindig kimérem. Kb. kétszeres + 10% folyadék az, amit a rizs felvesz, nem tocsog, nem marad száraz, vagy fővetlen. Egy fej fehérhagymát apróra vágtam, két gerezd fokhagymát átnyomtam, a paprikát felcsíkoztam, a kolbászt felkarikáztam.

Két evőkanál olívaolajon a húst hirtelen megpirítottam, egy ideig nem piszkáltam, hogy szép színe, kérge legyen, de engedje ki a szaftját. Majd először a chorizót adtam hozzá, kicsit pirítottam, majd hozzáadtam a piros húsú paprikát, nem sokkal később a hagymát és a fokhagymát. Már ilyenkor mennyei illatok terjengnek a konyhában. Ezután a rizs következik, ezzel nem kell a ragut sokáig pirítani, csak néhányszor elkeverni. Ekkor elkeverem egy evőkanél paradicsompürével (nyáron napon érlelt, friss paradicsomot használok) és öntöm fel az alaplével vagy csirkehúslevessel. Hozzáadom a sáfrányt, kevés frissen őrölt borssal, ha szükséges sóval ízesítem. Vigyázat, mert a lé csaknem felére fog az ízekkel együtt besűrűsödni az ételben. Forrpontig hagyom hevülni a levet, majd egészen kis lángon párolom az ételt. Amikor a fele levét elfőtte, akkor hozzáadtam a ceruzababot és a cukorborsó héjat. Egészen addig pároltam a paellát, hogy már csak taknyosnak, szaftosnak látszott és csak ekkor adtam hozzá a fagyasztott, zsenge zöldborsót. Mindenből kb. 15-15 dkg-ot adtam az ételhez. Öt percre rá, 180 fokra előmelegített sütőbe tettem a paellás tálat, a sütőt kikapcsoltam, és így szikkasztottam még 10 percig, hogy az összes levét eligya, és minden készre párolódjon az ételben.

Aki ekkora nem éhezik meg az illatoktól és nem kevésbé a látványtól, az valószínűleg turpiskodik vagy nem mond igazat! :)
A paellás tálban kínálom fel az ételt, ugyanis ezt így illik!

Érdemes belenézni korábbi paella receptjeimbe is!

Rendhagyó paella a magam módján: csirkerészekkel, kacsamájjal, parasztkolbásszal, cukorborsó héjjal, narancssárga paprikával

Csirkés-borjúhúsos paella

Fúziós vasárnapi ebéd: kacsalakoma, egészben sült, almás-fokhagymás-majoránnás kacsával, kacsaaprólékos paellával, egészben, külön sült májával

Fúziós vasárnapi ebéd: tyúkhúsleves, bajor óriásgombóc, ropogós sült tyúk, zöldséges paella

Téli zöldségleves, ahogyan én készítem: húsos csonttal, édesen, krémesen

Különböző húsnyársakat készülök készíteni, ehhez vettem többek között egy gyönyörűséges darab csontos tarját. A sertés, marha és borjúhúst szinte mindig csontosan veszem meg, mert a csontból alapleveket főzök. Mostanában már nagyon kívántam egy kis zöldséglevest, gondoltam itt az alkalom, a húsos csontból zöldségleves lesz. Most többen meglepődnek, de nálunk családi hagyomány, hogy szinte mindenféle levest csontlé alapról főzünk. Érdemes megnézni a nyáron készítetett disznófarkas karalábélevesemet, itt meséltem egy kicsit ez irányú családi hagyományainkról. Még két disznófarkat is vettem a leveshez, és egy egyszerű csontlevest főztem a tarjacsontból és a darabolt disznófarkakból. Csak egész hagymát, fokhagymát, zöldborsot és sót adtam a leveshez, gyenge tűzön három órán át főztem. Hagytam a húsos csontokat a lében kihűlni, majd a levest leszűrtem, a húsos csontokat lefedve félretettem.
Összesen 40 dkg zsenge leveszöldséget apróra vágtam, répát, gyökeret, zellert és egy kisebb fej karalábét. Felforrósított vajon sóval, borssal és egy evőkanál barna cukorral megpirítottam a zsenge zöldségeket, majd lefedve kis lángon roppanósra pároltam. Hozzáadtam 40 dkg fagyasztott, zsenge zöldborsót és készre pároltam együtt a zöldségeket. Közben 2 dkg lisztből, 3 dkg vajból és fél liter hideg tejből híg besamelt készítettem. A pirított-párolt zöldségeket felöntöttem az egy liternyi csontlével, hozzáadtam egy csokor apróra vágott petrezselymet, felforraltam, a levével a besamelt elkevertem, és ezzel habartam be a zöldséglevest.

A családunkban kedvelt karalábé és zöldborsó leves mindig édeskés, éppúgy, mint a spenótfőzelék. Ez a zöldségleves is kellemesen édeskés, a végső íz harmóniát a sós csontlé állítja be. Visszatettem a levesbe a megfőtt húsos csontokat és ezzel együtt tálaltam fel.
Ebben az összefüggésben ez a zöldségleves csaknem egytálétel a húsos csont betéttel.

A fenti adag 4 főre elégséges. Zsenge tavaszi-nyári ízek vannak ebben a levesben, a besameltől krémes, a barna cukortól édeskés, a főtt, húsos csont pedig teljessé teszi.

Tárkonyos-citromos malacragu leves barna csiperkével

Nagyon szeretem a raguleveseket, mert selymesek, lágyak, illatosak, hízelkedőek. Nálam mindig savanykásak. A gyors toroskáposztánál félre tettem a malachúsból 35 dkg színhúst. Kihagyhatatlan alkalom volt ez a csodás malac darabka négy tányér finom raguleveshez.

A malacsült alól nyert zsiradékban egy fej apróra vágott vöröshagymát megfonnyasztottam, a húskockákat előpörköltem, míg a hús kifehéredett. Sóztam, borsoztam, két gerezd áttört fokhagymát hozzáadtam és annyi vízzel, mely éppen ellepte a húst porhanyósra pároltam. Éreztem a fazékból felcsapó illatfelhőben a kakukkfű és a rozmaring illatát a pecsenyezsírtól.

20 dkg apró kockára vágott vegyes zöldséget (répa, gyökér, zeller) és egy kockára vágott krumplit adtam hozzá, együtt pörköltem a hússal néhány percig. Adtam hozzá egy kevés vizet és roppanósra pároltam benne a zöldségeket. Ismét csaknem zsírjára pirítottam, hozzáadtam 15 dkg nagyobb darabokra vágott barna csiperkegombát és egy-két percig pörköltem az alapban. Ez után kivettem a krumpli darabokat az alapból és villával alaposan összetörtem.

Hozzáadtam 20 dkg zsenge zöldborsót és egy cikk citromot, majd felöntöttem 1,2 dl vízzel. A különböző zöldségek hozzáadásakor az alapot mindig utána ízesítettem, most egy teáskanál szárított, morzsolt tárkonnyal is megfűszereztem. Micsoda illata van a morzsolt tárkonynak! Nem hiába az egyik kedvenc fűszerem.

Néhány percig főztem már csak a levest, amíg a zsenge borsó megpuhult. 2 dl tejföl és 1 dl tejszínt az összetört krumplival alaposan elkevertem és a levest ezzel habartam be.
A citromkarikát kivettem belőle és néhány csepp friss citromlével még egy kicsit pikánsabbá tettem az ízét.

Nem kellett sokat kínálni a levest, finom is volt, nem is volt sok. Jó étvággyal megettük mindet.

Rendhagyó paella a magam módján: csirkerészekkel, kacsamájjal, parasztkolbásszal, cukorborsó héjjal, narancssárga paprikával

Elég gyakran készítek paellát, így óhatatlan, hogy ne próbálkozzam állandóan újítássokkal.

Érdemes korábbi paella receptjeimbe is belelapozni.

Csirkés-borjúhúsos paella

Fúziós vasárnapi ebéd: kacsalakoma, egészben sült, almás-fokhagymás-majoránnás kacsával, kacsaaprólékos paellával, egészben, külön sült májával

Fúziós vasárnapi ebéd: tyúkhúsleves, bajor óriásgombóc, ropogós sült tyúk, zöldséges paella

Nem a szándék vezérelt most sem az újításra, hanem az éppen rendelkezésemre álló alapanyagok. A cukorborsó héjat eredetileg egy új ázsiai ételhez vásároltam, köretként már használtam belőle a napokban. Az ázsiai étel várat magára, így izgalmasnak találtam, hogy a maradékot inkább a paellához használjam fel.
Legutóbb, amikor három (különböző) színű kaliforniai paprikát akartam venni, megdöbbenve tapasztaltam, hogy a sorozatban a piros, és a zöldpaprikát narancssárgára cserélték. Lesz, ami lesz alapon vettem belőle, kíváncsiságom általában olthatatlan, amikor ilyesmivel találkozom.
A pecsenye kacsamájat is egy másik ételhez vásároltam, de már régen motoszkál bennem, hogy vajon milyen lenne a paella csirkemájjal. Így már elsőre belehúztam, hiszen a csirkemájat máris lecseréltem kacsamájra. A chorizo készletem sajnos kimerült, így lángolt parasztkolbászt készítettem elő a paellához. Hívhatnám ezt a paellát fúziósnak is, hiszen a ludaskása és a paella elemei igencsak vegyesen ötvöződnek, a cukorborsó héj pedig ázsiai érzéseket is keltett bennem, persze csak ránézésre.
A paella előkészítése igénybe vesz némi időt, viszont utána csak úgy pörögnek az események. Egy nagy tálban, a sok-sok hozzávalót egymás után szép sorjában felhasználva végül, összeáll a serpenyőben a finom szottyos húsos, zöldséges rizs. És micsoda illatok lengik körül! Utánozhatatlan!

Körülbelül 8 adagnyi paellát készítettem.
1 db nagyobb csirkemellet daraboltam kockára. 1 db egész csirkecombot kettévágtam, a felsőcombot bőröztem, filéztem, kockára vágtam, az alsó sombot a csontnál megfeleztem. 4 db csirkeszárnyat három részre daraboltam. 4 db bőrös csirkenyakat lebőröztem, a bőrt és a nyakat kisebb darabokra vágtam. 1 szál parasztkolbászt felkarikáztam, 3 kacsamájat 3-3 darabra vágtam.
A kolbász kivételével sóztam, borsoztam a húsokat, hiszen máris hozzákezdtem a paellához.
Előkészítettem továbbá 1 db narancssárga, vékony csíkokra vágott kaliforniai paprikát , 1 nagy fej, apróra vágott fehérhagymát, 5 gerezd fokhagymát, 1 babérlevelet, 4 dl arborio rizst, 9 dl csirke alaplevet, édes, spanyol fűszerpaprikát, két csipet valódi sáfrányt, a maradék cukorborsó héjat, és 20 dkg fagyasztott zöldborsót.

4 evőkanál forró olívaolajon először a kolbászt pirítottam meg, majd a csontos húsdarabokat, utána hozzáadtam a bőrös, és a filézett húsokat, végül a kacsamájat. Az olívaolajba 3 db egész fokhagymát tettem, a húsféléket ezzel pirítottam, sütöttem. Alaposan megpirítottam, a kacsamáj kivételével mindent.
Hozzáadtam a hagymát, a babérlevelet, a csíkozott paprikát, majd a maradék, zúzott fokhagymát. Néhány percig együtt sütöttem, majd hozzáadtam a rizst, alaposan elkevertem, majd egy teáskanál fűszerpaprikával ízesítettem. Elkevertem, felöntöttem az alaplével, és hozzá adtam a sáfrányt. Hagytam felforrni, majd egészen kicsi lángon hagytam a rizst puhulni, az ízeket összeérni. Amikor a lé kétharmadát a rizs magába szívta hozzáadtam a borsót. Amikor pedig már csak kevés fölös lé mutatkozott hozzáadtam a cukorborsó héjat és a paella serpenyőt beraktam a 180 fokra előmelegített sütőbe, melyet ekkor elzártam. Körülbelül 15 perc elég volt ahhoz, hogy a paella összeálljon, megpuhuljon, a rizs felszívja az összes levet, mégis jó szottyos, szaftos maradjon. Ügyeltem, hogy a borsó ne főjön túl, a borsóhéj pedig roppanós maradjon.

Szerintem a recept és a végeredmény önmagáért beszél, újabb finom és különleges paella került a vacsoraasztalra. Azért készítek ilyen sokat, mert mi melegítve is nagyon szeretjük másnap. Természetesen minden nap főzhetnék egész nap bonyolult ételeket kis adagban, amit mindig frissen, forrón tálalok fel, de a mi egyszerű családi ízlésünk megengedi, hogy egyes ételeket másnap melegítve is jókedvvel fogyasszunk. Én pedig ilyenkor kapok egy fél szabadnapot.

Retro ételek kicsit másképp: színes, fűszeres brassói sertés szűzpecsenye

A brassói aprópecsenye az egyik legkedveltebb készételek a magyaros kifőzdék kínálatában, és biztosan vagyok abban, hogy gyakori étel a családi étkezések folyamán. Én úgy tudom, hogy nem övezi ezt az ételt különösebb legenda, illetve Brassó városához sincsen sok köze, de hosszas kutatómunkát nem folytattam. Egyszerű házias étel, számomra két alappillére, illetve ismérve van, hogy sertéshúsból készül, és erősen fokhagymás, nyilvánvalóan apróra vágott húsból készül, de ez már a nevében benne foglaltatik.
Manapság mindenféle ételt, mindenféle alapanyagból elnevezünk ilyen, vagy olyan módra, mivel a brassói nem a magyar konyha egyik nevezetes alkotása, ezért legyen mindenkinek szíve joga, hogy mit nevez el brassói módra, én magam is beújítottam néhány plusz kiegészítővel, ugyanakkor a sertéshús, és a fokhagyma alkotja az én brassóim gerincét.
Elkészíthetném csíkokra vágott karajból, lapockából, talán még sertéscombból is, de én porhanyós, pirított, ugyanakkor szaftos húsra vágyom ebben az ételben, így mindig sertés szűzpecsenyéből készítem el.
Nekem az a tapasztalatom, hogy a nemesebb húsokból, színes, kívánatos megjelenésű, illetve jól fűszerezett ételekből kevesebbet eszünk meg egyszerre, kisebb adag is elégséges, hiszen először a látvánnyal, majd az ízekkel, és csak utoljára magával a kalória mennyiséggel lakunk jól. Így szerintem annyit spórolunk, hogy kisebb mennyiségű, nemesebb alapanyaggal is kijövünk ugyanannyiból, mint egy nagy adag átlagos étellel. De ez csak az én konyhai filozófiám, és a saját tapasztalatom.
Egy szép, félkilós szűzpecsenyét csíkokra vágtam, egy teáskanál szárított, morzsolt kakukkfűvel, majoránnával, korianderrel, és frissen őrölt borssal fűszereztem.
Nem túl vékony karikákra vágtam 2 nagy fej lilahagymát, és két kisebb mogyoróhagymát. 6 dundi gerezd fokhagymát átnyomtam. 2 piros kápia paprikát felkarikáztam, fél csokor petrezselyemzöldet apróra vágtam, és egy teáskanál friss kakukkfű levelet csipkedtem le.
20 dkg zsenge zöldborsót vajon átpároltam, sóztam, borsoztam. 1 kg sárgaburgonyát apró kockára vágtam.
Mogyoróolajon átpirítottam a szűzpecsenyét, jó fehéredésig nem kevertem, hogy piruljon, süljön, ne engedjen levet. Csak ekkor sóztam, majd melegen tartottam. A visszamaradt olajat pótoltam, és a hagymát félig karamellizáltam. Hozzáadtam a paprikát, és együtt sütöttem, míg a hagyma karamellizálódott, a paprika pedig elveszítette a frissességét. Ekkor visszatettem bele a húscsíkokat, hozzáadtam a fokhagymát, a párolt zöldborsót, és összepirítottam, utána ízesítettem.

Közben ugyancsak mogyoróolajban megpirítottam az apróra vágott krumpli kockákat, félidőben borsoztam, végül alaposan megsóztam. A krumplival összeforgattam a zöldborsós ragut, hozzáadtam a friss petrezselyemzöldet és a kakukkfüvet, ezzel is átforgattam, és azonnal tálaltam. Friss, fűszeres, élénken fokhagymás, és színes ételt kaptam: a hagyma és a paprika édeskés, a fokhagyma illatos, a hús fűszeres ízeket vitt az ételbe, a pirított burgonya pedig átölelte a ragut és egységbe rendezte.

Mindig csak egyetlen gond van ezekkel a serpenyős ételekkel, hogy a serpenyő térfogata véges. A fenti adag 4 fő részére elégséges egy kiadós ebédhez, vagy vacsorához.